Az évek során sok kitűnő zenekart hallgathattunk meg, akik közül többen már nem csak itthon, hanem külföldön is elismertek. Idén is minden fellépőben ott volt az a plusz, amivel kikerülhet a nemzetközi forgatagba, nagyon erős mezőnyt sikerült összeállítaniuk a szervezőknek. Sajnos képeket csak a szombati koncertekről kaptam egy régi munkatársunktól, Palotai Misitől, mert - igaz kértem fotózási lehetőséget, de - elpakoltatták velem rögtön fotós készülékeket. 
Megkértem Binder Károlyt, a zsűri elnökét, hogy avassa be az olvasókat is, mi alapján történik a szavazás, mit változtatna, ha tehetné és hogy látja a mai jazz helyzetét.

Első nap, február 8-án, pénteken az alábbi zenekarok léptek fel:

Organism

Möntör Máté – gitár (Zeneakadémián végzett), Vas Bence - Hammond-orgona, Szabó Sipos Ágoston - dob gitár (Zeneakadémián végzett)

Szczuka Panka Quintet

Szczuka Panka - ének, ukulele (elsőéves a Jazz Tanszéken), Cseke Dániel - szaxofon, fuvola (másodéves a Jazz Tanszéken), Menyhért Márton 'Malac' - gitár, Arday Dániel – bőgő (harmadéves a Jazz Tanszéken), Baranyi Bence – dob (elsőéves a Jazz Tanszéken)

Mordent Quintet

Raboczki Balázs - alt- és szopránszaxofon (Zeneakadémián végzett), Táborszky Bence - trombita, szárnykürt, Jónás Rezső – zongora (másodéves a Jazz Tanszéken),  Miskolczi Márk – bőgő (harmadéves a Jazz Tanszéken), Richter Ambrus – dob (elsőéves a Jazz Tanszéken)

• JazzMa: Mit gondoltatok az első nap alapján, látszódott, hogy erős a mezőny?
• Binder Károly: Már akkor láttuk, hogy nagyon nehéz feladatunk lesz, mert különböző szempontok alapján tudsz értékelni egy produkciót a jazz műfaján belül, ez a három féle szempont a következő: az, aki fantasztikusan játszik standardeket, nagyon jól előadja, és jól improvizál, ott mindig hiányzik a harmadik, méghozzá az, hogy milyen alkotóművész, milyen zeneszerző. Volt olyan, aki nagyon izgalmas saját világot mutatott meg, saját kompozíciókat, viszont nem volt annyira otthon a jazz műfajában, tehát nem játszott olyan figurákat, olyan ritmikákat, mint a jazzben szoktak használni.
  Egyébként újra kellene most már definiálni a jazzt, mert az elmúlt 20 évben annyi minden történt, sőt nem az elmúlt 20 évben, hanem a jazz történet során, olyan hihetetlen gyorsan történtek változások a jazzben, hogy követhetetlen már. Az első definíciók, amik régen voltak, hogy mit jelent a jazz, - hogy afro-amerikai népzenéből származó, improvizatív, ritmus centrikus zene, - ezen már régen túlhaladt. Már a 60-as években a kortárs zenével volt egyenrangú, és ma már szinte nagyon kevesen tudják definiálni azt, hogy most mi ez a műfaj. Ezt azért mondtam el, mert a Karosi Júlia koncerten az utolsó nap, elgondolkodtam, hogy mennyiben jazz, amit játszanak, tudniillik figyeltem Tálas Áront, aki egyetlen egy nemzetközi jazz figurát nem játszott, szerencsére, Karosi Júlia nem jazz improvizált és nem jazzt énekelt, a ritmus az nagyon izgalmas volt, talán a ritmusban lehet még felismerni azt a fajta megközelítését a zenének.
  Visszatérve, nagyon nehéz volt, mert mindjárt az első nap, fogtuk a fejünket, hogyan hasonlítsuk össze a Szczuka Panna Quintetet a Mordent Quintettel, miközben a második hihetetlen profin játszottak jazzt és arrangement-ok is voltak? Úgyhogy izgalmas volt. Várakozással álltunk a következő nap elé.

