Nyári kánikulában hétvégén zárt térben koncertezni nem a leghálásabb dolog, még ha tudjuk is, a jazz zenészek akár párfős közönségnek is szívüket-lelküket beleadva játszanak. Most a kezdés előtti percekben két nagyobb külföldi társaság is beesett, és szerencsére a BJC nézőtere jó félháznyira bővült, így a zenekart bemutató Veréb Patrik gitárosnak nem kellett a nézőket is egyenként köszöntenie. A hazai közönség negyedháznyi érdeklődése a kánikula, és persze a még létező vírusveszély mellett, a tavaly alakult zenekar nem, vagy nem elég ismertségének tudható be. A Blue Flamingos kisebb klubokban hiába adott több sikeres koncertet, nevük a BJC sztárokhoz szokott közönsége előtt, még, ismeretlen maradt. Pedig a zenekar egyik alapítóját, az Orosházán született, a békéscsabai Premier Művészeti Szakgimnáziumban érettségizett, tanulmányait az egyetem mellett a szegedi Premier iskolában másfél évig folytató basszusgitáros Török Bettinát a legtöbb idejáró jazzrajongó ismeri, igaz, nem a színpadról. A konzira felvételt nyert, és emiatt a diplomaszerzés előtti utolsó félévét a Szegedi Tudományegyetem Ének-zene tanszéke zenekultúra szakát levelező tagozaton befejező, leginkább klasszikus összhangzattant, karvezetést és kóruséneklést tanult Bettina ugyanis ösztöndíj kiegészítés képen a BJC jegypénztárában adja ki a jegyeket a koncertre érkezőknek. Veréb Patrik szintén az SZTE, de a BTK Pszichológia hallgatója, és ennek ellenére Bettina teljesen véletlenül, Patrik egyik koncertjén ismerte meg a gitározó, bűnügyekkel foglalkozó pszichológust. Az ominózus koncertet követően, azt már közösen határozták el, hogy jelentkeznek a Bartók Béla Konzervatórium jazz tanszakára, ahova mindketten felvételt nyertek. Itt bővült az ismeretség, és a tavaly alakuló zenekarhoz csatlakozott a zenekar legfiatalabbjaként a más évfolyamra járó, szaxofonos Papp Márton, és a konzit már elvégzett, Stanfel Péter dobos is.

Ahogy közösségi oldalukon írják, a Blue Flamingos zenéjében a kortárs zene figuráit használják, a modális jazz sakktábláján. Ezen a sakktáblán leginkább Veréb Patrik lépegetett, a koncert elején játszott három kompozíciója, a koncertet nyitó „Intro”, majd a „Face Shaped Sun” és a „Total Stuck Up”, a modális kortárs jazz világába illett. Papp Márton Charlie Parker feldolgozása viszont a bebop legszebb hagyományait mutatta be. A „Confirmation” és az utána játszott „On a Slow Boat To China”, Frank Loesser többek által megénekelt híres dalának átirata, azonban nem okozott törést, mert mindkettő az eredeti értékeket megtartva, „contemporary” módon szólalt meg. Az első rész végén a Veréb Patrik írta ”Deserted Snowflake” újra modális izgalmakat adott, a zenés időutazás pedig a szünet után folytatódott.

Papp Márton hosszabb ideig pihenhetett, a második rész gitár, basszusgitár, dob felállásban indult, és a trió Wes Montgomery „Four on Six” című szerzeményét játszotta. Papp Márton visszatért, mégpedig egy saját kompozícióval. Az „If I Had Those Wings” a bebop jegyében fogant, és hogy a szaxofonos mennyire jól érzi magát ebben a zenei korszakban mutatja az utána játszott, a „Birth of the Cool” lemezről választott Miles Davis – Gil Evans szám, a „Boplicity” általa hangszerelt változata. Ezt követően még egy standard feldolgozása, Jimmy Van Heusen örökzöldje, a „Polka Dots and Moonbeams” került a műsorba, a rengeteg hangszerelésből és átiratból Wes Montgomery verzióját választotta. Az első részhez hasonlóan, a második is a modális jazz világába vitt, utolsóként Veréb Patrik szerzeménye, a „Compas” hangzott el.

Sportnyelven fogalmazva friss, szellemes játékkal fűszerezett két különböző félidőt láthattunk. Az elsőben Veréb Patrik, és a kortárs, modális jazz dominált, a másodikban inkább Papp Márton kapott főszerepet, és a bebop, post bop hagyományait hordozó zene felé billent a mérleg. A fiatal szaxofonos egyébként éppen az előző nap itt fellépett Hofecker Dániel egyik formációjában tűnt fel, ez is magyarázatot adhat az inkább a tradicionális vonal felé hajló kötődésére. A koncert végén aztán kiderült, a két félidő nem is annyira különböző, hanem talán inkább másképpen volt változatos. A stílusok között különben sem léteznek falak, és most is bebizonyosodott, jól megférnek egymással. Ahhoz, hogy Patrik és Márton szabadon szárnyalhasson, kellett a beton biztos ritmusszekció. A basszusgitáros Török Bettina, valamint a konzit már elvégzett Stanfel Péter a doboknál kiváló alapot adott, és amikor szóló lehetőség adódott, megcsodálhattuk virtuóz játékukat is.

Dicséretes, hogy első „nagy” koncertjükre több saját szerzeménnyel készültek, ráadásul olyanokkal, amelyek most hangoztak el először. A Blue Flamingos társulata jól vizsgázott, a fiatal muzsikusok tehetségéről mindenki meggyőződhet, aki augusztus 21-én ellátogat a Budapest Jazz Clubba. Azon a pénteken ugyanis egy igazi húzónévvel, Juhász Gábor gitárossal főműsoridőben, tehát 20:30-tól játszanak majd. Remélhetőleg addigra az egyetlen gyenge pontjukon, a koncert végi meghajláson némi gyakorlással sikerül változtatniuk.

Budapest Jazz Club, 2020. július 31.

Fotó: Somogyvári Péter