Az első részben hűen követték a dán Stunt Records gondozásában megjelent lemezre került kompozíciók sorrendjét, ennek megfelelően elsőként Bolla Gábor Thelonious Monk, és a vele is sokat játszott Párizsban élő veterán zongorista, Kirk Lightsey tiszteletére írt „Monky Donkey” hangzott el. Már ekkor megcsodálhattuk a jazz fősodrának erejével beköszönő kvartettet, és ez a csodálat a tapsokban kimutathatóan csak tovább nőtt a még mindig csak 34 éves szaxofonos következő szerzeménye, a „Love Is Love” hallatán. A dinamikus ritmusokat Bolla Gábor érett soundja, letisztult játéka, Szakcsi Lakatos Róbert zongora-, majd az eddig „csak” kíséretet adott Billy Drummond elképesztő dobszólója tette emlékezetessé. Billy Staryhorn Duke Ellington nagyzenekarának 1941-ben írt balladája, az inkább a híd alatt kavargó vizet, mint magát a hidat impresszionista módon felidéző „Chelsea Bridge”, alkalmat adott a közönségnek egy hosszabb meditációra és Szakcsi Lakatos Róbertnek egy újabb gyönyörű szólóra. A kötetlenebb, szabadabb improvizációkkal indult „Blue Tarif” zárta az első részt, ebben az eddig tenorszaxofonon játszó szerző, Bolla Gábor szopránszaxofonon fújt, a szabad folyamok rendeződtek, és Billy Drummond még a szünet előtt újabb fergeteges dobszólója váltott ki hangos ovációt.

A második rész is Bolla Gábor szerzeményével indult, de most már nem követve a lemezen található sorrendet, random válogattak. A középtempós „Blues on the Move” a szünet után egyből visszavitt a koncert hangulatba, jó döntés volt nyitóként eljátszani. A lemez 8. száma után a 6. következett, a „Lament” a legendás harsonás, J.J. Johnson balladája Szakcsi Lakatos Róbert zongora bevezetőjével indult és Pecek Lakatos Krisztián is szólóhoz jutott. Érdekesség, hogy ezt a darabot a Józsefvárosi Jazzfesztivál első napján is hallhattuk a zongorista kvartettjének előadásában, akkori partnerei Soso Lakatos Sándor, Jónás Géza és Éles Máté voltak. Valószínű Robinak köszönhető elsősorban, hogy felkerült a lemezre, és a mostani koncerten is beválasztották a repertoárba. Az újabb ballada Bolla Gábor szaxofonszólójából bontakozott ki, Mal Waldron „Soul Eyes” című kompozícióját először 1957. március 22-én vették fel, a szaxofonos John Coltrane volt. Igazán kár, hogy Gábor feldolgozásában eddig csak koncerten hallhattuk. Végül búcsúnak a lemezen szintén nem szereplő standard, Charlie Parkertől a „Scrapple from the Apple” lett tervezve, de ahogy az várható volt, a parádés szólókkal feltüzelt közönség ráadást követelt. Ennek eleget téve még eljátszották a „Body and Soul” andalító dallamait, és újabb vastaps közepette Budapesttől is elbúcsúztak, a turné folytatásaként másnap Berlinben, a Zig-Zag klubban léptek fel.

A kvartett rangidőse, Billy Drummond 1959-ben született a virginiai Newport News-ban. Édesapja hatalmas jazzlemez-gyűjteményét hallgatva kapott kedvet a zenéléshez, és már nyolc éves korában saját zenekart alapított. Klasszikus ütőhangszer szakon végzett a konzervatóriumban, majd a ’80-as évek végén Al Foster ösztönzésére New Yorkba költözött, ahol szinte azonnal meghívták az Out of the Blue (OTB) zenekarba, melyben Kenny Garrett is megfordult. Amikor az OTB feloszlott, Drummond Horace Silver zenekarához csatlakozott, és közben több olyan legenda is felfigyelt rá, mint Sonny Rollins, Archie Shepp, Joe Henderson, Joe Lovano, Chris Potter, hogy csak a szaxofonosok közül említsek néhányat. Jelenleg a patinás New York-i Juilliard tanára, de ahogy életrajzában olvasható, a hivatás iránti vonzalma és tehetsége jóval előbb felszínre tört, mielőtt komolyabb képzésben részt vett volna, már 14 éves korától felnőtteket tanított dobolni.   

Bolla Gábor pont a Covid kezdete előtt Koppenhágában találkozott vele először, és a közös játék után mindketten komolyan gondolták a továbbiakat. Az élet visszatértével Gábor meghívót küldött a Koppenhágai Jazz Fesztiválra, és Drummond nagy örömmel csatlakozott a zenekarához, és most a turnéra is megérkezett New Yorkból. Mint elmondta, nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy együtt játszhatott a jazz néhány megújítójával, akik megtanították, hogyan legyen profi, és legfőképpen arra, hogy szívből játsszon. Ezt a szívből jövő dobhangot pénteken ultrahangos vizsgálat nélkül is meghallhattuk.

 Szakcsi Lakatos Róbert sikerekben méltán gazdag pályafutását ezen a fórumon már nem kell részletesebben taglalni. Bolla Gáborral való kapcsolatára koncentrálva annyit érdemes megemlíteni, csaknem két évtizede muzsikálnak együtt, ami azt jelenti, hogy az 1975-ben született Robi nagyjából 27 évesen kezdett játszani az akkor kb. 14 éves Bolla Gabival. A zenei szimbiózis mindmáig szoros, bár a földrajzi távolság nőtt, a korkülönbség az évek során egyre csökkent közöttük.

A bravúrosan beugró Pecek Lakatos Krisztián érdemeit nem halványítja, hogy ő sem először játszott a nála egy évvel idősebb, 1988-ban született Bolla Gáborral. Mindketten csodagyerekként tűntek fel, és már alig tizenévesen csodálhattuk őket a már réges-rég megszűnt Liszt Ferenc téri Pesti Est Café terasz koncertjein, ahová a papák kíséretében érkeztek. Üstökösként robbantak be, ma már állócsillagként ragyognak.

Bolla Gábor azon ritka muzsikusok közé tartozik, akik gyerekkoruk óta tehetségük tudatában is tántoríthatatlanul építették karrierjüket. Természetesen ehhez az első időszakban kellettek a szülők, akik mindent ennek szolgálatába állítottak, kellettek akik felfigyeltek különleges képességeire, és szerencsére olyan pozíciójuk volt, hogy nemzetközi fesztiválokra tudták benevezni, ahol aztán a világ is elámult tőle. Felnőttebbé válva már maga hozta döntéseit, nem szállt el a díjaktól, reálisan mérlegelt. Most azt írják róla koncertjei előtt a rangos klubok beharangozói, a színtér egyik legfontosabb feltörekvő csillagává vált. Játéka letisztult, a kamaszkorból kinőve, már régóta nem akar senkit virtuozitásával lefújni a színpadról, bölcs lett, szaxofonjának hangja egyedivé vált. Igazi zenekarvezetőként figyel zenésztársaira, akiket a zene szolgálatában magával tud ragadni. Kissrácként a két Sonny, elsősorban Rollins és Stitt volt rá hatással. Tíz évvel ezelőtt megjelent első albumának címe, melyen Szakcsi Lakatos Róbert is közreműködött a jelenlegi felállásból a „Find Your Way” címet kapta. Gábor már akkor is megtalálta a magáét. Azóta is azon halad.

Budapest Jazz Club, 2022. szeptember 30.

Fotó: Somogyvári Péter