Második nap, február 9-én, szombaton a következő zenekarok kaptak lehetőséget bemutatkozásra:

Nagy Emma Quintet

Nagy Emma – ének (konzis), Cseh Péter – gitár (elsőéves a Jazz Tanszéken), Papp Tamás – zongora (konzis), Dénes Ábel – bőgő (Zeneakadémián végzett), Klausz Ádám – dob (konzis)

Senga

Szász Ágnes - ének, Vikukel Dániel – zongora (Zeneakadémián végzett), Tenki Dániel - basszusgitár, Takács Bálint – dob

Farkas Zsolt Quartet

Farkas Zsolt – zongora (másodéves a Jazz Tanszéken), Soso Lakatos Sándor - szaxofon, Szajkó Adrián - bőgő, Snétberger Toni – dob

• JazzMa: Nagy Emma zenekara kezdte a koncerteket, milyennek láttad őket?
• Binder Károly: Az elején nehezen indult ez a koncert, aztán a második szám után kezdtünk erősen odafigyelni, hogy itt történnek izgalmas dolgok. Formailag, hangszerelésben, akkord struktúrában, a dallamokban egy csomó új dolgot hallottunk. Egy teljesen izgalmas, számunkra ismeretlen világ volt. És egyetértett a zsűri, hogy az eddig i négy zenekarból, ez az, amelyiket lehet értékelni, mint önálló zenei világ.
• JazzMa: Kiemelnél bárkit a Nagy Emma Quintetből?
• Binder Károly: Papp Tamást (zongora) már hallottam, sőt a Vukán-versenyen is elindult, láttam, hogy ő is egy útkereső. Eszembe jutott róla Pozsár Máté, olyasmi alkat, erősen intellektuális ember, és a zenében gondolkodni is szeret, nem csak zsigerből játszani. Itt volt alkalom és izgalmas dolgokat játszott, nagyon izgalmas színek voltak, jól szólt a zenekar. 
• JazzMa: Néztétek azt is, hogy melyik zenekarnál mennyi hibát láttok, hallotok?
• Binder Károly: Nyilván minden zenekarnál tudsz mindenféle szakmai hibákat, kritikákat gyakorolni, de mi elsősorban a jókat kerestük, hogy mik azok az erények, amik a zenekarban megjelennek. Tehát nem azt, hogy bármit elrontott valaki vagy nem jól intonált. Sokszor volt olyan egyébként, hogy hamis volt a bőgő, meg nem szólt jól, erős volt a basszusgitár, a másik meg halk, hamis volt az ének, tehát ilyenek voltak, de ezek emberi jelenségek, tehát a közös együttmuzsikálás, az az interaktív jelenlét, ahogy ők ezeket létrehozták, az volt a fontosabb.
  Nagy Emma Quintet tagjai még kezdők, de magát az útkeresést és a megtalált kisösvényt, ami lehet, hogy majd szélesedik az évek során, velük bejárni nagyon izgalmas volt.
• JazzMa:Mit szóltál Szász Ágnes zenekarához?
• Binder Károly: A Senga, egy teljesen professzionális zenekar, de egyetlen egy hangban nem adott újat nekünk, tehát ha egy akármilyen jazz eseményen egy ilyen zenekar játszik, akkor azt mondom, hogy igen, ez jó és jazz, de semmi több.
• JazzMa: Farkas Zsoltról sokat hallhatunk, ő egy kiemelt tehetség, és a versenyre egy másik ügyes zenészt hívott szaxofonozni, Sosot. Ők is esélyesek voltak a díjra?
• Binder Károly: Farkas Zsolt másodéves hallgatónk, egy nagyon-nagyon tehetséges, hihetetlen érzékeny és jó pianisztikus adottságokkal rendelkező emberke. Szeretem, ahogy muzsikál, nem csak a standardeket tudja, hanem polifonikusan tud gondolkodni, több szólamban is tud improvizálni, és kötődik erősen a barokk zenének az ornamentikájához. Többször hallottam vizsgán és kevesen tudják ezt. Ezen a koncerten ez nem jött le, ezt nem mutatta meg, de viszont fantasztikusan jó jazzt játszottak, erre mondtuk azt, hogy bármelyik amerikai jazz klubban megállja a helyét. Ami hiányzott, az arrangement, tehát ahogy eljátszanak egy standardet, utána jön egy zongoraszóló, egy szaxofon szóló, bőgő szóló, négyezés és vissza jön a téma és kész. Általában a több tízezer standard formai világa ugyanígy működik, amikor ezt eljátszzák egy jazz sessionön, ugyanígy játsszák. Egy versenyre vagy egy megmérettetésre inkább valamilyen saját, de ha nem is saját számot hoz, akkor valamilyen saját formai ötlettel áll ki. Mindenesetre nagyon élveztük mindannyian ezt a zenekart, ugyanúgy, mint előző nap a Mordent Quartetet. Hihetetlen profik, igazi jazzt játszanak.
• JazzMa: Szombaton délelőtt egészen a koncertig tartott egy workshop is.
• Binder Károly: Igen, reggel 9-től 4-ig folyamatosan előadások voltak különböző témákban. Az egyiken Bartókról beszegettünk Párniczky András gitárossal és Könyves-Tóth Zsuzsanna zenetörténésszel. Nagyon izgalmas volt a beszélgetés, de rövid. Bartókról beszélgettünk, Bartók munkásságáról, mint ember, mint tudós, mint zeneszerző, mint természeti lény, kevésnek éreztem azt az időt, alig tudtunk róla érdemben beszélni, de a legfontosabbakat azért úgy érzem sikerült megbeszélni. Az előadás-sorozat után jöttek a zenekarok.

