A kiválasztott fiatalokat a Zeneakadémia tanárai ajánlják. Jelen esetben László Attila és Juhász Gábor volt az ajánló, Juhász Gábor pedig mentora is volt a fellépőknek. A tehetségeknek ez nagy lehetőség, mert a majdnem teltházas közönség 20-25 percig csak rájuk figyel, ők vannak a fókuszban, bemutathatják többféle oldalukat, zenéjüket, kedvenceik zenéjét. Mindezt egy ugyancsak tehetséges fiatalokból álló zenekarral.
Ezen az estén a három gitáros közül ketten már a Zeneakadémia lépcsőit koptatják: Cseh Péter és Mackó Miki, de volt egy egész fiatal fellépő a Bartók konziból: Thorpe Gáspár. Közülük Cseh Péter az, akit már ismerhet a közönség a Müpa Jazz Showcase-ről, ahol első helyezést ért el a zenekarával, valamint a Jazzgenerációk sorozatban is fellépett László Attilával és Gyémánt Bálinttal.

A gitárosok kísérői zongorán Horváth Albert, basszusgitáron Pál Gábor és dobon Márkosi András voltak, akik már a vizsgáikon is kiemelkedő zenélést mutattak be.

A koncertet Gáspár indította pengető nélkül, aki nem csak standardeket játszott: Miles Davis: „Someday My Prince Will Come” és Kenny Baron: „Voyage”, hanem saját számmal is készült, aminek a „Mackerel Clouds” címet adta. Igazán érett játékot adott elő, sok érdekes improvizációval. A rövid interjúban elmondta, hogy a konzi után, nem szeretne rögtön egyetemre menni, hanem kicsit világot látna, megismerkedne más népek zenéivel, tágítaná ismereteit, hogy megtalálja saját stílusát.

Következő fellépő Mackó Miki volt, akinek már hallani saját stílusát, a jazz-rock felé orientálódik. Már a májusi vizsga óta nagyot fejlődött játéka. A jazz standardek közé beszúrt egy magyar számot is, mégpedig Babos Gyula emlékére, - aki a gitár tanára volt a Kőbányai Zenei Stúdióban,- a kiváló gitárművész „Bossa Roma” című gyönyörű kompozícióját. Mikinek nagyon jó improvizációi voltak a koncerten, és már most megkülönböztethető a játéka más gitárosoktól.

Ezután egy közös számot adtak elő hárman, a „Days of Wine and Roses” standardet.

Majd Cseh Péter lépett a színpadra, aki ugyancsak hozott egy saját számot, aminek időközben találta ki a címet: „Glistening”. Mackó Mikivel eljátszották a „The Red One” Pat Metheny számot, amit a neves gitáros John Scofielddel játszott.

Ezen kívül még egy Metheny számot hallhattunk Pétertől, a „Bright Size Life” címűt, ami után egyértelmű szerintem mindenkinek, hogy ő is megtalálta már saját stílusát. Amellett, hogy fantasztikus szólói voltak Péternek, egészen magára tudja szabni a darabokat. Hármójuk közül, ő az, aki leginkább kommunikál a közönséggel, energiát ad a hallgatóknak, látszik, hogy jóval több szereplés van a háta mögött, mint a többieknek.

Befejezésként Ellington „Take the Coltrane” klasszikusát adták elő hatan, amiben leginkább a két egyetemista szólói emelkedtek ki, de itt már a kísérő zenekar tagjai is kaptak teret, akiket külön dicséret illet, mert profin, háttérbe vonulva segítették a gitárosokat. A három főszereplő gitárjának a soundja teljesen különböző volt, hát még a játékuk. Reméljük halljuk őket még sokszor.

Egy rövid videós bemutatkozó készült a három gitárosról.

A következő Jazz-Csillagvizsgálóra februárban kerül sor, amikor ismét a fiatal énekesek mutathatják be tudásukat.

Fotó: Sztraka Ferenc (Irk Réka)

Videó: Irk Réka

Budapest Jazz Club, 2019. október 18.