Bár előfordult, hogy például egy sajtótájékoztatón Korcsolán Orsolya hegedűművész formabontó módon, a gangon játszva jelentkezett be, de a „Gangkoncert” sorozatban fent a gangon a közönség egy része foglal helyet, a zenészek lent, a belsőudvaron játszanak.

A duóból Claudia jazzének szakon, Vilmos klasszikus gitár szakon, a „konzi”, azaz hivatalos nevén a Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium növendéke. Castagno Claudia Raquel Budapesten született. Édesapja Castagno Luis Eduardo a Buenos Aires-i zeneakadémia hegedűszakán végzett argentin énekes-gitáros előadóművész, és édesanyja, Garai Glória artista-előadóművész, egy argentin „Gaucho show” keretében sok éven keresztül járták a világot. A szülők felmenői is zenészek voltak, apai nagyapja fuvolaművész, az anyai pedig Dr. Garai Attila Weiner Leó- és Szabó Gábor-díjas jazz-zongorista énekes volt, de erről az ágról a nagymama, Kuna Magdolna énekesnő is a zenészi vérvonalat erősítette. Nem csoda, hogy a külföldi és hazai turnékon Claudia már 4 évesen énekelt szüleivel. Hamar felfigyeltek rá, Brunner Zsolt „CSICSI- PIMPINKIN” címen gyereklemezt készített vele. Claudia a Rajkó Talentumos évei közben több énekversenyt nyert, például a 2015-ös ceglédi Gigasztár, és az ugyanebben az évben rendezett Orchidea győztese lett. 2017-ben, 14 évesen, ő képviselte hazánkat a San Remo Junior nemzetközi énekversenyen, ahol harmadik helyen végzett, és még ebben az évben a Bartók Béla Zeneművészeti konzervatórium Jazz-ének szakára is felvételt nyert. A BJC-ben tartott félévi, és év végi vizsgákról jómagam is többször tudósítottam, ekkor figyeltem fel rá, és azóta próbálom nyomon követni pályafutását. Idén legfiatalabb indulóként bejutott az „Év fiatal jazz-zenésze” döntőjébe, de a roppant erős mezőnyben végül nem őt választotta a zsűri. A kiírás szerint 25 év alattiak jelentkezhetnek, és Claudia még hétszer nevezhet…

Oláh Vilmos szintén zenészcsaládban született. Cimbalomművész édesapja a kilencvenes években végzett az akkor még főiskolaként működő Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, és az East Gipsy Band egyik ötletgazda-alapítójaként a jazzrajongók is megismerték nevét. A műfajok közötti átjárást így tekinthetjük családi hagyománynak is az ifjabb Vilmos esetében. A közösségi oldalon, és egyéb fórumokon magát mind a klasszikus zene (pl. Oláh Vilmos hegedűművész), mind a jazz világában jól csengő Oláh Vilmos névtől magát megkülönböztetni akaró, Oláh Vilike néven szereplő fiatalember már több hazai és külföldi verseny, többek között a 2017-ben rendezett „Hommage to Luigi Legnani guitar competition”, és a 2018-as X. Nemzetközi Gitárverseny fődíjával büszkélkedhet. A „konzi után az LFZE klasszikus gitár szakára fog felvételizni, de oda valószínű könnyebben fog bejutni, mint most Juhász Gábor jazzkurzusaira, melyekre helyhiány miatt egyelőre a bejutás nem sikerült. Szerencsére ez nem szegte kedvét, minden lehetőséget megragadva képzi magát a jazzben továbbra is. Bejutott viszont Paul O'Dette lantművész mesterkurzusára, akivel a Zeneakadémia Solti termében Bach BWV 997 Sarabande és Gigue prelűdjét adta elő. Tavaly átruccant a jazzesek tanszéki vizsgájára, ahol nem meglepő módon vendégként Claudia kísérő zenekarában játszott.

Claudia régóta szeretett volna egy Voice and Guitar formációban énekelni, és kettejük egymásra találásakor ez meg is valósult. A 2017-ben alakult Castagno Claudia - Oláh Vilmos Duó néhány hónapra rá már a Debreceni Bor- és Jazznapokon léphetett fel, és azóta is a hazai viszonyokhoz képest elég sűrűn koncertezik. A borhoz és a jazzhez hűen maradva játszottak a budafoki bornapokon, de fesztiváloktól függetlenül sikert arattak kisebb klubokban, megnyerték többek között a Fém Cafe közönségét is. Repertoárjukat főképp a dél-amerikai latin zene gazdag, sokszínű világából állították össze, már csak azért is, mert a Budapesten született Claudia mégiscsak félig argentin, és gyerekkorában is ebből a világból kapta első zenei élményeit, mondhatni gaucho nótát dúdolt a dada felette. A duó másik fele, Vilike is jól érezheti magát itt, mivel ebben a latin vonulatban érvényesülnek legjobban a klasszikus gitár órán tanultak. Sokat hallhattunk a brazil-argentin viszályról, de ez valószínű, csak a fociban létezik, ha létezik, mindenesetre az biztos, Claudiát ez nem befolyásolta. Ezt igazolja, hogy a koncert a brazil zeneszerző, gitáros, zongorista, Antonio Carlos Jobim szerzeményeivel kezdődött.