Harmadik nap, február 10-én még három zenekarnak volt lehetősége bemutatkozni:

Varga Tivadar Trió

Varga Tivadar – zongora (Zeneakadémián végzett), Bartók Vince – basszusgitár (Zeneakadémián végzett), Egri Márton – dob (Zeneakadémián végzett)

Varga Dániel Quartet

Varga Dániel - szaxofon, Piotr Lipowicz - gitár, Ivar Krizic - bőgő, Matheus Jardim – dob

Bencze Alma Project 4

Bencze Alma - ének, Révész Richárd - zongora, Fonay Tibor - bőgő, Szendőfi Péter – dob

• JazzMa: Az első bemutatkozó, Varga Tivadar triója volt, nagy kedvenceim. Mit gondolsz a zenéjükről?
• Binder Károly: Varga Tivadar nagyon jól játszik standardeket, Oscar Peterson számait ahogy játssza, megismételhetetlen. Számomra nem volt a saját számaiban saját gondolat. De örülök, ha saját számokat szereznek, a tanítványaimnak mindig azt mondom, hogy végre írtál egy számot, és tovább, tovább, mert lehet, hogy egyszer ír egy olyat, ami eredeti lesz.
• JazzMa: Varga Dániel egy nemzetközi zenekarral jött, akik standardeket játszottak, 2014 óta turnéznak, még a grazi egyetemen tanultak együtt, ahol Gayer Mátyás is a zenekarhoz tartozott. Profinak tűntek.
• Binder Károly: Nagyon izgalmas volt, tetszett az egész csapat, ugyan egyetlen magyar név van benne, de úgy hallottam, jól megértik egymást. Igazi originális zene volt, saját hangzásvilággal.
• JazzMa: Az esemény záró zenekara Bencze Alma Project 4 nevű quartet volt. Mintha egy kicsit kilógtak volna a többiek közül, de nem Bencze Alma miatt.
• Binder Károly: Az utolsó produkciót mindenki egy kicsi furcsállotta, mit keres itt Fonay Tibor, mit keres itt Révész Ricsi és Szendőfi Péter, aki a legnagyobb sztárokkal játszik együtt, és már igen régen végzett. Ráadásul az szokatlan, mikor a mester és tanítványa ugyanazon a versenyen indul. Aztán kiderült számunkra, hogy Bencze Alma kérte meg őket, hogy kísérjék. Bencze Alma egy professzionális jazz énekesnő, igazából ez az egész formáció olyan volt, hogy bárhol megállja a helyét, egy jazz klubban, jazzfesztiválon, de nem egy ilyen versenyen. Nem volt eredeti, nagyon profi zenészekkel, nagyon profi színpadi rutinnal rendelkező énekesnővel, aki jól érezte magát a színpadon, profin konferált, jól beszélt angolul. Meggyőző élmény volt, viszont nem hozott számunkra izgalmas újdonságot.

