A Lengyelországban élő és alkotó Hammond orgonista, Vas Bence lemeze 2022. év végén jelent meg. Lengyel társai az Open-Closed Principle című lemezen nemcsak hazájukban, hanem Európában is elismert zenészek, a lengyel jazzélet fiatal és kiemelkedő muzsikusai, Dominik Bukowski vibrafonon, Krzysztof Szmańda dobon. Április 13-án készülnek lemezbemutatóra a BJC-ben.
Mindhármukat kérdezem a lemezről és a csütörtöki budapesti koncertről, ahova egy magyar vendég is meghívást kapott.
Irk Réka / Jazz.hu: 2020 év végén az interjúdban már említetted ennek a lemeznek a felvételét. Akkor még nem voltál biztos a fizikai megjelenésben. Miért döntöttél mégis amellett, miközben már a zenehallgatók túlnyomó többsége online hallgat zenét?
Vas Bence: manapság a CD elsősorban egyfajta 'business card'-ként, névjegykártyaként szolgál. Körbeküldjük a megjelenés után zenei újságíróknak, koncertszervezőknek, blogoknak, magazinoknak, rádiónak-tévének… ezek közül persze a legtöbb gondolom egy fiók mélyén landol. Tavaly novemberben két hét alatt több, mint hetven CD-t postáztam. Szerencsére meg is jelent néhány recenzió, játszották a lengyel rádióban (a “Jedynka” és “Dwójka” jazz műsoraiban). Gyakran cserélünk zenészekkel lemezeket koncertek után, illetve azt tapasztaltam itt, Lengyelországban, hogy a koncertjeinket követően elég sokan vásárolnak CD-ket - ezzel is nagylelkűen támogatva a további munkánkat. Itt egyébként egyre nagyobb divat a vinyl (vagy ahogy mi nevezzük, “bakelit”), minden fontosabb jazzalbum megjelenik előbb-utóbb ilyen formátumban is. A legnagyobb gond vele a rendkívül magas gyártási költség és a kiszámíthatatlan várólista, amíg elkészül. Így maradtam a jóval könnyebben megvalósítható CD formátum mellett, ami még mindig a legjobb kompromisszum a minőség és a költségek tekintetében.
IR / Jazz.hu: Az utóbbi években sok lengyel zenésszel dolgoztál együtt. Miért pont Dominik Bukowskire és Krzysztof Szmańdara esett a választás, akikkel megjelent a triólemezed? A Hammond orgonád mellé miért éppen vibrafont választottál?
Vas Bence: Dominik és Krzysztof egyrészt egészen rendkívüli zenészek, gyakorlatilag bármilyen nehézségű darabbal könnyedén boldogulnak, mindig van pár építő jellegű ötletük, bármikor felismerhető, egyedi, karakteres a játékuk. Másrészt pedig nagyon jó emberek, ami a kooperációt igazán könnyeddé teszi, minden “megy magától” szinte. Mindig hatalmas élmény és igazi megtiszteltetés Velük játszani. A Hammond hangszínében alapvetően van egyfajta melegség, amolyan kellemes, mélyen búgó, lebegő sound - és persze egy jó adag fémes íz, apróbb zajok, zörejek, percussion… a vibrafon jóval fémesebb, világosabb, de ugyanolyan szépen lebegő hang. A két hangszer alapvető hangszínének van valami közös nevezője, de ugyanakkor különböznek is egymástól, így egészen különleges, egymásra épülő rétegeket hoznak létre.
IR / Jazz.hu: Barta Boglárka kolléganőm azt írta a lemezről: „A zenészek olykor fellázadnak az előre megírt kotta ellen, és létrehoznak valami ellentéteset, olykor azonban ezek az eredeti ötletek inspirációs forrásként szolgálnak számukra.” Erre számíthat a közönség?
Vas Bence: Mindenképpen. Gyakran elég szigorú szerkezetű zenét írok, aminek persze megvan a maga oka. Krzysztof és Dominik nagyon rutinos zenészek, nem jelent számukra nehézséget a kompozíciókban megtalálni a saját útjaikat. A lázadás ott jöhet be olykor, amikor keresnek és találnak lehetőséget arra, hogy a saját szabadság iránti vágyuk a felszínre kerüljön - amiben egyébként a lengyel muzsikusok szerintem nagyon példaértékűek: nagyon fontos számukra a szabadság, a kifejezés szabadsága, nem véletlen, hogy a legtöbb projekt itt a free/szabadzenéből indul ki. Ezért volt rendkívül inspiráló ezen az anyagon dolgozni - különböző, vagy olykor teljesen ellentétes elemek egyensúlya valósult meg.
IR / Jazz.hu: Lesz egy vendégetek is ezen az estén. Ha jól tudom, vele a legutóbbi big band lemezeden, az overture et al.-on nem dolgoztál együtt. Miért pont őt hívtad el a koncertedre? Volt szólam trombitára vagy meg kellett írnod?
