Most tehát egy olyan CD-ről lesz szó, amely a klasszicista stílusnak az egyik legkarakteresebb reprezentánsa, és amelynek főszereplője a Dave Brubeck Quartet. A lemez címe: „Brubeck Time” és az 1954-ben megjelent LP 1998-ban CD-re rögzített anyagát tartalmazza.
Elsőként a CD-n egyes számot viselő darabot forgatjuk le, melynek címe: „Audrey”.

Néhány szó a korszak zenei világáról. A klasszicista jazz egyértelműen a cool-ra épült, abból fejlődött ki, előzményei ott találhatók. Sokan emlékezhetnek a swing korszakra, amikor a nagyzenekari játék a zenészektől tökéletes kotta és hangszerismeretet kívánt. Vagy a későbbi időszakban, amikor a jazz muzsikusok többsége klasszikus zenei tanulmányok után kezdett a jazzel mélyrehatóan foglalkozni. Eközben a komolyzene is nagyon fontos változásokon ment keresztül. Gondoljunk csak Debussyre, Stravinszkyre, Bartókra, Schönbergre, Hindemith-re, Milhoud-ra és a huszadik század többi nagy zenei felfedezőjére, akik néhány évtized alatt teljesen átértékelték a zenét, új utakat nyitottak, új távlatok felé. A klasszikus zenében gyökerező jazz törekvésekben élen járt a zongorista Dave Brubeck és kiváló társa az altszaxofonos Paul Desmond.
Hallgassuk meg a Brubeck Time című lemez második felvételét, amely egy hagyományos jazz-sláger klasszicista hangvételű feldolgozása. A darab címe: „Jeepers Creepers”.

Brubeck úgy érezte, hogy nincs tabu a jazzben, mindenhez hozzá lehet nyúlni, ami előre viheti a jazzt. Ennek érdekében igen komoly harmóniai kísérletekkel próbálkozott. Nagyon érdekes a barokkos forma alkalmazása, valamint az a lírai hangulat, amely a romantikus zenére volt jellemző.

Nagyban hozzájárult Brubeck stílusának kialakításához az altszaxofonos partner Paul Desmond. Desmonddal a katonai szolgálat közben ismerkedtek össze, együtt játszottak Európában. Hasonló érdeklődésük és intellektusuk alapján közeli barátságba kerültek és ez a kapcsolat hosszú évekre meghatározta mindkettőjük zenei karrierjét. 1950-ben, bár barátságuk megmaradt, Desmond Alvino Rey együttesébe szerződött. Mindez nem sokáig tartott. Brubeck egy év után visszahívta együttesébe Desmondot, és ettől az időtől 1967-ig számítható a Brubeck Quartet legsikeresebb periódusa, és egyben a modern jazz egyik legérdekesebb és legeredetibb műhelyének működése.

A következő darabban fültanúi lehetünk Desmond csodálatosan finom zenei hangokból szőtt hálójának, gyönyörű tónusának és Brubeck hűvös, intellektuális, ugyanakkor belső lüktetést és feszültséget hordozó zongorázásának.
A szám címe: „Pennies From Heaven”.

Kezdetben mind a közönség, mind a kritika túlzottan intellektuálisnak, túl öntudatosnak, közönyösnek tartotta. Általános vélemény volt, hogy Brubeckék muzsikája csak az egyetemi ifjúságnak szólt, azoknak, akik finomkodva hallgatták a klubokban, ahová csak a kiválasztottak mehettek be. Azok a srácok, akik fekete keretes szemüveget hordtak, vászonnadrágban jártak, barátnőik csillogó szemű, széles mosolyú szőke lányok voltak, rózsaszín, drótkerettel rögzített, a csípőjükön billegő krinolinszoknyákban.
Tény, hogy az ötvenes évek első harmadában Brubeckék zenéje nem képviselte a jazz fő irányát. Messze volt a Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Thelonius Monk vagy a Bud Powell által elindított bebop forradalom vívmányaitól, annak sem ritmikai, sem harmóniai iskoláját nem követte. Amihez inkább csatlakozott, az a Miles Davis, Gil Evans és társaik nevével fémjelzett cool, vagy a Gerry Mulligan, Shorty Rogers által képvisel west coast volt. 
Valóban a zenekar eleinte elsősorban az egyetemi klubokban volt népszerű. Tényleg volt egyfajta intellektuális töltése zenéjüknek, ami persze nem jelenti azt, hogy csak magasan képzett hallgatóság számára volt élvezhető a quartet muzsikája.