A zsűri tagjai voltak: Binder Károly zsűri elnök - zongoraművész, zeneszerző, tanszék-vezető egyetemi tanár; 2. Zipernovszky Kornél zsűritag - Jazz kritikus, a Jazztanulmányi Kutatócsoport alapítója; 3. Bágyi Balázs zsűritag - jazz - dob előadóművész, zeneszerző, zenetanár, producer, a Magyar Jazz Szövetség elnöke; 4. Turjányi Miklós zsűritag – Zempléni Fesztivál igazgatója; 5. Dr. Pedro Cravinho zsűritag - Birmingham Egyetemen kutató (portugál, Fado és Jazz), nagybőgős; 6. Philip Yaeger zsűritag - harsonás, zeneszerző, zenekarvezető; 7. Igor Vida zsűritag - igazgató – Dunaszerdahelyi Jazz Klub (SK); 8. Piotr Turkiewicz zsűritag - nemzetközi kapcsolatok és művészeti vezető (jazz, világzene, tánc, kiemelt projektek)

• JazzMa: Mi volt a zsűri feladata? Megbeszéltétek minden este, hogy kit tartottatok aznap a legjobbnak? A fellépő zenekarok is megtudhatták a véleményeteket?
• Binder Károly: Gyakorlatilag a zsűri munkája arról szólt, hogy a verseny végén, ¾ 7-től fél 8-ig értékeltük a zenekarokat. Furcsa volt számunkra, hogy valaki elindul egy versenyen, és se az értékelésre nem jön el, se a díjkiosztóra, tehát kérdés, hogy mennyire a szívügye vagy mennyire érzi magáénak. Nem érdekli a zsűri kritikája, és nem érdekli az, hogy nyertek vagy nem.
  Koncertek után a zsűri nyilvánosan értékelte az elhangzott produkciókat. Minden este hétkor összeültünk és a zsűri elmondta a véleményét, meglátásait, javaslatait. Az utolsó nap volt csak kivétel, mert azon kívül, hogy elmondta minden zsűritag 2-3 mondatban a három zenekarnak a véleményét, utána még visszavonultunk dönteni, hogy ki legyen az első.
• JazzMa: Sokan kíváncsiak voltak a jazz fiatal képviselőire. Szombaton nem lehetett ülőhelyet találni. Mit szólsz hozzá?
• Binder Károly: Nagyon látogatott volt, mi a közönség között ültünk, és jó volt látni, hogy mindenféle korosztály képviseltette magát, idősek, fiatalok, középkorúak, mert hogy a jazz most már tényleg a reneszánszát éli, öreg nyugdíjasok is ültek az „elvont, avantgard” jazz koncerten, ami régen nem volt jellemző. Régen, mikor mi jazzt játszottunk, a 70-es évek végén, a 80-as évek elején, csak fiatalok voltak. A műfaj egyfolytában fejlődik, most olyan szinten van, ami vetekszik a kortárs klasszikus zenével. A jazz gyakorlatilag mindent átkarol, és egy fantasztikus világnyelv. Szombaton és vasárnap nem lehetett ülőhelyet találni.
• JazzMa: Mi az, ami szerinted változtatásra szorulna a rendezvényen?
• Binder Károly: Ami számomra nem volt kényelmes, az a második helyszín (Zászlótér). A zsűrit olyan helyre ültették, ahol nem tudnak hátradőlni, pedig szombaton már reggel 9-től tartott a rendezvény. Ez apróság, de a jövőben erre kéne figyelni. A zenekaroknak pedig kicsi a színpad. A Müpában vannak olyan helyek, ahol ez megoldható lenne, és akkor az a ráció is megmaradna, hogy nem kell egy helyen ülni 3 órán keresztül és a Müpát is bemutatják kicsit.
