A köszöntőt Halmos Ildikó igazgatónő mondta, aki röviden bemutatta az együttest, majd e cikk szerzője szólt a közönséghez. Halász Gyula a trió tagjairól elmondta, hogy régi ismerősöket, kiváló zenészeket köszönthetünk újra Nagykanizsán. Hodek Dávidról szólva kiemelte a nagykanizsai kapcsolatait (Tiborcz Iván szaxofonos, Gayer Mátyás zongorista, Kém Sándor és Farkas Norbert bőgősöket), akikkel több koncerten és fesztiválon léptek fel közösen. Ebben a sorozatban mérföldkő volt a 2008-as Cserfő JazzLand nemzetközi fesztivál, ahol Hodek Dávid a révkomáromi dobos még csak 11 éves volt!!

A koncert Tóth Viktor altszaxofonos entrée-jával kezdődött, aki laza szaxofonjátékkal besétált a képbe. Kezdésként Duke Ellington híres szerzeményét a Solitude-t játszották el, szép levegős technikájú szaxofonjátékkal. Ezt követően sok saját szerzemény hangzott el, amit akár az Arura trió által is hallhattunk már. Nem véletlen a cikk címválasztása, hiszen ezzel a három szóval lehetne az egész koncert hangulatát, kvintesszenciáját megfogalmazni. Kétségtelen, hogy Tóth Viktor hosszú utat tett meg a könnyebb műfajoktól a jazzig. A fekete zene és a spirituális világ megismeréséig tartó út maga egy zarándoklat, ahogyan Szabados György Jarrett költeményében megfogalmazta ”Mert a jazz titokzatos dolog és megkívánja a zarándoklatot.”  Most már több évtizede tart ez a zarándoklat sok-sok társsal.

Így többek között a kiváló Orbán György bőgőssel és a nagyszerű nemzetközi hírnévre szert tett Hodek Dávid dobossal, akikkel apró jelekből is megértik egymást a közös játék alatt. A műsorban elhangzó szerzeményekről felesleges lenne egyenként írni, hiszen az egész koncert egy nagyon egységes lenyomata a zenekarvezető sokszínű zenei világának. Ebben nemcsak a nagy mesterek életművei iránti tisztelet, hanem a jazzjáték tárházában megtalálható eszközök (offbeat, drive) és minden olyan ritmikai technika, ami egy kompozíció előadása közben alkalmas az izgalmas, váratlan fordulatokra, feszültségkeltésre. Ebből a megközelítésből nagyon jó volt Orbán György time-ja és Hodek Dávid szenzitív, briliáns dobolása. A koncert elő- és utóélete mindenképpen egy tanulsággal szolgálhat. Az egyik az, hogy az avantgárd zene élőben való meghallgatása maradandó élményeket nyújthat, különösen akkor, ha azt ilyen magas színvonalon adják elő, mint például a Tóth Viktor Tercett. Az utóélettel kapcsolatban egy-két embert visszatartott az egyik internetes csatornán hallott koncertrészlet, amit nem értett, nem volt rá nagy hatással. Ez utóbbi még inkább megerősíti Tóth Viktor kulturális misszióját a jazz megismertetésére. Erre egyébként legalkalmasabb a Könnyen érthető jazz előadássorozat élő változata, de ez már interneten is elérhető. Zárógondolatként a nagy mesterekre való tekintettel megemlítek két szerzeményt, ami nagyon jól hangzott: Charlie Parker: Parker’s Mood és John Coltrane: Liberia. Az idei jazzévad jól kezdődött Nagykanizsán. Köszönjük a Tóth Viktor Tercettnek és Halmos Ildikónak!

Nagykanizsa, 2023. február 11.
Fotó: Halász Gyula