Ebben az évben kicsit déjà vu érzésem volt, amikor megnéztem a döntőbe jutottak névsorát, ismerős nevek kerültek elém. Valóban: a döntőbe jutottak közül hatan két különböző formációban is fellépnek, és legalább heten nem először szerepelnek a Müpa Jazz Showcase versenyen.
Ez persze nem feltétlenül a zsűri hibája, sokkal inkább arról szól, hogy a fiatalok nem szeretnek versenyhelyzetbe kerülni. Pedig éppen ez a verseny számtalan lehetőséget kínál a szakmai láthatóság mellett, amit megfelelő kommunikációval hosszú távon is lehet kamatoztatni, fellépési lehetőségeket is nyújt itthon és külföldön egyaránt. Szóval már most felhívom a fiatalok figyelmét, hogy kezdjenek el gondolkodni, és a nyár végére állítsák össze a formációjukat, jelentkezzenek, mert a tanulás mellett a karrierjükre is komoly hatással lehet ez a verseny.

Idén a zsűri tagjai majdnem ugyanazok maradtak, akik tavaly is értékelték a produkciókat: Borbély Mihály (elnök), Bércesi Barbara, Szabó Dániel, Fekete-Kovács Kornél, Steve Rubie, Sebastien Doviane és Bojan Djordjevic.

Díjeső várható ebben az évben, mert huszonhárom fellépési lehetőséget fognak odaítélni a legjobbaknak. (A honlapon jelenleg nem érhető el a díjak és a zsűri részletes listája.)

A díjak felsorolásánál, amelyeket a beszámoló alján olvashatnak, meglepődve hallottunk egy új díjról, ami akár lehetett volna megtisztelő is, de sajnos egy kis üröm vegyült az örömbe. Az új díjról ugyanis sem az özvegyet, sem a családot, sem a Harmónia Jazzműhely kurátorait nem értesítették. Pallai Péterről úgy neveztek el díjat, hogy az örökösök mit sem tudtak róla, sőt meghívást sem kaptak az eseményre. Ez jogilag és etikailag is erősen kritizálható. Egyelőre nem tudjuk, miért nem szóltak róla, akik ezt a döntést meghozták. Azt sem lehet tudni, hogy ki fog dönteni arról, kihez kerül ez a díj. Péternek, ahogy mindenkinek, egyéni ízlése volt, és határozott véleménye a tehetségbörzén fellépőkről. Hét évig vitattuk meg a verseny közben, hogy kit léptessünk fel és kit ne. Nem mellesleg Péter özvegye minden döntéséről tudott, legalább őt meghívhatták volna, nehogy olyanhoz kerüljön a díj, akinek Péter nem ítélte volna oda. A Harmónia Jazzműhely amúgy eleve jelen van a verseny támogatói között, mert a 606 Clubbal közösen finanszírozzák egy tehetség londoni fellépését. Kellemetlen a helyzet, mert a bejelentés után nehéz lenne visszavonni a díjat, így kényszerhelyzetbe került a család...

Ezúttal is JazzKovács László, a Jazzy műsorvezetője a három nap házigazdája, aki nemcsak felkonferálja a zenekarokat, hanem kicsit közelebb hozza őket a közönséghez azzal, hogy néhány perc erejéig interjút készít velük a koncertjük végén.

Az első napon két formációt hallhatott a közönség: a Sharp5-ot és a Péch Lóránt Triót.
Sharp5: tenorszaxofon - Fehér Melissza, zongora - Mózes Bence, gitár - Bán Péter, basszusgitár - Vörös Zsolt, dob - Rigó Gábor
Péch Lóránt Quartet: altszaxofon - Balogh Máté, zongora - Péch Lóránt, bőgő - Suke Sándor, dob - Fazekas Tamás

Egyik formáció sem ismeretlen a jazzkedvelők előtt, több helyen is felléptek már. Mindkét zenekar tagjai a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének hallgatói, egy kivételével. Rigó Gábor még csak a Bartók Konzi növendéke, és már így az elején megjegyzem, hogy remek zeneszerző.

      Az első fellépő, a Sharp5 volt, akik friss hangjukkal belopták a közönség szívébe magukat. A csapategység tanítani való volt. Az öttagú formáció vezetője Fehér Melissza szaxofonos volt, akivel októberben készült interjú. A zenekar minden tagja tehetséges, volt, aki már fellépett a Jazz Showcase rendezvényein. Számomra nagyon tetszett, hogy több szerző műve is elhangzott, nem csak egy zenekari tag ír dalokat, mégis egységes hangzást mutattak.