  Annyit változtatnék ezen a versenyen, hogy egyrészt a korosztályra figyelnék, valamilyen életkorbeli limitet húznék, akik professzionista jazz muzsikusok, akik már tanítanak intézményekben, kizárásos alapon, nekik nem szólna ez a felhívás. A másik hogy lehet, nem egy díjat adnék. Gondolom, hogy nyolc zenekar tagjai szomorúak és csalódottak, ezért adnék egy legjobb szólista díjat, egy legjobb zeneszerző díjat, egy legjobb zenekar díjat. Valaki első lett, de voltak, akik joggal érezhetik azt, hogy semmit nem kaptak és közben nagyon jók voltak. Aki most nyert, az azért nyert, mert azt értékeltük, hogy eredeti. Nagyon sok jó jazz muzsikus volt, és ha arra figyelünk, akkor majdnem minden zenekarban volt valaki, aki kimagaslott. Ha erre figyelünk, akkor a kilenc zenekarból legalább hatot kellett volna díjazni. Ezt javasolni fogom a szervezőknek, hogy a következőre írjanak egy korosztály limitet és írjanak ki három díjat az előbbiek szerint.
• JazzMa: Kik nyerték meg a Jazz Showcase versenyt 2019-ben?
• Binder Károly: Összegezve: A kilenc zenekar úgy oszlott el, hogy volt két trió (Varga Tivadar Trió és Organism), volt két nagyon profi mainstream jazzt játszó zenekar (Mordent Quintet és Farkas Zsolt Quartet), volt négy énekes produkció (Szczuka Panna, Nagy Emma, Senga, Bencze Alma), ebből a Nagy Emma Quintet lett az első, Szczuka Panna pedig a közönségdíjas. Ők fellépést nyertek a Müpába a Nemzetközi Jazznapra.
  Koncert meghívást nyert a Varga Tivadar Trió, az Organism, a Senga, a Farkas Zsolt Quartet és a Varga Dániel Quartet.
• JazzMa: Ne feledkezzünk meg arról, hogy a fiatal fellépők után, este 8-kor 3 feltörekvő zenekar is fellépett. Mi volt róluk a véleményed?
• Binder Károly: Ez a három nap egy maraton volt, mert minden versenynap után, még este a Fesztivál Színházban kiváló koncerteket hallgathattunk. Első nap a Párniczky Andrásnak a quartetjéhez csatlakozott egy fantasztikus portugál bőgős, Carlos Bica és a dobos Dejan Terzic. Még nem hallottam így játszani vonóval jazz bőgőst. Fantasztikusan tisztán, sok páratlan ritmust játszott, jól kommunikált és viszonylag nehéz darabot választottak, hiszen Bartókot játszottak.
  
  Solati játszott a második nap este. Az ő zenei világukban és stílusukban profi produkció volt, bár Pocsai Krisztától mást vártam.
  
  A három esti koncert közül, a Karosi Julinak a zenekara tetszett a legjobban több szempontból. Juli mindig kísérletező, útkereső alkat volt. Már a jazz elméleti órákon is feltűnt, hogy nem csak jól zongorázik, hanem utánamegy dolgoknak, érdekli az elmélet, a zenének a mélyebb összefüggés-rendszere, a kompozíció, az improvizációs rendszerek. Ennek most érett be a gyümölcse, mert egy eredeti és érett produkciót láttunk. Aki félelmetesen gitározott, az Ben Monder volt, aki szintén egy egyedülálló jelenség, Bartók rajongó, már kis korában Bartók volt a kedvence. Számomra ez már nem jazz volt, hanem egy fantasztikus kamarazenei est, ahol akár a Tálas Áront kiemelhetném, aki fantasztikusan tud jazzt játszani, az összes standardet akár tizenkét hangnemben, jazz zenekarokban játszik, fantasztikusan jó jazz zongorista, és ebben a produkcióban annyira eredeti improvizációi voltak, ami szintén meggyőző volt, hogy nem azt a fajta jazzt kell játszani, amit mindenki más.

Fotó: Palotai Misi