Gábor sokirányú munkásságát mindig nagy figyelemmel kísértem, amelynek széles spektrumába „belefért” a  Tin-Tin, a Binder Károllyal, majd a Balázs Elemér Grouppal való együttműködés is. Kiemelkedő lemezt készített a híres trombitással, Palle Mikkelborggal,  nem is beszélve pályájának másik csúcsát képviselő Coltrane adaptációjáról (Making A Chance).  De ha a szükség azt kívánta, nem ódzkodott attól sem, hogy például „kisegítse” a hazánkban hosszabb ideig vendégeskedő Ray Brown Jr amerikai énekest, aki Ella Fitzgerald örökbefogadott fia. Saját trióját 2006-ban alapította meg, amely változó felállásban (olykor kvartetté vagy kvintetté kiegészülve) működik ma is. Ha létezik „all round musician”, hát Gábor az. De laudációja nem lenne teljes, ha nem szólnék arról, hogy ő nem azok közé a muzsikusok közé tartozik, akik a konkrét zenei tevékenységen túl alig mutatnak érdeklődést a kultúra más területeinek irányában, sokszor még a jazz világának is csak egy szűk spektrumára szorítkoznak. Gábor írásait már húsz éve is élvezettel olvastam a Gramofon folyóirat hasábjain, és olykor honlapunkat is megtiszteli egy-egy lemezajánlóval. Az már tényleg csak „hab a tortán”, hogy a különleges technikai megoldások sem idegenek tőle, már 2005-ben is meglepett minket azzal, hogy Good Night c. szerzői kiadású albuma csak az interneten volt elérhető. Persze igényes gitárművészként átfogó ismeretek birtokában van a hatalmas hangszerkínálatról, valamint az akusztikai kérdéseket illetően is.  (A lemezborítón is konkrétan olvasható az általa használt gitártípusok megnevezése, sőt még a húrok márkája is.) Legfrissebb lemeze több szempontból is különleges, mert a zenei vonatkozású erényeken túl, akusztikai bravúrnak is nevezhető.

De a legfontosabb természetesen maga a zenei produkció. Gábor jó ízléssel megáldott és termékeny zeneszerző, aki ezúttal is szerzői lemezzel lepte meg rajongóit. (Az ugyancsak szerzői – 1978 című – albuma elnyerte „Az év jazz-hanglemeze” díjat, de az „In the Garden” is méltán bizonyította Gábor zeneszerzői kvalitásait.)  Nem iparszerűen állítja elő albumait, hanem meglehetősen igényes felkészüléssel és élő előadásokon való „teszteléssel”. Mivel azon kevesek egyike a hazai jazzvilágban, akik szívesen beszélnek munkásságukról, már korábbi koncertjein is említette, hogy mennyire érdekli az asztronómia, azaz a csillagászat, és különösen a vírusjárvány idején szívesen tanulmányozta lakásának erkélyéről a viszonylag könnyen megfigyelhető égitesteket, azaz a Naprendszer bolygóit, amelyeknek egyike a mi Földünk is. A közelmúltban a Libretto c. kulturális tévéműsorban is beszélt minderről. (Jelen volt a szóban forgó lemez másik szólistája, Karosi Júlia is.)

A Juhász Gábor Trio (Kovács Zoltán és Jeszenszky György) merész vállalkozását a szöveg nélküli vokál (Karosi Júlia) és a világklasszis Tony Lakatos szaxofonjátéka teszi még inkább különlegessé.  Minden bizonnyal Gábor már a kompozíciók megírásakor „bekalkulálta” ezt a lehetőséget.

A hazai viszonylatban kifejezetten rendhagyó kísérőfüzetben (udvarias gesztusként) sorrendben először a „vendégek”: Júlia és Tony, majd a főszereplő, Gábor írja meg gondolatait a lemez készítése kapcsán.  Megtudhatjuk, hogy Gábor észt származású édesanyja azt mesélte neki gyermekkorában, hogy a nagy lengyel csillagász, Kopernikusz a mama szülővárosában, Tartuban tanított. Ez lehet, hogy téves vélekedés, mindenesetre Gábornak gyermekkori emléke, ami a lemez első számát ihlette. A csillagászathoz köthető a második tétel is, a Galileo könnyei, hiszen a nagy itáliai tudós az emberi ostobaság áldozata volt. Mégis, a melankolikus darab a remény hangjaival ér véget.

Arról is szól Gábor a hallgatóhoz, hogy miközben az égitestek vonatkozásában sem a mitológia sem pedig az asztrológia sztereotípiáit nem osztja, mégis szükségét érezte a nőies Vénusz és a férfias Mars megjelenítését a kompozícióiban. Ezért örült, hogy Karosi Júlia kristálytiszta éteri hangja és Tony Lakatos szaxofon soundja révén ezt sikerült is megvalósítania.

Ahogyan erről már említést is tettem, Gábor kiváló zenei ízlése mellett a hangzás minőségére is nagy figyelmet fordít. Ezért is szerencsés, hogy egymásra találtak a legkényesebb audiofil igényeket is kielégítő My Reel Club kiadóval. A tasakban rejtőző két CD azonos zenei matériát tartalmaz, de a CD 1-en analóg DSD technikával rögzített, semmiféle utómunkával nem „kiglancolt” változat hallható, míg a CD 2 az utóbbi évtizedek során megszokott módon kevert és utómunkákkal  "kezelt" (mastering) verzió. Köszönet a My Reel Club kiadó munkatársainak, akiknek neveit is olvashatjuk a füzetben. Sőt a kiadó célját és koncepcióját is közzétették. A füzet teljesen angol nyelvű (beleértve Júlia, Tony és Gábor „üzeneteit” is). Tekintettel arra, hogy a jazz és a nemzetközi kommunikáció nyelve ma már az angol, és egyre többen ismerik hazánkban is, így remélhetően nem jelent gondot a „fogyasztók” számára.

Végül: ez az írás ugyan lemezajánló, de
szívből köszöntjük 55-ik születésnapján Juhász Gábort,
és kívánjuk, hogy még évtizedeken át kamatoztassa tehetségét
és tudását hangszeres játékával és kompozícióival is
mindannyiunk örömére!

Juhász Gábor:  Planets     (My Reel Club, 2023)

Megvásárolható: https://myreel.club/index.php/hu/kiadvanyok-menu/juhaszgabor-planets-cd

1. Copernicus in Tartu 7:12     (trió)
2. Galileo’s Tears 8:25
3. Jupiter 6:36
4. Mars 4:01
5. Venus 8:03
6. Saturn 5:52
7. Pluto 7:52
8. Sax       0:10

Mindkét CD azonos, kivétel a 8. szám, ami csak az első CD-n található.
Minden szám Juhász Gábor szerzeménye.  

Közreműködnek:

Juhász Gábor  gitár 
Kovács Zoltán  bőgő
Jeszenszky György  dob
Karosi Júlia  ének   (2, 3, 4, 5, 6, 7)
Tony Lakatos   tenor-  (2, 3, 6, 7, 8) és szopránszaxofon   (4, 5)