Fehér Melisszán kívül nagyszerű, gazdag harmóniavilágú improvizációi voltak a zongorista Mózes Bencének, akire már a Jazz-Csillagvizsgáló sorozatunkon is felfigyeltünk korábban. A ritmusszekció szilárd ritmikai alapot teremtett.

A gitáros Bán Péter pedig meglepetés volt számunkra, mert a Babos-verseny óta nagyot fejlődött. Bán Péter, Rigó Gábor és Fehér Melissza szerzeményeit hallottuk. Bár Pallai Péter azt szokta volt mondani, hogy nem kell mindenkinek komponálni, a jó öreg jazz sztenderdek feldolgozásai is lehetnek egyediek, de ezúttal a többség megállta a helyét. Érdekes volt a zenekar dinamikája, hiszen a három szólista egyenrangúan szerepelt.

Örvendetes, hogy mindkét zenekar köszöntötte a külföldi zsűritagokat és nézőket, bár a második zenekar kicsit profibban, mint az első.

      A hat órakor kezdődött második koncerten a Péch Lóránt Quartet lépett színpadra. A formációval kapcsolatban már volt elvárásom, mert Márton Attila csudaszépeket írt róluk. Talán túl magasra tettem magamban a lécet, de nem alakult ki ugyanaz a sodrás, mint az előző formációnál, kevésbé volt átütő számomra.

Mindannyian egyenként kitűnő muzsikusok, sokszor hallottam őket, mégis talán az összhang, a kohézió hiánya vagy a kompozíciók íve lehet az oka, de nem hagyott maradandót bennem. A zenekar fő szólistája vitathatatlanul a MagyarJazz-díjas Balogh Máté volt. Magas ívű szólói kiemelték a formációból, bár néha nem találta az egyensúlyt, de egy kis drive-ot, energiát csempészett a zenekar muzsikájába. Ugyanezt éreztem az utolsó számban Fazekas Tomi dobszólójában. Péch Lóránt szerzeményei voltak hallhatóak.

Nem lennék a zsűritagok helyében, mert már az első nap berobbant több tehetség is. Ma ismét kettő, majd vasárnap is két zenekar bemutatkozását láthatják és hallhatják a nézők. Nem akarok senkit elijeszteni, de tegnap már majdnem telt ház volt, amire emlékeim szerint még nem volt példa, így csak azt tudom javasolni, érkezzen időben, aki ülőhelyet szeretne.

      Sajnos az esti koncertet nem tudtam végighallgatni, mert Fazekas Tomival rohantunk át a Budapest Jazz Clubba, ahol újra a dob mögé ült egy óra múlva a Molnár Sándor Quartetben.
Bár a Müpában a héten elhunyt két jazzlegendáról, Lattmann Béláról és Kőszegi Imréről nem emlékeztek meg, de a Harmónia Jazzműhely koncertjén emlékeztünk rájuk a zenekar segítségével.

 Vladimir Kostadinović Quartet

      Azt még nem írtam, hogy minden nap fél ötkor kezdődik a tehetségkutató a Fesztivál Színházban, így ma, szombaton és holnap, vasárnap is ekkorra várják a közönséget. A verseny ingyenes, de az esti koncertek nem azok. A ma este fél 9-kor kezdődő Jazz Showcase Big Band koncertre már elfogytak a jegyek, viszont a vasárnap esti Zürichből érkező OKVSHO + experience zenekar koncertjére még akad néhány. Vendégük a két éve szakmai díjat nyert cimbalmos, Horváth Áron lesz.

Díjak - fellépési lehetőségek:

• Müpa közönségdíj (szavazni itt lehet)
• Müpa szakmai díj
• Pallai Péter-díj
• BMC
• Budapest Jazz Club
• Jazz Club DS Dunaszerdahely
• Magyar Jazz Szövetség
• Harcsa Veronika Udvar
• Paloznaki Jazzpiknik
• VeszprémFest
• SopronFest
• Zempléni Fesztivál
• 606 Club- Harmónia Jazzműhely
• Jókai Klub
• Ruttner Jazzklub, Veszprém
• Jazzfest Budapest
• Szentendrei Teátrum Nyári Fesztivál
• Petőfi Kulturális Programiroda szervezésében: pozsonyi, belgrádi, londoni, római, brüsszeli, zágrábi Liszt Intézetek

Müpa, 2026. január 30.

Fotók: Sztraka Ferenc, Irk Réka