Mit érdemes tudni a filmről?

    A mozit 1957-ben forgatták, és egy év múlva került a közönség elé. A rendező, Louis Malle olyan lapot tett az asztalra a „cinemapartin”, amire mindenki felemelte tekintetét. A Felvonó a vérpadra, az Ascenseur pour l'échafaud, egy ős-noir (mert ezt a műfajt a franciák találták ki, csak az amerikai filmgyárak rögtön megérezték az üzletet benne, és elvitték Los Angelesbe. Néha a rendezőkkel együtt.)
    A tengerentúli noir jellegzetes beállításaival és megvilágításaival azonnal felismerhető, alakjai pedig még tipikusabbak. Kiégett és cinikus haszonlesők érzelmektől mentes, durván racionális világa ez. Akik praktikus döntéseik közben illusztrálják, hogy vagy nem jártak iskolába, vagy hiányoztak, mikor az erkölcs fogalma szóba került. Esetünkben a francia változat még árnyaltabb egy kicsit. Egy gazdag feleség úgy dönt, hogy a férje mellett dolgozó volt légionárius segítségével, akibe bele is szeret, leginkább özvegy szeretne lenni (Jeanne Moreau őstehetsége itt még manírok nélkül jelenik meg). A gyilkosság kivitelezése még a rossz oldalra tévedt 007-est idézi, de a véletlenek már bezavarnak az eseményekbe. Elég egy ellopott kocsi, egy lebénuló lift és egy kotnyeles nyomozó, és minden a feje tetejére áll. Valójában a feszült várakozások filmje, a bizalom és kételkedés mozija.
    Ehhez pedig izgalmas zene kell, nem a szimfonikusok szokásos dallamhömpölygése. Párizsban ekkortájt zajlott a jazz egyik nagy bevándorlási hulláma. A klubokban élőben játszott az amerikai elit. Nem véletlen, hogy már 1957-ben Roger Vadim a Sait-on toujours-jában (Ismeri-e valaha valaki) már a Modern Jazz Quartet muzsikál.

A film zenéje: Miles varázsol

    Arra, hogy miért jazz szól a filmben, és miért Miles Davis kompozíciói, két magyarázat is született. Egyik változat szerint Vadim sikerét látva döntött a rendező Miles felkérése mellett. A másik verzió szerint Jean-Paul Rappeneau, Malle akkori asszisztensének jazz iránti szenvedélye volt a döntő tényező. Miles Davis 1957-ben épp Párizsba élt, a Club Saint-Germainben zenélt. Az ottani formációval vette fel a film zenéjét is. (René Urtreger zongora, Pierre Michelot bőgő, Barney Wilent tenorszaxofon és Kenny Clarke dobok). Magyarul is olvasható életrajzi könyvében (Miles Davis- Quincy Troupe: Miles) el is meséli, hogy épp alaposan összeveszett az ottani kritikusokkal, mert azt a szokását, hogy nem konferálta fel a számokat, a közönség lenézésének vélték. Sokat nem törődött vele. Pályája egyik legkreatívabb periódusában jár, épp kijött a Miles Ahead, az Amsterdam Concert, az Ascenseur pour l'Échafaud után pedig elkészült a legendás Milestones (1958).
    Párizsban találkozott tehát Louis Malle filmrendezővel, Juliette Greco, Miles akkori partnere mutatta be őket egymásnak. Az éjszakába nyúló beszélgetés két témája mi lehetett más: a jazz és a film. Szóba került az épp akkor készülő Felvonó a vérpadra is. Az ötlet megtetszett neki, egyetlen feltétele volt a trombitásnak, hogy szeretné megnézni a már leforgatott nyers felvételeket. Még a filmtörténetek sem említik, annyira titkos és zártkörű vetítés zajlott akkor Párizsban. A múlt században megtartották a pandémia esetén szükséges intézkedések főpróbáját: egymástól tisztes távolságban ült a rendező, a zenész és állt a távolban a mozigépész, hogy levetítse nekik a musztereket. Úgy sétáltak ki a vetítőteremből, hogy a film zeneszerzőjeként a stáblistán Miles Davis neve szerepel majd.

