Az Ensemble Ensemble – eredetiben: együttes együttes! – 2025-ös lemeze sok helyről vette az ötleteit, de legfőképpen Bartók Béla szellemiségéből. A Live at Atelier du Plateau lemezen felhangzó darabok: „En route”, „Venter”, „En sang om Døden”, „Ka da”, „Framtida”. A négy dal zenéje közös szerzemény Brunvoll szövegével (norvégul); míg a harmadik dalt külsős szerzőktől vették át. A felvételek a párizsi Atelier du Plateau klubban készültek 2018. június 1-2-án

Az együttes tagjai: a norvég Mari Kviem Brunvoll (ének, elektronika), a román származású George Dumitriu (hegedű, brácsa), a francia Eve Risser (zongora, altfuvola), a norvég Kim Myhr (gitár) és a francia Toma Gouband (dobok, ütőhangszerek) igazi nemzetközi csapat, akik már több formációban bizonyították tehetségüket a szabad rögtönzésektől, a jazzen át a kortárs kamarazenéig.

E lemezen zömmel kortárs kamarazenét hallhatunk, de az egyes hangszeresek játéka akár jazz is lehetne (nyilván az avantgard\szabad vonalról merítve), ha lenne az egész vagy egy része alatt meghatározó ritmusrészleg. De nincs! Viszont halkan egymásba fonódnak, kiemelkednek, elhalnak a motívumok, amelyek közül jó néhányat akár a jazzből vagy valamely népzene hangzásából már ismerhettünk. Megfognak, magával ragadnak, elringatnak, gyönyörködtetnek, felizgatnak. Mint egy varázsdoboz hangjai, melyeket átszellemülten hallgathatjuk; vagy ha mégsem ragadnak meg, lelkiismeret-furdalás nélkül kikapcsolhatjuk.

Én az utóbbit nem teszem!

A másik BMC-kiadvány a talányos Hársfa címen lett bemutatva. Mint a borítószövegből kiderült: a Tilia megnevezés a lemezen szereplő négy zenész új formációjának a neve is egyben.

A zenekar vezetője, zeneszerzője és gitárosa a francia Paul Jarret nem új szereplő az európai zenei életben. A Pj5, Emma, Acoustic Large Ensemble zenekarokkal, illetve saját nevén hírnevet szerzett a postjazz, a kortárs zene vagy a pop- és metálzenék színterein. Ebben a négyesben a jazz felől közelítette meg a hangi világalkotást: és mégsem. Ugyanis a lemez tíz számából egyértelműen csak három tartozik a jazz műfajába. Kettő inkább kamarazene (fantázia), egy pop, egy fúziós zene, kettő pedig inkább a beat-rock vonalat viszi, míg az egyik számot – szabad rögtönzés – nem sorolnék műfajok alá! (Persze tudom, hogy minden szubjektív; így a besorolások is.)

E számokhoz Jarret megtalálta a megfelelő partnereket a francia Étienne Renard (vele már régebbi a kapcsolata: nagybőgő), a német Philipp Gropper (szaxofonok) és a koreai származású, de Hollandiában élő hölgy Sun-Mi Hong (dobok) személyében.

A felvételek Párizsban készültek egy éve (2025. május 10-11.) A 2026-ban megjelent albumhoz egy igencsak informatív füzetke tartozik, amelyből most idéznék, mivel az lényegretörően bevezet a lemez hangulatába: „Mert ha a gitáros elmerül egy kollektív kohézió energiadinamikájában és absztrakt hangtextúrájában, kompozícióiban magáévá teszi és újra feltölti az összes számára megszokott regisztert (a Buds elegikus, akusztikus pop-folk balladájától a Sap ipari posztpunk riffjeiig,  a Baranche vagy a Baucis kifejezetten jazzes interakcióiig, vagy a Ramificatio hosszú és izgalmas vándorlásáig), írása a kölcsönzött stílusokon túl az egésznek koherenciát ad azzal, ahogyan ezt az élő anyagot beépíti, hogy aztán egy új organizmus nedvévé alakítsa.” – Stéphane Olliver írásából – amiből még több gondolatot is idézhetnék – látható, hogy e zene – összetettsége, megkomponáltsága okán sokkal mélyebb és átfogóbb elemzést igényelne, mint amit egy ilyen rövidke ismertetőben elkövethetek.

Most inkább üljünk le és hallgassuk a muzsikát előítéletek, előzetes elvárások nélkül! Mert így érdemes.

Ensemble Ensemble – Live at Atelier du Plateau (2025)

• En Route (On the way)
• Venter (Waiting)
• En Sang om Døden (A song about death)
• Ka da (What then)
• Framtida (Future)

Paul Jarret - Philipp Gropper | Étienne Renard | Sun-Mi Hong – Tilia (2026)

• From the Roots
• Bark
• Buds
• Baucis
• Basswood
• Sap
• Laima
• Ramificatio
• Branches
• Basswood (reprise)