A fesztiválon való részvétel mozgatórugója részemről Deseő Csaba volt, akinek a budapesti születésnapi koncertjeire nem jutottam el. A szombati szép idő is kínálta magát, hogy meghallgassam a 80 éves hegedűművész koncertjét. A kezdési időpontot szombat délben megváltoztatták, amiről a világháló segítségével értesülhettek a legnagyobb közösségi háló résztvevői (és persze a MagyarJazz.hu oldalról). Az Alba Regia Feszt idén is nagyon színvonalas menüt állított össze a jazzt kedvelőinek. Nem csak mainstream jazz, hanem jazz-rock, big band muzsika, jazz-soul, nu-jazz is az étlapon szerepelt. Miután fellépő listát nem írtak, így csak sejteni lehetett, melyik zenekar milyen tagokkal lép majd színpadra.

A helyszín a város központjában fekszik, egy fás, ligetes, hosszúkás parkban. Itt állítottak fel egymástól nem túl messze két színpadot.

Szombaton négy zenekar lépett fel, közülük hármat hallottam, mindegyik egész más stílust képviselt, de mindháromban megszólalt hegedű. Mint kiderült, ebben semmi szándékosság nem volt, úgy tűnt ezen a szervező, Vörös Tamás is meglepődött.

A műsorváltozás miatt az első zenekar Deseő Csaba Quartet volt, melynek tagja ezúttal Deseő Csaba (hegedű), Gyárfás István ’Gyafi’ (gitár), a fehérvári Oláh Zoltán (bőgő) és Jeszenszky György (dob) voltak. Csaba és Gyafi felváltva konferáltak, tőlük több érdekességet is megtudtunk. Például, hogy Deseő Csaba épp 50 évvel ezelőtt Székesfehérváron zenélt a Hot Club Budapesttel, melynek tagjai igen jó nevű muzsikusok voltak: Kovács Gyula (dob), Pege Aladár (bőgő) és Kovács Andor (gitár), erről fotót is kaptunk Deseő Csabától.

Visszatérve a jelenbe, a telt házas, helyesebben a telt park színpadán igazi swing zenével örvendeztette meg a közönséget a négy zenész. Deseő Csaba saját szerzeményével kezdték a koncertet, ami Gyárfás Istvánnal közös albumuk címadó dala is egyben: „Tale”. 

Ezután standardek jöttek sorban, Gershwintől a „Summertime”, „Les Valseuses”  Stéphane Grappellitől. Ezt követően Deseő Csaba leült és kedvenc foglalatosságába kezdett, fotózott a színpadról, amit megosztott velünk - ezúton köszönjük.

Fotó: Deseő Csaba

Közben befutottak az este 10 órás fellépők is, akik között Csaba egy volt tanítványa is ott volt, Lantos Zoltán.

A gitár-bőgő-dob trió pedig a Black Orpheus című filmből két bossa novát játszott el, egy szomorút és egy vidámat összekötve: Latin Medley: Orfeo Negro - Samba de Orfeu (Louis Bonfa).

Ezután ismét csatlakozott Deseő Csaba a trióhoz, és újabb, jól ismert, és kedvelt standardek hangzottak el: „Dont't Get Around Much Anymore” (Duke Ellington), „My Little Suede Shoes” (Charlie Parker), majd a „Honeysuckle Rose”-zal (Fats Waller) búcsúztak.

Azt gondolom, ez a produkció volt a nap csúcspontja, a közönség nagy tapssal honorálta játékukat. Deseő Csabá és Gyafi remek hangulatot varázsoltak nekünk Székesfehérvárra.

Mire megbeszéltem Deseő Csabával a képek sorsát, addigra a kisszínpadon már elkezdődött az újabb koncert.

Itt egy egész más stílusban játszó zenekart hallhattunk, a rock és a jazz határán mozgó együttes, a Mini Acoustic World lépett fel ezen a színpadon. Ők a 2017-ben megjelent „Bartók On Rock” című lemezről játszottak dalokat. Az említett lemezen két hegedűs, egy brácsás és egy csellós szerepel, plusz a quartetben zongorista, fuvolista-énekes, basszusgitáros és dobos. Székesfehérváron egy trió lépett fel, mégpedig a Mini alapítója, Török Ádám, aki fuvolán, ütőhangszereken játszott és énekelt, Papp Gyula elektromos zongorán, és a vonósok közül Kézdy Luca hegedűn, akinek kiváló szólóit az egész koncerten élvezhettük. A lemezen hallható dalok közül eljátszották többek közt a „Román táncok”-at, a „Rondók”-at, az „Allegro Barbaro”-t és két Török Ádám szerzeményt a végén, az „Emlékút a Balladafolyón” számot az elhunyt barátok emlékére. Majd végül a közönséggel együtt énekelték a Mini együttes slágerét, a „Vissza a városba” című Török Ádám dalt.

A koncert végén, a már láthatóan fáradó közönség átnyargalt ismét a nagyszínpadhoz, ahol pár percen belül újabb jazzstílust ismerhettek meg, az elektronikus zenét itt-ott jazz-zenével elegyítő, ún. nu-jazzt vagy acid jazzt a Bin-Jiptől. A felállás a következő volt: Andrew J – DJ, elektronika, Lantos Zoltán – hegedű, Eszes Viki – ének, Jász Andris – szaxofon, fuvola. Jazzt a hegedűs Lantos Zolitól és a szaxofonon játszó Jász Andristól hallhattunk, különben egy electro pop zenét szolgáltató előadásnak lehettünk a részesei. Iszonyú energiák szabadultak fel a színpadon, Eszes Viki táncával az egész teret elfoglalta, és a közönséget lekötötte. A számok szövegei általában nem voltak túl változatosak, ellenben könnyen megjegyezhetőek, fülbemászóak. A fiatal korosztály nagyon élvezte, főleg, mikor ismerős számok átdolgozásai csendültek vagy harsogtak fel, táncra perdültek.

 A 6. Alba Regia Fest izgalmasan zárult, jó kis rátekintést adott a jazzre, a fesztiválra látogatóknak. A sok stílus közül biztos mindenki talált magához közel állót, remélhetőleg bővült a jazz kedvelők köre.

 Fotó: Irk Réka