Epilógus

    A felvételt a párizsi Le Poste Parisien Stúdióban rögzítették 1957. december 4-én és 5-én. Úgy vették fel, mint a Gyilkosság hangjegyekkel című Columbo epizódban látható. Miles Davis hozott néhány vázlatot, és a filmet nézve arra improvizáltak. Az albumot Ascenseur pour l'Échafaud címen Európában a Fontana adta ki, az Egyesült Államokban a Columbia Records jelentette meg Jazz Track címen 1959 novemberében egy addig kiadatlan felvételeket tartalmazó válogatás LP-n. (Katalógusukban a CL 1268 azonosítóval szerepel).
    Nem sokkal később Miles visszaköltözött Amerikába. „Párizsban nem úgy van, hogy csak kapom magam, és elugrok valahova egy jó kis bluest hallgatni, mint New Yorkban, és bármelyik este olyan spilerek játszanak nekem, mint Monk, Trane, Duke és Satchmo. Hiába vannak Párizsban kitűnő, klasszikusan képzett muzsikusok, a muzsikát mégsem úgy érzik, mint az amerikai zenészek.” (Idézet az említett könyvből: Miles, Park Könyviadó, 2004)
    De ez már egy másik fejezet. A Felvonó a vérpadra feltétlen megér egy kis keresgélést a különlegességekre vevő film- és jazzkedvelőknek. Senki nem fog utólag reklamálni, azt garantálom.

Filmográfia:

Ascenseur pour l'échafaud (Felvonó a vérpadra)

bemutató: 1958

rendező: Louis Malle
író: Noël Calef
zeneszerző: Miles Davis
operatőr: Henri Decaë
főbb szereplők:
Jeanne Moreau (Florence Carala)
Maurice Ronet (Julien Tavernier)
Lino Ventura (Cherier felügyelő)

Diszkográfia:

Ascenseur pour l'échafaud sound LP (1958)
Felvételek listája
LP változat

A oldal

1. "Générique" 2:45
2. "L 'Assassinat de Carala" 2:10
3. "Sur L'Autoroute" 2:15
4. "Julien Dans L'Ascenseur" 2:07
5. "Firenze Sur Les Champs Élysées" 2:50

B oldal

1. "Dîner au Motel" 3:58
2. "Évasion De Julien" 0:53
3. "Visite Du Vigile" 2:00
4. "Au Bar du Petit Bac" 2:50
5. "Chez Le Photographe Du Motel"

Zenészek:

Miles Davis - trombita
Barney Wilen - tenorszaxofon
René Urtreger - zongora
Pierre Michelot - basszusgitár
Kenny Clarke - dob

CD változat

1. "Nuit Sur Les Champs-Élysées (1-es felvétel)" 2:25
2. "Nuit Sur Les Champs-Élysées (2-es felvétel)" 5:20
3. "Nuit Sur Les Champs-Élysées (vegyen 3-at)" 2:47
4. "Nuit Sur Les Champs-Élysées (4-es felvétel)" 2:59
5. "Assassinat (vegye 1)" 2:02
6. "Assassinat (vegye 2)" 2:10
7. "Assassinat (vegyen 3-at)" 2:10
8. "Motel" 3:56
9. "Végleges (1-es felvétel)" 3:05
10. "Végleges (2-es felvétel)" 3:00
11. "Végleges (3-at vesz igénybe)" 4:04
12. "Ascenseur" 1:57
13. "Le Petit Bal (vegye 1)" 2:40
14. "Le Petit Bal (vegye 2)" 2:53
15. "Séquence Voiture (vegyen 1-et)" 2:56
16. "Séquence Voiture (vegye 2)" 2:16
17. "Générique" 2:45
18. "L 'Assassinat de Carala" 2:10
19. "Sur L'Autoroute" 2:15
20. "Julien Dans L'Ascenseur" 2:07
21. "Firenze Sur Les Champs Élysées" 2:50
22. "Dîner au Motel" 3:58
23. "Évasion De Julien" 0:53
24. "Visite Du Vigile" 2:00
25. "Au Bar du Petit Bac" 2:50
26. "Chez Le Photographe Du Motel" 3:50