Szerdán minden adott volt, hogy áttörés jöjjön, gyönyörű napos és végre meleg nyárias időben lehetett részünk, emiatt az iF ajtói, ablakai nyitva maradhattak, a kávézó rendelkezik a Ráday utcában terasszal, így az igazolvány nélküli jazzrajongók is helyhez juthattak. És a legfontosabb, hogy a középgeneráció sztárzenekara lépett fel a klubban (remélem, Borbély Mihály megbocsátja, hogy idesorolom, energiaszintje szerint úgyis ide tartozik). Az iF kitehette a megtelt táblát, és ugyanez vonatkozott a teraszra, sőt az út túloldaláról is hallgatták a zenét.
A fentiek ellenére, kicsit bizonytalan voltam, hogy elinduljak-e, mivel Gábor S. Pál dalai voltak a műsoron, ami őszintén megvallom nem tartozott a kedvenceim közé. A főállásban pánikbetegséggel foglalkozó pszichiáter nevéhez olyan híres dalok kötődnek, mint az „Úgy szeretném meghálálni”, „Találkozás egy régi szerelemmel”, „Kicsi gyere velem rózsát szedni”, amik 30-40 éve a slágerlisták elején foglaltak helyet.
Ezeket az örökzöldeket már 35 éve feldolgozták, jazzesítették, a legutóbbi átiratok a 2017-ben megjelent To Meet Again című lemezre kerültek a Trio Midnigh és Szakcsi Lakatos Béla előadásában. Most viszont ismét felkérte Oláh Kálmánt Gábor S. Pál zeneszerző, hogy készítsen új változatokat azokból, amik a lemezen is szerepelnek, így azokat áthangszerelve, megtartva a formát és a tempót, de egész más hangzással kaptuk a szerdai koncerten a híres dallamokat, immár septetre átdolgozva. A kiváló zongorista és kreatív alkotó, zeneszerző nem hazudtolta meg önmagát.
Az új adaptációkkal Oláh Kálmán nemrég lett kész, és még azt is elárulta, hogy itt-ott Bach hatását vélte felfedezni, és úgy dolgozta fel az egyik szám bevezetőjét, mint egy Bach prelúdiumot. A koncert előtt csak egyszer tudott próbálni a zenekar, ami azonban nem hallatszódott, mivel a héttagú zenekart már 10 éve is allstar csapatnak hívták, a fúvós szekcióját Borbély Mihály klarinéton és basszusklarinéton (második részben szoprán szaxofonon), Bacsó Kristóf szaxofonon (a beígért fuvola kimaradt), Schreck Ferenc harsonán, valamint Kálmán kisebbik fia, ifj. Oláh Kálmán szaxofonokon alkották. A ritmusszekciót is hasonló kvalitású zenészek képviselték, a doboknál Balázs Elemér, a bőgőnél Barcza Horváth József foglaltak helyet.
Az ősbemutatón elhangzottak a „Valaki áttáncolt az életemen”, a „Téged nem felejtelek el”, „Kicsi, gyere velem rózsát szedni”, „Akárhogy nézzük”, „Félig sem szerelem” című dalok. Ami különleges volt ezekben a feldolgozásokban, hogy csak nyomokban lehetett felismerni az epikussá vált dallamokat, kifejezetten a fő motívumok maradtak meg. Ez azonban nem hogy rontott, hanem javított a számokon. Gyönyörű, tüzes kompozíciók, izgalmas hangzás keletkezett Kálmán átdolgozásaiból, a dallamok megváltoztak, és igazi jazzdarabokat hallhattunk. Természetesen a rengeteg improvizáció nem maradhatott el, a négy fúvós olyan hangzást hozott az iF-be, amit csak ritkán hallhatunk az akusztikailag nem igazán jó térben, ámbár annál barátságosabb atmoszférájú helyen. Schreck Ferenc, Borbély Mihály és Bacsó Kristóf mestereik a zeneszerszámaiknak, ezúttal a dallamosabb, könnyebben értelmezhető játékukat mutatták meg a közönségnek. Oláh Kálmán Jr. pedig kezd méltó társává válni tanárainak, akit legutóbb októberben hallottam a Jedermannban, ott még Sextetnek hirdetett koncerten, előtte pedig a Müpában is játszott már a tehetséges szaxofonos a John Patitucci vendégszereplésével megvalósult eseményen.
Mindenki kiválaszthatta az elhangzott szerzemények közül a kedvencét, Oláh Kálmán szerint az „Akárhogy nézzük” című darab átalakítása sikerült a legjobban, szerintem az utolsó számnak volt rendkívül jó drive-ja, a közönséget az vitte majdnem táncba.
A szünet után egy Monk szám és Kálmán két talán legismertebb darabja, a „Last Moment” és a „Polymodal Blues” hangzott el új hangszerelésben, amit az iF is közvetített. Ez utóbbiban kapott csak hosszabb időre főszerepet a ritmusszekció két mesésen játszó tagja, Balázs Elemér és Barcza József, akik előbb Kálmánnal trióban, majd bőgő-dob duóban is megcsillogtathatták tehetségüket.
Érdemes volt elindulni munka után, fáradtan. Meghallgatva a közvetítést egyértelmű, hogy nem megy át az a feeling, ami ott a helyszínen adott csak, a rezgések, a zenekar energiája, és az a rengeteg hang, amit hallhatunk a helyszínen. Szóval kalandra fel, Márton Attila után én is csak ezt mondhatom, hogy az élő zene élményét semmi nem helyettesítheti!
Fotó: Irk Réka
iF Jazz Café 2021. június 2.
Háttérben, a falakon Deli Dóra képei láthatók.