Az ifjú fekete amerikai énekesnő, aki az idén november 11-én mindössze 25 éves(!) lesz, már igazi világsztár. (Számmisztikusok figyelmébe: 1999.11.11.) Kell-e tőle meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy az új generáció is megmutatja rátermettségét. Zenei példaképének egyébként Sarah Vaughan-t tartja, akinek éppen az idén ünnepeljük születése centenáriumát. Samara három Grammy-díjjal a háta mögött a mai jazzvokál legkeresettebb dívája. Idén egy Grammy-t kapott a legjobb improvizált jazz-szólóért, 2023-ban pedig két díjat vehetett át, a „Linger Awhile” lett a „Legjobb jazzvokál album”, és Samara a „Legjobb új művész” címet nyerte el.

New York Bronx-i városrészében nőtt fel, ahonnan oly’ sok híresség indult. Felmenői gospel együttesekben szerepeltek, a fekete egyházi zene a legkorábbi időktől megérintette. Sajátos zenei tréningjének tartotta, hogy két éven át heti három alkalommal énekelt a templomi kórusban. De hamarosan a jazz is figyelme központjába került: mesterei között olyan kiemelkedő jazzmuzsikusok voltak, mint a trombitás Jon Faddis vagy a dobos Kenny Washington. Egyetemi évei alatt neves New York-i jazzklubokban szerepelt. 20 évesen megnyerte a Sarah Vaughan-ról elnevezett nemzetközi jazzének-versenyt, három éve pedig a Jazz Times magazin „Az év legjobb új jazzművésze” címét. Csak nevével fémjelzett debütáló albumán a nagy elődök: Billie Holiday és Nat King Cole művészete előtt tisztelgett, majd a „Linger Awhile” c. második lemezén sem viszolygott a Nagy Amerikai Daloskönyv olyan gyöngyszemeit repertoárjára tűzni, mint Erroll Garner „Misty”-je, vagy a „Someone to Watch over Me”, a Gershwin fivérektől.  A vocalese mestere is, azaz klasszikusnak számító hangszeres jazz szólókra írt szöveget, mint pl. Fats Navarro trombitajátéka a „Nostalgia” c. számban, vagy Lester Young tenorja az „I’m Confessin’”-ben. Merészségére jellemző, hogy az elmúlt karácsonyra hat számot tartalmazó nagysikerű albumot jelentett meg „A Joyful Holiday” címmel, az amerikai dalirodalom legszebb darabjaival. (Ez azért (is) meglepő, mert a múltban csak a már hosszú karriert befutott művészek vállalkoztak ilyen lépésre.) A dalok többségén Sullivan Fortner zongoratriója kíséri. A lemez talán legkiemelkedőbb dala az „O Holy Night”, amelyet családtagjaival, mintegy gospel kórust képezve ad elő – Fortner Hammond-orgona kíséretével.  A „The Christmas Song” pedig nem más, mint egy duett édesapjával, Antonio McLendonnal! (Az énekesnő teljes neve is Samara Joy McLendon.)

A lenyűgöző hangi adottságokkal rendelkező fiatal művész – a jazzkritikusok véleménye szerint is – Sarah Vaughan és Ella Fitzgerald, Billie Holiday és Carmen McRae zenei reinkarnációja, szellemi örökségének továbbvivője. Repertoárjának megválasztása és előadó stílusa is a tradíciók tiszteletét mutatja, mégis modern, a mai közönséghez szóló! Samara művészete az ösztönös muzikalitás és a legcizelláltabb mesterségbeli tudás ötvözete. Hozzánk egy remek trió kíséretével érkezik, amelyben Cameron Campbell zongorázik, a ritmustandemben pedig Felix Moseholm játszik a nagybőgőn, a doboknál Evan Sherman ül. A három hetes európai körút első állomása Budapest lesz, majd a bécsi Konzerthaus következik. A turné utolsó fellépésének helyszíne a legendás párizsi koncertterem a l’Olympia, április 30-án.

A várható repertoárról is olvashatunk a különféle hírforrások jóvoltából. Természetesen a világsikert aratott „Linger Awhile” lemezbemutatójaként is aposztrofálható koncertkörúton a címadó dal mellett felcsendülhet a „Guess Who I Saw Today”, a „Sweet Pumpkin” és  Monk „Round Midnight”-ja is, de prognosztizálják Charles Mingus „Reincarnation of a Lovebird” és Horace Silver „Nica’s Dream” c. alkotását, valamint a „Three Little Words” c. sztenderdet.

Felfokozott érdeklődéssel várjuk Samara Joy hazai bemutatkozását, ami egészen biztosan egy igazi „joyful” koncert lesz!

MoMKult • április 8. • 20:00

 Fotó: Meredith Truax