Fekete Jenő és Egri János nagyjából a ‘90-es évek elejétől muzsikálnak együtt, klasszikus blues-kocsmák mellett többször játszottak a rég megszűnt legendás Winebarban, és a hasonló sorsra jutott Yellow Zebrában is, ahol már néha az ifjabb Egri is megvillantotta bámulatos tehetségét.

Idővel a szobrászként végzett Jenő a blues ikonikus alakjává vált, a Palermo Boogie Gang és a Muddy Shoes zenekarával több lemeze is megjelent, a pályán eltöltött több mint 40 éve során fellépett az A38 hajón, és az emlékezetes Ray Charles emlékkoncerten a Müpában is. A felnőttkorba lépett, januárban 18. születésnapját januárban betöltött BJC szentélyébe azonban eddig nem nyert bebocsájtást, így debütálása előtt a jegyeladások alakulását is izgatottan figyelte. Sokáig nem kellett izgulnia, a jazzkoncertek többnyire 1970 előtt született közönségének a rock és a blues hozta első zenei élményeit, a jegyek szépen fogytak, a zenekart telt ház fogadta.

A hűtlen szerető történetét a fáma szerint Jelly Roll Morton már kisfiúként hallotta 1901 körül, és később maga is játszotta. A C.C. Rider (a c.c, a „see” szó és az „easy” hangzásának egyfajta fonetikus átirata, a „rider” pedig a szexuális partner gyakori metaforája) számos feldolgozást megélt, Louis Armstrong, Fletcher Henderson, sőt még Elvis Presley repertoárjában is szerepelt. A „See see rider, see what you have done” kezdetű bluest a nagy generáció együtt énekelte anno Eric Claptonnal, B.B. Kinggel, és nem sokon múlt, hogy most Fekete Jenővel is. A szívek a nézőtéren mindenesetre 12 ütemre együtt dobogtak a zenekarral. Ray Charles, John Lee Hooker, B.B. King dalai, a Mary Ann”, a „Hard Times” és az első részt záró „Good Times Roll”, a kőkemény, vagy épp lassan izzó ritmusok, a fergeteges szólók ovációt hoztak, és a debütáló zenekar nagy tapsok közepette vonulhatott egy kis pihenőre.

Egri János szombaton ünnepli 60. születésnapját. Öt éve, ötvenötödik születésnapja alkalmával adott egy pályafutását részletesen felvázoló interjút, így most a szünetben csak rövid visszatekintésre kértem, és faggattam terveiről a jeles évforduló előtt.

Elégedetten nézhetsz tükörbe…

Alapvetően elégedett vagyok eddigi pályafutásommal, mind a szakmától, mind a közönségtől elismerést kaptam. Játszottam a hazai jazz óriásaival, Babos Gyulával, Szakcsi Lakatos Bélával, és a most elhunyt Kőszegi Imrével is, Imre halálát még nem tudtam feldolgozni. Többek között Lee Konitz, Steve Grossman, Pat Metheny, Jack DeJohnette, és Frank Zappa partnereként játszhattam világsztárokkal. De őszintén bevallom, az anyagi és szakmai helyzetemmel nem vagyok elégedett.

Az anyagit értem, de a szakmait?

Világ életemben „self made man” voltam, mindent saját magamnak kellett kikaparnom. A mai napig gründolnom kell minden koncert után, sokszor gombokért vagyok kénytelen játszani, és a helyzet nem javul.

Lesz folytatása a Füsti Balogh Gábor emlékzenekarnak? Feldolgozzátok a fúziós szerzeményeit is?

Igen, tervezzük, és rövidesen fiammal hozzá is fogunk!

Ebben a hónapban még visszatérsz a BJC-be!

Így van, 24-én Trio Midnight koncert lesz, a hónap utolsó napján, 28-án pedig az EGRI 60! koncerten Szőke Nikivel, Roby Lakatossal, Pecek Lakatos Andrással és a fiammal játszom.

A születésem napján, azaz 7-én, szombaton a Fülesbe Fekete Jenővel sok zenészt is várunk a fél kilenckor kezdődő koncertünk utáni jam sessionre, lesz billentyűs hangszer és dob!

A második rész ugyancsak egy sokak által feldolgozott, vitatott szerzőjű, de leginkább Ray Charles-hoz köthető örökzölddel, a „Georgia on My Mind” dallamaival kezdődött. A folytatásban is Ray Charles emlékének adóztak, sorra jöttek a híres dalok, a „Hallelujah, I Just Love Her”, az „Unchain My Heart”, és a „Hit The Road Jack” hozta lázba a közönséget.

Az ováció közepette a zenekar búcsút intett, Fekete Jenő meghatottan megköszönte a tapsokat, de ahogy várható volt, jött a ráadás, és egy hitvallás B.B. Kingtől, az „Every Day I Have The Blues” zárta a koncertet. Ahogy a BJC programfüzetében ígérték, ezen az estén a jazz és a blues világa találkozott, és olvadt szerves egységbe.

Budapest Jazz Club, 2026. február 5.

Fotó: Somogyvári Péter