

Itt több a jazz, mint a „Napoli’s Walls”-on, már-már klasszikus kamarajazz-megszólalást is emlegethetünk, például, amikor a lemezt nyitó „L’heure Pasolini”t, a gyűjtemény leghosszabb darabját hallgatjuk: itt egy hosszadalmas rubato bevezetésből 4/4-es melankolikus-elégikus pop kamaradarab lesz, majd a szám vége felé újabb váltás történik, és egy fokkal életvidámabb keringő dallamát halljuk. A francia falfestő azonos című képén a nagy olasz rendező saját holttestét cipeli.
Melankólia hatja át a Benjamin Moussay zongorista és a klarinétos interakciójára épülő „La dame de Martinques” című balladát is. E minimalizmust sikerrel oldja a lazább szerkezetű, 5/8-os „Prison”, illetve két rövid, közös improvizációra épülő darab („Esquisse 1-2”). Bizonyára nem főmű az album, de megérdemli alapos figyelmünket.
ECM – Hangvető, 2019
ECM 2645
- 
L’heure Pasolini 
- 
Shadows and Lines 
- 
La Dame de Martigues 
- 
Extases 
- 
Esquisse 1 
- 
Prison 
- 
Esquisse 2 
- 
Darwich Dans la Ville 
Közreműködnek:
- Louis Sclavis - klarinét
- Benjamin Moussay - zongora
- Sarah Murcia - bőgő
- Christophe Lavergne - dob



 
						 
				



