Keveset beszélünk a női zenészek, jazz-zenészek, hangszeres jazz-zenészek helyzetéről Magyarországon. Máté J. György ’Készíts salátát’ című könyve jó kezdetnek és alapnak bizonyult, hogy körbenézzünk a hazai pályán is. Ha a hangszeres jazz-zenészekre gondolunk, igazán kevesen jutnak eszünkbe, de nem azért, mert rosszabbak lennének, mint férfi társaik, hanem mert olyan kevesen játszanak, lépnek fel a mindennapokban rendszeresen. A külföldi interjúk után, megpróbáljuk hazánkban is megkeresni az okokat, vajon miért mellőzöttek a nők ebben a kreatív szakmában, és van-e remény, hogy ez megváltozzon.

A Budapest Jazz Club volt az utolsó állomása a debreceni Android, a nagyváradi A.G. Weinberger és a budapesti Djabe zenekar a múlt hónapban indult közös mini turnéjának. Sportnyelven szólva, mindegyikük játszhatott hazai pályán, először Nagyváradtól mindössze egy órányi autóútnyira, Aradon léptek fel március 19-én, majd 25-én Debrecen következett, végül a turné 30-án, a fővárosban fejeződött be. A különleges, fesztiválszerűen megrendezett három estén mindössze a rövid átállási szünetek közbeiktatásával, a három városban a három zenekar fejenként körülbelül 50 perces koncertet adott.

Szombaton a Bartók Tavasz rendezvényeként Branford Marsalis professzor előadása csábította Pestre a kortárs jazz kedvelőit. Tartott is a szerkesztőségünk egy kihelyezett megbeszélést az első emeleti páholyban, mert a beígért mínuszok és a hó természetesen nem tarthat távol egy vérbeli szakírót. Világpremierekre járunk mostanában a Müpába, hiszen a megrendelt, de a járvány miatt be nem mutatott művek kottái végre életre kelhetnek. Legutóbb Chick Corea kompozíciója, a Concerto for Trio posztumusz előadását élvezhettük itt. Elvégre a kotta mégsem olyan, mint egy színdarab könyv változata, amit akkor is értőn tudunk „olvasni”, ha színpadon nem játsszák el nekünk.

Binder Károly első saját lemeze 1983-ban jelent meg, amelyen John Tchicai dán szaxofonművész volt a vendég, aki számos jazztörténeti óriással muzsikált együtt, többek között John Coltrane-nel, és aki nagyon sokáig az avantgárd jazz meghatározó és megkerülhetetlen alakja volt. Azóta több mint 80 lemezt adott ki, lemezen működött közre és több mint háromszáz kompozíciója született. Muzsikája, zenei stílusa a kortárstól a mainstreamig, a jazz-folktól a free jazzig sokféle irányzatot magába foglalt az évek alatt, bár szerinte a muzsika egy egész, nem léteznek szeletek. A koncertek, a komponálás mellett fő hivatása az improvizációs technikák, a jazz-zeneszerzés és jazz elmélet ismeretének átadása. 20 éven át vezette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakát, majd Jazz Tanszékét.

Március 30-án Nagykanizsán a Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében adott koncertet a Bacsó Kristóf vezette TRIAD. A Móricz Zsigmond Művelődési Házban tartott rendezvényen a vendég fellépő Barcza Horváth József basszusgitáros volt. A zenekarban Bacsó Kristóf – szaxofon és effektek, Tálas Áron - zongora és effektek, Juhász Márton - dob, Barcza Horváth József - hathúros basszusgitár játszott.

Érdemes megjegyezni a Nart Orchestra nevet, aminek a vezetője Meggyes Ádám, mert olyan színt hoztak be a big bandek világába, ami hazánkban hiányzott.

A Háló Jazzklub koncertjei mindig nagy élményt jelentenek a törzslátogatók és az egyre több új látogató számára is. Két hete a Pataj György Quintet vérbeli hard-bop műsora lelkesítette a közönséget, a klub 122-ik rendezvénye pedig a számmisztikát is gondolkodóba ejtené, mert 2022. márc. 22-én került sorra.

Végre valami különlegesség, amit szinte soha sem hallhatunk hazai színpadon, ez jutott eszembe, amikor a BJC műsorfüzetében megláttam King Pleasure nevét. Azt tudtam, hogy éppen 100 éve – 1922. március 24-én – született, de azzal is tisztában voltam, hogy még tőle jelentősebb jazzfigurák kerek évfordulói sem mindig jutnak eszébe a hazai „jazztársadalomnak”, így aztán péntek este elégedetten rohantam a BJC-be.

