Tegnap folytatódtak a Zeneakadémia Jazz Tanszékének vizsgái. Először a Jazz Tanszék big bandje lépett fel László Attila vezetésével. A big bandbe érkeztek régi diákok is, de a jelenlegiek is váltogatták egymást a ritmusszekcióban. A régi hallgatók közül Csapó Krisztián - harsona, Pintér Péter – zongora ült be a zenekarba, a trombitások sorát Sebestyén Patrik, a harsonásokét Bornai Szilveszter erősítette. Miután az egyik dobos jobb, a másik balkezes volt, így minden szám előtt láthattunk dobátszerelést. Ehhez képest a gitárosok, zongoristák, bőgősök váltása már fel sem tűnt. Idén nem csak a big bandre jellemző gyorsabb számok kerültek terítékre, de kivételesen egy szép ballada is, Bob Mintzertől a „Truth”. A szólisták közül többen is remekeltek. Az utolsó számnál a lenyűgöző hangú Varga Dávid érkezett a színpadra, aki az Arénában már elénekelte Quincy Jones koncertjén azt a dalt, amit nekünk is előadtak tegnap, a „Let the Good Times Roll„-t. A big banditák műsorában a cserebere közben László Attila érdekességekkel szórakoztatta a közönséget, tegnap is sziporkázott, ahogy szokott.
A januári vizsgák időszaka ismét elérkezett, és a Zeneakadémia Jazz Tanszékének újfent a Budapest Jazz Club ad otthont ezen a héten minden délután. A tegnap kezdődött és péntekig tartó koncerteken, a hallgatók ismeretüket összeszedve mutatják be zenekari gyakorlaton tudásukat. Jó volt látni, hogy mennyit fejlődtek a másod-, illetve harmadévesek, és milyen sok tehetséges fiatal érkezett ismét a nagynevű intézménybe, ahol a jazz tanszék vezetője Binder Károly. Az első nap után ajánlom a következő két nap programját azoknak, akik a jövő jazz-zenészeit szeretnék meghallgatni. Ma az egyetem big band zenekara fogja nyitni 13.30-kor a koncerteket, pénteken pedig Lakatos Ági énekegyüttese.
A méltán népszerű hazai jazzlegenda születésnapja alkalmat adott arra, hogy mostanában többször is találkozhassunk egyedülálló művészetével. Jómagam is jelen voltam a Müpa Fesztivál Színházban december elején tartott „jazzparádén”, ahol számos zenészbarátjával lépett fel a legkülönfélébb felállásokban és stílusirányzatokban. A pénteki kvartett fellépés volt azonban az „igazi”, ahol a zene volt a középpontban.
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium félévi vizsgakoncertjeinek második, egyben utolsó napján is hallhattunk izgalmas produkciókat. Köszönet a Budapest Jazz Clubnak és a hangtechnikusnak, Novák Marcinak, hogy mindkét nap tökéletes hangot varázsolt a színpadra.
Vasárnap kezdődtek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium félévi vizsgakoncertjei. A koncerteknek a Budapest Jazz Club adott otthont idén is.
Összegyűjtöttük egyrészt képekben + beszámolókban, másrészt egy lejátszólistán, kikről írtunk tavaly, azaz 2019-ben. Ezzel szeretnénk Boldog Új Esztendőt kívánni. És ne feledjék Márton Attila mondását, az élő zenét semmi sem helyettesítheti. Várják Önöket a kiváló zenészek a jazz klubokban, fesztiválokon 2020-ban is.
A Kanizsa Big Band december 21-én tartotta hagyományosnak tekinthető karácsonyi koncertjét. A Nagykanizsán működő zenekar 2008 óta ezzel a rendezvénnyel zárja az évadot. Ilyenkor mindig egy-egy vendégművészt is hívnak műsorukba. Így lépett fel többek között Kristina Trezune énekesnő Lettországból, Gayer Mátyás jazz-zongorista, Tóth Viktor szaxofonos, Horváth Cintia, Szolnoki Péter és Berki Tamás énekesek. Idén a háromtagú Vintage Dolls ének triót hívta meg Vámos Béla a Kanizsa Big Band vezetője. Koncertjüket a kanizsai Medgyaszay-házban tartották.
