A félnyolckor kezdődött koncerten elsőként fellépett Al Di Meola természetesen az előző nap, szombaton hatalmas sikert aratott, és a turnét majd a leverkuseni jazzfesztiválon folytató zenekarával tért vissza. Billentyűs hangszereken Philippe Saisse játszott, David Lowrey basszusgitározott, Tom Brechtlein dobolt, és az ütőhangszeres, a 35 éve vele játszó Gumbi Ortiz volt. Lowrey kivételével mind közreműködtek Di Meola régebbi lemezein.

 A repertoáron sem változtatott, a Return To Forever már vele készült 73-as „Where Have I Known You Before” lemezétől, a neve alatt megjelent 1987-es „Tirami Su”-ig tartó időszakból válogatott, és a korai kompozíciók közé az idén megjelent virtuozitását és látásmódját zenei evolúcióján keresztül bemutató „Twentyfour” dupla albumról a kislányának írt „Ava’s Dance In The Moonlight” is bekerült. Az akusztikus szóló rész most kimaradt, de így is jó másfél órát játszottak, keresztmetszetét adva Al Di Meola elektronikus éveinek. Vasárnap is a „One Night Last June” nyitotta a koncertet, majd sorra jöttek a régi nagy sikerek, a „Flight Over Rio”, a „Midnight Tango”, az „Egyptian Danza” a „Casino” és természetesen az „Elegant Gypsy”. Akik szombaton is ott voltak, a többségében új közönséggel együtt élvezték a Return To Forever lemezekről ismert Chick Corea szerzemények, a Señor Mouse, a „Beyond The Seventh Galaxy” és a „Song To The Pharoah Kings” mesteri feldolgozásait, Al Di Meola egyedi és lenyűgöző hangzásvilágát.

Le a kalappal Al Di Meola előtt, aki tavaly szeptemberben egy bukaresti koncert közben szívrohamot kapott, és kórházba került. Az Electric Years turné azonnal félbeszakadt, a hátralévő dátumokat törölték. Egy kis pihenő után idén januárban újra turnéra indult, és szerencsére Budapesten egymást követő két napon is viszontláthattuk. Akusztikus formációjával márciusban két estén is fellépett a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, most az Erkel Színházban a több mint öt évtizedes karrierjét megalapozó Electric Bandjével szintén egymást követő két napon adott feledhetetlen koncertet. Virtuóz játéka, káprázatos technikája mellett vitalitását is csodálhattuk, 70 évesen töretlen lendülettel végigjátszani bő másfélórát, tiszteletre méltó teljesítmény.

Ahogy az várható volt, a „standing ovation” vasárnap is összejött, amit Al Di Meola a ráadás után a sorjában újra bemutatott zenészei nevében is megköszönt, és végül mindannyian boldogan integetve vonultak le a színpadról, átadva a terepet a Mike Stern Bandnek.

A világ legmosolygósabb gitárosa címet is jó eséllyel elnyerő Mike Stern a tavaly áprilisban ugyanitt fellépett zenekarával tért vissza. Felesége, a világ 50 legjobb gitáros női közé választott Leni Stern olykor énekével, a Dean Brown, Victor Wooten, Richard Bona, Dave Weckl formációval is nálunk járt Bob Franceschini szaxofonjával színesítette a jól ismert jazz-rockos hangzást, amelyhez a New Yorkban élő vietnámi-dán bőgős-basszusgitáros, Chris Minh Doky, és Franceschinivel is több formációban nálunk játszott dobos, Dennis Chambers biztosította a kőkemény alapot. A zenekar bemutatását kísérő tapsokból is kiderült, Stern után Chambers rendelkezik a legnépesebb hazai rajongótáborral, az egykori iskolazenekarok megőszült dobosai leginkább az ő játékát figyelték.

Nemcsak a zenészeket köszönthettük visszajáró ismerősként, a koncert nyitószáma is megegyezett a tavalyival, elsőként a korántsem a szoros családi kapcsolatának köszönhetően ebbe a sztárcsapatba került Leni Stern szerzeményét hallhattuk, amelyben az n’goni nevű hagyományos nyugat-afrikai pengetős hangszerrel kísérte énekét.

A „Like A Thief” után Leni gitárra váltott, a világzenés nyitány után Mike Stern legújabb, idén szeptemberben megjelent „Echoes and Other Songs” című albumáról a virtuóz gitár és szaxofon szólóval tarkított „Connections” meghozta azt a rock és a jazz határvonalán egyensúlyozó hangzást, melyet pályafutása során megszoktunk és megszerettünk tőle. A szintén az új albumról játszott „Echoes” olaj volt a tűzre, pláne mikor dobszólójával Dennis Chambers is beköszönt. A lírai „Wishing Well" az Eric Johnsonnal készült „Eclectic” album 2014-es megjelenése óta Mike Stern minden koncertjén bekerült a repertoárba, játszotta ezzel a zenekarával tavaly áprilisban, és három éve a Bill Evans Banddel is. A finom kísérettel dúdolt dal meghitt, lebegős hangulata ezúttal is felemelő érzést nyújtott. Kilépve a kísérő szerepből az elektromos bőgőt és basszusgitárt cserélgető Chris Minh Doky percei következtek, a „Jam” kezdetben lassan hömpölygő bőgőszólója egyre dinamikusabbá vált, a közben egyszemélyes zenekarként használt loop pedál és a dobgép diktálta sűrű tempóra a közönség is ütemre kezdett tapsolni. Az egykori népszerű kislemezek mintájára a világhálón mostanság újra digitális formátumban divatba jött, az új album megjelenése előtt letölthető, a vásárláshoz kedvcsináló szingliként megismerhetett balladisztikus „Gospel Song” érzelmes dallamait a „Chatter” váltotta a 2004-es „These Times” című lemezről. Bob Franceschini lefújta a csillagokat is az égről, Stern ördögien varázsolt a húrokon, és Dennis Chambers sem ült ölbe tett kézzel, búcsúnak szánt bődületes dobszólója óriási tapsot kapott, amely álló tapssá alakult mikor letették hangszereiket a zenészek, és összeálltak a meghajlásra.  

Stern azért szokás szerint megkérdezte, amire tudta a választ. Persze hogy akartunk még egy számot, amit meg is kaptunk. A ráadásban, ahogy régebbi koncertjein is, Jimi Hendrixtől a „Red House” hangzott el, és egy újabb euforikus „standing ovation” közepette, két fantasztikus koncert élménnyel búcsúzhattunk.

Egy újabb bő másfél óra után este tizenegykor alaposan kitapsolva egyáltalán nem bántuk, hogy az előzőleg feltételes módban beharangozott gitárpárbajra nem került sor. Akik ott voltak Mándoki Bazilika előtti koncertjein azért hiányérzet nélkül az alábbi képpel felidézhetik emlékeiket.

A JazzFest Budapest áprilisban kezdi negyedik évadját. Ahogy idén és az előző években a program már most sok páratlan élményt ígérő koncertet kínál mind az Eiffel Műhelyházban, mind az Erkel Színházban, ahol elsőként a bőgős Avishai Cohen lép majd fel, aztán érkezik Dhafer Youssef, a Tribute to Esbjörn Svensson Trio, Marcus Miller, Richard Bona… érdemes még a „sold out” felirat megjelenése előtt áttekinteni az időpontokat.

Erkel Színház, 2024.11.10.

Fotó: Somogyvári Péter