Mielőtt a koncertekre rátérnék, néhány gondolat a helyszínről:

Mindkét koncerten telt ház volt, ami elsőre nagy örömmel töltött el. Rövid idő múlva kiderült számomra, hogy ez nem csak a jazznek szól: a Művészetek Völgye viszonyait ismerve nagy vonzerőt jelent az angol wc és zuhanyzó is, ami a nézőtéren található és amikhez végig sor állt. Van továbbá büfé is a nézőtéren, ami lényegében egy kényelmes, árnyas kerthelység. Összességében akkor is kellemes az itt tartózkodás, ha semmilyen koncert nincs. Ebből fakadóan a közönség jelentős része nyilvánvalóan nem kifejezetten a jazz miatt volt itt, ami abból is nyilvánvalóvá vált, hogy sokan hangosan beszélgetve, italozva, eszegetve, kártyázva (!)  stb. mulatták az időt, alig reagálva az előadásra, sok esetben a számok kellős közepén távoztak, illetve érkeztek. Mindez eléggé zavaró volt annak, aki viszont kíváncsi volt arra, ami színpadon történik. A második koncert közben megkezdődött és áthallatszott az esti nagyszínpadi rock koncert beállása is, amit szintén igen zavaró volt hallgatni.
A Művészetek Völgye egy nagyszabású összművészeti fesztivál, ahol nyilvánvalóan jó helyen van a jazz. Hatalmas lehetőség olyanok megszólítására, akik számára a műfaj még ismeretlen, akik életükben talán először találkoznak vele élőben. A fentiek miatt a konkrét helyszín alkalmassága viszont némileg kérdéses számomra.
Elsőként a DAVEFORM  Quintet lépett színpadra, a következő összeállításban: 

Szegő Dávid – dob
Mester Dániel – altszaxofon
Subicz Gábor – trombita
Mohácsy Lőrinc Ágoston  – bőgő
Oláh Krisztián – zongora

A 2022-ben alakult, ismert nevekből álló kvintettet első alkalommal hallottam és az eddigi visszhangok, kritikák alapján magas elvárásokkal érkeztem. Annál is inkább, mivel ezt az anyagot májusban a Müpában, korunk ünnepelt, sokak által fenoménként tisztelt gitárosával, Kurt Rosenwinkellel kiegészülve adták elő, ami azért nem hétköznapi egy magyar jazzlemez esetében, valljuk be. Izgalmas, sodró, kizárólag saját kompozíciókból álló muzsikát hallottunk bő egy órában, ami gyorsan elrepült.

Egy ideig azon tűnődtem, hová lehetne besorolni, amit hallok, de aztán egyszerűen magával ragadott a zene, csak hallgattam, minden analitikus szándékomról letéve. Ha mégis le kell írnom műfaji szempontból, amit hallottam, akkor az egy olyan kortárs jazz muzsika, ami bőven merít a fúziós- és az ethno-jazzből, de igazából egyikbe sem sorolható be. Ritmikailag a bonyolult, páratlan ütemmutatók sokszor a kompozíciókon belül is váltogatták egymást. Ilyenkor az ember vagy számol, vagy hagyja magát inkább sodorni, én egy idő után feladtam és az utóbbit választottam. A ritmika önmagában is izgalmassá tudja tenni a zenét, de akkor még mindig ott van a harmóniavilág kérdése. Nos, itt sem a megszokott, könnyen hallgatható akkordmenetekkel volt dolgunk, rendesen megdolgoztatta a fülünket a komponista, aki Szegő Dávid volt a teljes zenei anyag tekintetében.

A zenekar mindvégig precíz, magabiztos, összeszokott volt a nem éppen könnyed zenei matéria ellenére is. Képzett muzsikusok érett, élvezetes szólóit élvezhettük mindvégig. A szólókon kívül kiemelném még Mohácsy Lőrinc Ágoston kiváló basszus groove-jait a kíséretben.

Egyetlen negatívumot tudnék megemlíteni a produkcióval kapcsolatban: Nem a zenekar hibája, de a beállított elektromos zongora hangzása bizony elmaradt az elvárhatótól. Nyilván nem lehet egy Steinway koncertzongorát iderángatni az erdő közepébe, de akkor is: a zene és Oláh Krisztián jobbat érdemelt volna.

Végül egy teljesen szubjektív benyomásomat is megosztanám: a koncert elejétől a végéig érezhető volt egyfajta nagy intenzitás, feszültség a zenében, ami szinte egy pillanatra sem oldódott, és ami a kompozíciókból és az interpretációból egyaránt fakadt. Kifejezetten elfáradtam a végére és arra gondoltam, milyen jól esne, ha Oláh Krisztián még visszaülne a zongorához és eljátszana valamit, mondjuk Bachtól... Érdeklődéssel várom a DAVEFORM Quintet további albumait, nagyon kíváncsi vagyok milyen irányba fejlődik tovább a stílus és az előadásmód.

Művészetek Völgye, 2025. július 22.

Fotók: Csíkos Gábor (köszönjük a segítséget és a remek fotókat)