VB: Nagyon megtisztelő, hogy a magyar zenében az egyik legfontosabb zenei példaképem, Fekete-Kovács Kornél elfogadta a meghívásunkat. Igen, az overture et al. album felvételein nem tudott sajnos részt venni, de nagy szerencsémre “kölcsön kaptam” nagyszerű zenekarának, a MAO-nak kiváló zenészeit, akik egészen rendkívülit alkottak abból az alapanyagból, amit még a Konstancin-Jeziornában töltött bezárt időszak alatt hoztam össze. Trombitaszólam eredetileg nem volt, de négy olyan darabot választottunk, ami közül kettő big bandre (is) íródott, így viszonylag könnyű volt szóló trombitát hozzáképzelni.
IR / Jazz.hu Beszéltük már, hogy a lengyel jazz kicsit más, mint a magyar. Te hogyan érzed, miben más? A közönség mennyire értékeli kint a kortárs zenét?
VB: Az alapvető különbséget az albumunk kategorizálása elég jól mutatja: itt mainstream-ként van megjelölve - szerintem ez Magyarországon egészen máshová kerülne. Ami itt, a lengyeleknek mainstream, az többnyire a magyar zenészeknek és közönségnek “kísérleti”, vagy akár az “avantgárd, free stb.” címkéket is megkaphatja már. Azt egyébként nagyon jó megtapasztalni, hogy Varsóban majdnem minden jazzkoncert, amire eddig elmentem, teltházas volt. Sokan szeretik a jazzt és nagyon sok fiatalt látni koncerteken.
IR / Jazz.hu: Dominik Bukowski vibrafonos nem először jár Magyarországon. Mióta ismered Vas Bencét? Mennyire volt beleszólásod a lemez szerkezetébe, anyagába? Játszottál már együtt Hammond orgonistával?
Dominik Bukowski: W 2019 roku Bence skontaktował się ze mną i zaproponował koncert z swojego tria w jednym z warszawskich klubó Słuchając utworów od razy spodobało mi się brzmienie zespołu oraz kompozycje. Pomyślałem, że to może być ciekawe doświadczenie dla mnie zagrać z tym muzykiem. Materiał napisany przez Bence miał od początku konkretną strukturę, nie musieliśmy wymyślać aranży, bo wszystkie utwory stanowiły pewną całość, były skomponowane na zasadzie części i tworzyły suitę. Podczas prób wpadło nam jednak kilka pomysłów. Każdy z nas posiada różne doświadczenia muzyczne, korzystając z tego wiele rozmawialiśmy o tym, co można by delikatnie zmienić, nie burząc jednocześnie idei utworów. Kilka razy grałem z organami Hammonda, ale to pierwszy raz kiedy miałem okazję zagrać w tak kameralnym składzie jakim jest trio. Dla mnie to bardzo ciekawe połączenie - wibrafon i Hammond, te dwa instrumenty w jakiś sposób uzupełniają się brzmieniowo, a kiedy dodamy do tego perkusję, brzmienie bandu jest pełne.
2019-ben keresett meg Bence azzal az ajánlattal, hogy játsszak a triójával az egyik varsói klubban. A zenéjüket meghallgatva, megtetszett a zenekar hangzása és a szerzemények. Úgy gondoltam, hogy érdekes élmény lenne számomra Vele zenélni. A Bence által írt anyag kezdettől fogva elég konkrét felépítésű volt, nem kellett a hangszerelést kitalálnunk; minden darab egy bizonyos egészet alkotott, részként álltak össze és egy szvitet alkottak. A próbák közben azonban felmerült néhány ötletünk. Mindannyiunknak különböző zenei élményei vannak és ezt kihasználva sokat beszélgettünk arról, min lehetne kicsit változtatni anélkül, hogy a darabok alapötletét lerombolnánk. Játszottam már párszor Hammond orgonával, de most először volt alkalmam ilyen “intim”, kamarazene-jellegű trióval játszani. Számomra ez egy nagyon érdekes kombináció - vibrafon és Hammond, ez a két hangszer valahogy kiegészíti egymást hangzásban, és ha a dobokat hozzáadjuk, a zenekar hangzása teljessé válik.
IR / Jazz.hu: Krzysztof Szmańda többször játszott már hazánkban. A csütörtöki estén dobolni fog, de ő is játszik vibrafonon. Működtél együtt azelőtt magyar zenésszel? Melyik hangszeren szeretsz jobban játszani, dobon vagy vibrafonon?