Ki ne szeretné a karácsonyi zenéket, ha azok minőségi, nívós átdolgozások, és nagyra becsült muzsikusok adják elő. Ez történt a Budapest Jazz Clubban a BJC Big Band karácsonyi koncertjén. Ráadásul, ha hazánk egyik legszebb hangú énekesnője lép fel, aki mostanában csak gyerekműsorban hallható, akkor főleg érdemes az esténket a jazznek szentelni.
Nem mentegetőzésképpen hivatkozom arra, hogy a világzeneként címkézett, a legváltozatosabb etnikai gyökerű irányzatokat magában foglaló műfajnak helye van a jazzrovatban. Nemcsak azért van ez így, mert ez a gyakorlat alakult ki a zenei lapoktól a lemezboltokig, de számos ponton nyilvánvaló az összefüggés, az átfedés. Ahogyan a kortárs jazz szívesen használ fel népzenei elemeket, úgy a városi folklór (azaz a world music) is óhatatlanul merít a jazz kifogyhatatlan kincseiből.
Igazán jó választás volt a Rómer Jazz Klub idei programjának fináléjához az Eastern Boundary Quartet. A különlegessége nem az, hogy egy magyar-amerikai vegyes formáció, ilyet már sokat hallottunk, hanem az, ahogy a zenéről gondolkodnak. A műfaji besorolás persze vitát generálhat, de oda se neki: sámánzene ez jazz hangszerelésben. Miért jutott eszembe a cím alliterációja? Mert a jazz komoly érdeklődést mutatott mindig is az ősi zenei formák iránt, legyen az afrikai vagy akár indiai eredetű.
Ben Williams & The Sound Effect ismét a MOMKultban lépett fel
Ma 75 éves Kőszegi Imre, a magyar jazzdobosok doyenje, a közép- és az új generáció dobosainak atyamestere. Élete átíveli a magyar jazz első virágkorát és továbbra is központi szerepet játszik mindabban, ami a műfajban ma történik. A Magyar Jazz munkatársával, Pallai Péterrel próbálja most áttekinteni életének és munkásságának eddigi háromnegyed évszázadát. Péter Londonból kérdezgetett a Messengeren keresztül, ami megmagyarázza a nem éppen hi-fi minőségű felvételt, de a lényeg Kőszegi Imre mondanivalója.
A neves amerikai kritikus, Whitney Balliett nevezte a jazzt a meglepetés művészetének. A meghatározás pontosságának ékes bizonyítéka volt kiváló fiatal zongoristánk, Oláh Dezső fellépése a londoni jazz fellegvárban. Dezsőt parádés brit csapattal hozta össze a sors a szaxofonos Julian Siegel, a bőgős Calum Gourlay és a dobos Martin France személyében.
A győri Rómer Jazz Klub őszi fúziós szemesztere folytatódott szerda este. A vendég ezúttal a Szendőfi Péter jegyezte Fusio Group volt. 1995 óta létező formációról van szó, ez idő alatt hét lemezt készítettek el, és persze jöttek és mentek a zenészek. Csak a koncepció maradt, modern hangszerelésű crossover zenét játszanak. A rangidős Elek István vállalta fel a konferálást, s olyan kedélyesen tette ezt, mint a nagypapa, akinek az egész család könyörög, hogy ne beszélje ki a családi pletykákat, de azért el-elszólja magát.
Mint a címben is utalok rá, a Hajdu Klára Quartet játéka azért különlegesen becses számomra, mert itt érhető tetten az a mára már majd’ elfelejtett játékmód, amelyben a melódia sincs száműzve, miközben az egész produkció abszolút korszerű és még swingel is. Tetszik tudni, hogy Ellington megmondta: „It don’t mean a thing, if it ain’t got that swing” azaz „Mit sem ér az egész, ha nincs benne swing”!
Eszter koncertjei minden alkalommal jókedvre derítenek, ami aztán napokig eltart. Szerdán este az Opusban ismét bebizonyosodott a régi igazság, hogy az élőzene varázsa lenyűgöző, nem is beszélve arról, hogy a koncerteken sokkal inkább van mód és idő a darabok terjedelmes előadására, azaz remekül felépített szólókra és improvizációkra.
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
20
Dátum :
2023. márc. 20.
|
26
Dátum :
2023. márc. 26.
| |||||