A második nap a Grace and Gravy és az Intergeese lépett színpadra offline és online.  

Szombaton magasra tették a lécet a fellépők, ráadásul mindkét zenekar a kommunikációban és az érzelmek átadásában is remekelt, az angol bemutatkozás ezen a napon sem okozott gondot. Ezúttal megtudhattuk, hogy a trió ugyanúgy érdekes lehet, még ha hagyományos is a felállás, mint egy 5-6 fős zenekar. A csapatjáték mindkét zenekarnál csillagos ötös volt.
Miután sorsolással döntötték el a fellépés sorrendjét, így érdekes volt látni, hogy a sors úgy hozta, hogy két egészen különböző stílusú együttes dobjánál ugyanaz ült.

Ma sem maradhat ki, hogy kik a zsűri tagjai: Borbély Mihály klarinét- és szaxofonművész, a Zeneakadémia tanára (elnök), Bércesi Barbara a Müpa művészeti szerkesztője, kritikus, Fekete-Kovács Kornél trombitaművész, zeneszerző, a Modern Art Orchestra vezetője, Bacsó Kristóf szaxofonművész, a Zeneakadémia Jazz Tanszékének vezetője;
külföldön: Steve Rubie a londoni 606 Club vezetője, Christoph Klein a bécsi ZWE Jazz Club vezetője, Francisco Sassetti a Philharmonie Luxembourg művészeti tervezésért felelős vezetője.

A Grace & Gravy indította a szombat délutánt, akik majdnem egy évvel ezelőtt bejutottak a Jazz Combo versenybe. A zenekar tagjai közül ketten ősz óta a bázeli Jazzcampus hallgatói, a basszusgitáros pedig a Zeneakadémia Jazz Tanszékére jár. A trió tagjai voltak: Kiss Károly László - zongora, Vörös Zsolt - basszusgitár, Fekete Zoltán – dob.

A zenéjük igazi mainstream jazz volt, kicsit frissítve a hangzáson, maira hangolva. Remek szólókat hallhatott a közönség mindhárom előadótól. Saját kompozíciókat adtak elő (egy kivételével), melyek közül több is előremutató volt. Nekem kicsit visszahúzódónak tűnt a zenekarvezető, amit Vörös Zsolt és leginkább a dobos Fekete Zoltán egyensúlyozott ki, inkább a biztonsági játékra ment rá az első részben, ez a legutolsó számból is egyértelművé vált, amiben kiemelkedő zongoraszólót hallhattunk.

Visszagondolva a tegnapi napra, nem tudnék dönteni, melyik zenekar tetszett jobban, az Up To The Surface új, fiatalos, lüktető hangzása vagy a mai mainstream Gracy & Gravy. Talán az újdonság hatása az elsőt emeli ki.

Szünet után az Intergeese pörgette fel a hangulatot. Egész egyedi stílust találtak maguknak a különleges összeállítású trióval. A formáció tagjai voltak: Horváth Áron - cimbalom, Mohácsy Lőrinc Ágoston - bőgő, Fekete Zoltán – dob.

A cimbalmos Horváth Áron a Zeneakadémiára jár klasszikus cimbalom szakra, a bőgős Mohácsy Lőrinc a Zeneakadémia első éves hallgatója a Jazz Tanszéken, a dobosról pedig írtam az előző fellépők kapcsán.

A trió pont egy éves, de ez nem hallatszik játékukon. Összeszokottságuk és zenei megfogalmazásuk jóval idősebbnek és régebb óta együtt muzsikáló zenekarnak mutatja őket. Ugyancsak saját kompozíciókat adtak elő, amiket közösen alkottak egy-egy ötlet alapján - amint elmondták interjúban, amit hamarosan láthatnak az olvasóink. Annak ellenére meglepetést okozott Áron, hogy pár hete hallottam őt, mikor fellépett a Harmónia Jazzműhely koncertjén a Borbély Balkán Jazz Projectben beugróként, ami olyan jól sikerült, hogy jövőre is őt fogjuk kérni a zenekarvezetőtől. Viszont, amit tegnap előadott cimbalmon, az fergeteges volt. Miután a két másik hangszer nem igazán szólóhangszer, legalábbis általában nem azok, így ezen a koncerten is - a zongorista helyett - a cimbalmoson volt az édes teher, hogy dallamhangszerként, még ha ütős is, vigye a produkciót. Óriási tehetség Horváth Áron, ahogy a trió másik két tagja is. Időnként, zongora hanggá alakult a játéka, de amikor egyedül játszott, akkor is elhallgattam volna őt órákig.

És most kitérek az előadásra, melyben olyan szép íveket írtak le a kompozíciók, hogy a nagyoknak kellene tanulni tőlük. Dinamikailag is rendben volt minden szám, nem engedte a trió, hogy nyugodtan kipihenjük magunkat, és itt nem a hangerő fokozására gondolok. A zeneszerzők a mainstream, kortárs és modern jazzt beoltották észrevétlenül népzenével, briliáns, ahogy becsempészték a népi motívumokat a mai lüktető ritmusba, máskor pedig hiphopot játszott Áron cimbalmon.

A ritmusszekció ugyancsak pazar improvizációkkal tolta előre a zenéjüket. Az összjáték, egymásra figyelés is tanítandó volt. Én a bőgőből még kicsit többet elviseltem volna, bár lehet, hogy a középen ülők többet hallottak belőle, nem csak a mormogását. Emlékezetes volt a dobos Fekete Zoltán a cimbalmossal közös duó imprója, de az ütem és tempóváltások is érdekesek voltak.

A két nap csúcspontja ez az előadás volt számomra. Meglátjuk, mit tartogatnak a ma délutáni koncertek, amikor két énekesnő zenekara fog fellépni egymás után. Érdemes lesz időben érkezni.

Az esti New Fossils koncertet sajnos nem tudtam meghallgatni, mert a Harmónia Jazzműhely koncertjén Elsa Valle kubai énekesnő fellépését kellett felkonferálnom. A nap nem hagyott kívánni valót maga után, a latin muzsika minden színét bemutatta a fantasztikus énekesnő, na és a hangulat...

Szavazni már érdemes, de csak online lehet: https://www.mupa.hu/programok/jazz-showcase-2024/kozonsegszavazas

A mai esti fellépők után eredményhirdetésre fog sor kerülni, ahol kiderül, kik milyen fellépést kaptak a produkciókért.

Müpa,  2024. február 17.

Fotó:  Sztraka Ferenc, Irk Réka (köszönjük Sztraka Ferencnek a fantasztikus fotókat!)

1. nap koncertjei  -   3. nap koncertjei  -   Díjátadó