Vasárnap este hétkor került sor arra a koncertre, amelyről a fesztivál előző napjain mindig kapott valamilyen információt a közönség. A negyedik napra eredetileg session szerepelt a programban, de már a meghívott zenészek előzetes próbái alatt kiderült, az elején alkalminak gondolt nemzetközi társulat úgy összekovácsolódott, hogy tagjai közös elhatározással úgy döntöttek, zenekarrá alakulnak. A fesztivál zárónapjára nevet is választottak, így végül a Budapesten alakult „Sexto Elemento” – azaz a Hatodik Elem bemutatkozó koncertjét jelenthette be a MOMkult közönségének a fesztivál alapítója, Kleb Attila.

A GetCloser fesztivál harmadik, szombati latinnapjának második koncertjén a sokadszorra visszatérő, de mindig újat hozó Omar Sosa most is fantasztikus élményt nyújtott. A Barcelonában élő kubai zongorista hosszú évek óta változatlan összeállítású Quarteto AfroCubano zenekarával érkezett Budapestre, így a kvartett tagjai is régi ismerősnek számítottak a hazai közönségnek. Barcelonából vele tartott a szintén több, mint egy évtizede óta a katalán fővárosban élő, Mozambikban született basszusgitáros, Childo Tomas. A többiek, a szaxofonos-fuvolás Leandro Saint-Hill Hamburgból, valamint a London és Athén között ingázó dobos, Ernesto Simpson pedig a két város valamelyikéből. Mindketten Sosa szülővárosában, Kuba harmadik legnagyobb városában, Camagüeyben születtek, és Sosa nélkül is jártak fővárosunkban.

Máté Péter-díjat idén sem kapott jazz-zenész, immár két éve, hogy nem jut eszébe a szavazóbizottságnak egy jazz-zenész neve sem. Azonban idén Dresch Mihály Kossuth-díjat kapott!

A MOMkult-ban március 3-6. között zajlott GetCloser Jazz Fest harmadik napján a latin jazz került a fókuszba. Az este hét órakor kezdődött szombati kettős koncerten először az év elején alakult Révész Richárd Latin Quartet lépett fel. A latin-amerikai zenei kultúra népszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységéért Mexikó budapesti nagykövetétől 2006-ban kitüntetést kapott zongorista kvartettjében Fonay Tibor basszusgitározott, Molnár Mátyás dobolt, és az ütőhangszereken Tar Gergely játszott.

Pallai Péter, aki 83 évesen is dolgozik, méghozzá időnként 10 órát is naponta, vezeti a Harmónia Jazzműhely Alapítványt és nagy megtiszteltetés, hogy a MagyarJazz főmunkatársa, sőt a főszerkesztő legfontosabb támasza, egyben oktatója.

Nem szoktam írni saját rendezvényeinkről a Budapest Jazz Clubban. (A Harmónia Jazzműhelyről lévén szó, melynek - Kerekes György és Irk Réka mellett - én vagyok az egyik szervezője.) Ez a hazai szaksajtó feladata, melyhez én is tartozom, de nem szeretem magam kitenni az összeférhetetlenség vádjának. Most mégis kiteszem, mivel, noha jelen volt a szaksajtó egyik jelessége (a minősítés egyáltalán nem ironikus), eddig nem jelezte, hogy írni is óhajt róla, legalább is a MagyarJazznek nem. (Ezzel a cikkel szeretnénk minden női olvasónknak és női zenésznek boldog nőnapot kívánni, különösen a négy fantasztikus énekesnőnek, akikről Pallai Péter ír – a szerk. )

“Zsolt nagyszerű gitáros. Mindig is csodálója voltam hangszínének, dallam- és kompozíciós érzékének.” – mondta róla egykori bostoni évfolyamtársa, Lionel Loueke, akivel a barátság még a Berklee-ben töltött időszakban szövődött. Bende Zsolt tehetségét kedden a Budapest Jazz Club közönsége is megcsodálhatta, a tapsokból ítélve teljes egyetértés alakult ki, a csaknem három évvel ezelőtt ugyanitt emlékezetes koncertet adott, világhírű benini gitárossal, mely után az alábbi kép készült a két egykori Berklee ösztöndíjasról.