Hamarosan azonban a zenekar szinte berobbant a jazz világába. 1953-tól a Brubeck Quartet nemcsak Amerika, hanem az egész világ egyik legkeresettebb zenekara lett. Bejárták Európát, Ázsiát, turnéztak a föld számtalan országában. A Brubeck Quartet felállása ideálisnak mondható. A benne szereplő zenészek kiválóan kiegészítették egymást. Brubeck intellektuális muzsikus, aki játékában ötvözi a klasszikus elemeket a jazz-zene jellemzőivel. Muzsikájában a kompozíciós zene elemei mellett megjelennek a jazz tipikus elemei is, mint a swinges ritmus, a rögtönzés és az off beat-es hangsúlyozás. Mellette nagyszerűen érvényesült Desmond kicsit álmodozó, finom szaxofonjátéka, mély érzelmekről tanúskodó, ugyanakkor rendkívül visszafogott improvizációi.
A most következő felvétel címe: „Stompin for Mili”, szerzői Brubeck és Desmond.

Amint fentebb írtam, a quartet 1953-tól kezdett sikeres lenni. Ennek eredménye volt, hogy Brubeck az egyik legnépszerűbb jazz-zenei újságának a Down Beatnek az év végi szavazásán a legnépszerűbb zongorista lett. Nem vitás, hogy ezért a címért kellően megküzdött. Mégis, sok támadás érte muzsikáját. Vádként rótták fel neki ugyanis, hogy a túlzottan intellektuális muzsikája nem jut el mindenkihez. Ugyanakkor Brubeck zenéjében sokkal több van, mint amit a kortárs ellenzői kihallottak belőle. Játéka tele van lüktetéssel és feszültséggel. Íme egy remek példa az elmondottakra. Következik Fats Waller szerzeménye, melynek címe: „Keepin’ Out of Mischief Now”.

A lemezen Brubeck igen sokszínű muzsikát produkál. Néha kemény és száraz, máskor barokkosan finom, esetenként dallamosan hömpölygő. Egyszerre van benne Erroll Garner vidám életereje és Lennie Tristano absztrakt csupaszsága.
Föltétlenül szólni kell Brubeck nagy muzsikus partneréről Paul Desmondról. Desmond minden tekintetben kiváló társa volt Brubecknek. Szaxofonjátéka egyedülállóan felismerhető, rengeteg tiszta karakterjegyet visel. Fátyolos hangzása, álmodozónak ható szólói, tiszta játéka, egyszerűnek tűnő, ugyanakkor mély érzelmeket takaró rögtönzései az egész jazztörténet egyik kiemelkedő figurájává avanzsálják őt.
A CD-n szereplő másik két zenész, a basszista Bob Bates és a dobos Joe Dodds, az 1954-es siker ellenére nem játszottak sokáig Brubeckkel és Desmonddal. A későbbi társakkal lett a quartet igazán nagy, akkor, amikor a bőgős Gene Wright és a dobos Joe Morello csatlakozott a zenekarhoz.

A Brubeck Quartet népszerűsége az ötvenes években volt a csúcson. Ebben az időszakban azonban egy, a zenekar stílusától eltérő irányzat kezdett kibontakozni. A cool és a west coast lassan kimentek a divatból és helyüket elfoglalta a bebop-ra építő hard bop, és érzékelni lehetett, hogy a kiszámítottságtól a pillanatot megélő free játék felé haladt a jazz. Megjelentek a Brubeck zenéjét kritizáló cikkek. Szemére vetették, hogy túlzottan kitalált és hűvös, nem elég felfokozott, túlságosan tartózkodó, eltávolodik a hallgatóságtól.

A zenekar jelentősége annak ellenére óriási, hogy zenéje egy ideig nem volt divatos. Ami elvitathatatlan, hogy klasszicista törekvésével megteremtette a jazz szoros kapcsolatát a kortárs komolyzenével, népszerűvé tette az igényes, elmélyült kompozíciós jazz muzsikát, harmóniai és ritmikai kísérleteivel kiszélesítette a jazz határait. A CD-t jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik ezt a kristálytiszta stílust, akik szívesen elmélyülnek a klasszikus zene és a jazz határmezsgyéjén egyensúlyozó muzsikában, vagy akik lemezgyűjteményük teljességére törekedve minden irányzatból a legjobbakat akarják magukénak tudni.

Befejezésül egy barokkosan finom felvételt ajánlok meghallgatásra, amely méltó lezárása ennek az egységesen magas színvonalú zenei anyagnak. A darab Harburg és Gorney kompozíciója, címe: „Brother, Can You Spare A Dime?”