Krzysztof Szmańda:I’ve been a couple of times in Budapest already, played once in Budapest Jazz Club and also a couple times in BMC with Polish artists: Soundcheck, Adam Bałdych, Kari Sál, Kamil Piotrowicz Sextet, Kasia Pietrzko Trio, Wójciński/Szmańda Quartet. I played in a project called: Visegrad Jazz Quartet with some great Czech, Slovakian and Hungarian musicians (among others - Kristof Bacsó and Kornél Fekete-Kovács) .. Drumset is my main instrument, but because of my education- I studied also on other classical instruments, (like vibraphone, marimba, timpani), and I still play on some of them in the orchestra of the opera. Vibraphon is one of them, so what I like- is improve my musical language through combining different sounds and colours, like drumset plus vibraphone, or other little percussion instruments. So the conclusion is- the drumset is still my first instrument, but I like to play on any kind of instrument, which let me speak through the music.
Voltam már párszor Budapesten, egyszer játszottam a Budapest Jazz Clubban és néhányszor a BMC-ben is, lengyel előadókkal, mint például a Soundcheck, Adam Bałdych, Kari Sál, Kamil Piotrowicz Sextet, Kasia Pietrzko Trio, Wójciński/Szmańda Quartet. A Visegrád Jazz Quartet nevű projektben játszottam kiváló cseh, szlovák és magyar zenészekkel (többek között Bacsó Kristóffal és Fekete-Kovács Kornéllal). A dob a fő hangszerem, de végzettségemből adódóan más klasszikus hangszereken is tanultam (például vibrafon, marimba, timpani/üstdob), és ezek egy részén a mai napig játszom az opera zenekarában. A vibrafon az egyik közülük. Amit igazán szeretek, az a saját zenei nyelvem fejlesztése a különböző hangok és színek kombinálásával, mint például dobok vibrafonnal, vagy más kisebb ütőhangszerekkel. Összefoglalva tehát még mindig a dob az első hangszerem, de szeretek bármilyen olyan hangszeren játszani, amely lehetővé teszi, hogy a zenén keresztül megszólaljak, beszéljek.
IR / Jazz.hu: Nem tudom, tudod-e, hogy a lemezed nevét, mi programozók használjuk a forráskód módosításnál, a szoftveres entitásokhoz. Elárulod, miért pont ezt a kifejezést használtad a lemezed nevéhez?
Vas Bence: Tudtam róla, igen. Eredetileg “Closed compositions” volt a munkacím, és amikor a felvételeken dolgoztunk, összeszedtem a jegyzeteimet és megpróbáltam röviden megfogalmazni a koncepciót - közben persze kutattam, ötletéltem, hogy mi legyen a végleges címe a lemeznek és az egyes daraboknak. Így találtam rá az open-closed principle, azaz nyílt-zárt elv definíciójára a programozásban: az eredeti forráskód nyitott a bővítésre, de zárt a módosításra (röviden, leegyszerűsítve). Ez emlékeztetett a zeneszerzési folyamatomra: miután próbára kész egy darab, de még csak papíron létezik, együtt kezdjük el alakítani, hozzátenni, az egyes elemeit felhasználni az improvizációban, tovább bővíteni, esetleg a vázlatból kiindulva valami újat létrehozni. Az egyetlen apró különbség, hogy itt, a zenében több a rugalmasság: nagy ritkán ugyan, de az eredeti vázlatot is alakítjuk olykor. Egy-két kompozíció ráadásul tartalmazott olyan motívumokat, részleteket, amik már korábbi darabokban is felbukkantak: így organikus módon fejlődnek, alakulnak, újabb és újabb életre kelve.
Irk Réka / Jazz.hu: A koncerten a két félidőt a lemez anyagán kívül még mivel fogjátok kitölteni?
Vas Bence: Az album anyaga élőben általában kicsit hosszabb, így nem sok hely marad másra. De terveink szerint el fogjuk játszani az egyik kedvenc lengyel “standard”-emet, Krzysztof Komeda ”Svantetic”-ját, amin eredetileg Tomasz Stańko trombitált. Illetve egy másik nagy kedvencemet sem hagynám ki semmiképp, Möntör Máté ”Thanks for the Memories” c. dalát - ami általában a közönség kedvence szokott lenni.
Összefoglaló videó:
Irk Réka / Jazz.hu: Maradsz kint Lengyelországban? Mik a terveid a közeljövőben?
Vas Bence: Maradok, igen. Nagyon sok tervem van, több projekt is “lóg a levegőben” - de ezekről még ebben a stádiumban nem szeretnék beszélni. Reméljük minden a terv szerint megy és hamarosan lesz apropó egy újabb interjúra, amiben beszámolhatok további részletekről is.
VAS BENCE - BUKOWSKI - SZMAŃDA TRIO & FEKETE-KOVÁCS KORNÉL Budapest Jazz Club • 2023. április 13. • csütörtök • 20:00
Sütiket használunk a weboldal funkcióinak biztosításához, a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldal forgalmának elemzéséhez.