Az eredeti nyelven, portugálul énekelt „Chega de saudade”, a „Wave” és a „Triste” után viszont spanyolra váltva, egy kubai zeneszerző, Pablo Milanés dala hangzott el. Jobimról Rio de Janeiro legnagyobb repülőterét nevezték el, a kubai legenda, aki nueva trova, a XIX. században létrejött kubai népzene, a Trova , a spanyol és afrikai alkotóelemeket tartalmazó Son, valamint más stílusokból kialakult XX. század eleji, korai kubai zene egyik alapítója, még emléktáblát sem fog kapni Havannában. A 77 éves, súlyos beteg, elveiért börtönt megjárt gitáros-énekes zeneszerző, végül Spanyolországba emigrálhatott, bár továbbra is a kubai forradalom elkötelezettje maradt, nyíltan beszél a forradalom kudarcairól és kritizálja a kubai kormányt. A világ szélén, azaz a szomorú „En la orilla del Mundo” világszerte ismertté vált, sokan feldolgozták. Az instrumentális változata meghallgatható a műsor következő zeneszerzője, Charlie Haden Gonzalo Rubalcaba-val készült közös, „Tokyo Adagio” lemezén is. A zseniális bőgőstől az „Our spanish love song” került a hétfői repertoárba, és valóban Claudia és Vilike a többes szám első személyben előadott vallomása volt. A latin estek kihagyhatatlan slágerei következtek, a mexikói szerző Consuelo Velázquez 16 éves korában írt bolerója, a „Bésame Mucho”, és a Bossa Nova világméretű robbanásáért felelős brazil Luiz Bonfá Marcel Camus azonos című filmjében feltűnt „Orfeo Negro”. A duó becsületére legyen írva, mindkét sokat játszott, sokat hallott dalt sikerült egyéni ízekkel előadni. Egyéni ízeket kapott Thelonius Monk örökzöldje, a természetesen angolul énekelt „Round Midnight” is, melyet egy saját szám, a duó egyik felének, a duó másik felének írt szerzeménye, a „For Claudia”. Végül egy argentin is bekerült a szerzők közé. Az elsősorban hazája népdalkincsét feldolgozó Ariel Ramírez a tragikus sorsú, magát tengerbe vető Alfonsina Storni költőnő emlékére írt „Alfonsina y el mar” olyan különböző műfajokban remeklő énekesek előadásában vált ismertté, mint többek között Nana Mouskouri, Alfredo Kraus, José Carreras, Andrés Calamaro és Shakira. Kár, hogy a világhálós lexikon szerzői nem voltak jelen a koncerten, mert ha hírnévben egyelőre még meg sem közelíti a felsoroltakat, de színvonalát tekintve Claudia is szerepelhetne a névsorban. A jelenlévők is így érezhették, mert kétszer is visszatapsolták a párost, akik boldogan adtak ráadást.

Az első dal, amit Claudia megtanult a „Guantanamera” volt, ez a dal indította pályafutását. A tehetséges gyerekből csodálatos hangú ifjú hölgy lett, emellett feltűnően csinos is, ami egy énekesnőnél, hacsak nem kizárólag lemezről hallgatjuk, nem egy hátrány, főleg ha emellé még öltözködni is tud. A koncerten megcsodálhattuk Oláh Vilmos kifinomult technikájú, érzelmeket közvetítő gitárjátékát, aki a színpadi megjelenésben is remekül passzolt Claudiához. Nemcsak hallgatni, hanem nézni is öröm volt őket. Kedves klubvezető, vendéglátós, galériatulajdonos barátaim, ismerőseim, ezennel felhívom becses figyelmeteket erre a gazdag repertoárral rendelkező, virtuóz, szuper tehetséges fiatal duóra! Ígérem, közönségetek nem fog csalódni bennük!

Wesselényi17, 2020. július 27.

Fotó: Somogyvári Péter