Clark Terry Quartet With Thelonious Monk: In Orbit
Riverside/OJC/Craft Recordings. (LP – 2025-ös újrakiadás, eredeti felvétel: 1958)

A trombitás/szárnykürtös Clark Terry nehezen beskatulyázható, de azonnal felismerhető, egyedi jelenség volt a jazz világában. Játszi könnyedséggel kelt át a swing, a bebop és a hard bop határai között, félelmetes technikával rendelkezett, amelyet azonban sohasem alkalmazott magamutogatás céljából. Jó kedélyű, vidám ember volt, és ezt a muzsikája is száz százalékig tükrözte. Zeneileg nagy hatással bírt Miles Davisre, 5 évvel fiatalabb földijére St. Louis városából. Clark Terry Count Basie, majd Duke Ellington zenekarában tett szert világhírre az ötvenes években. Szólóművészi potenciálját Orrin Keepnews, a Riverside lemezvállalat főnöke ismerte fel, ő csábította el Ellingtontól. Ugyanarról az Orrin Keepnewsról van szó, aki felkarolta és nagymértékben hozzásegítette Thelonious Monkot, hogy ne csak a zenészek, de a közönség is felfigyeljen rá.

Keepnews merész ember volt minden szempontból. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a lemezvállalata ’sideman’-ként alkalmazta Monkot, akiről Miles Davis korábban kijelentette, hogy számára lehetetlen vele játszani. Ha belegondolunk, Terry könnyedén szvingelve, gyakran kifejezetten melodikusan játszott, Monk pedig szokatlan harmóniákat produkált, gyakran szögletes ritmikával és ha nem is tudatosan volt vezéregyéniség, de a többiek is leginkább hozzá igazodtak, mert annyira különleges volt.
Meglepő módon ezen az egész albumon Terry könnyed játékossága dominál, aki itt az első alkalommal használta a lágyabb, mélyebb tónusú szárnykürtöt a trombita helyett. A ritmusszekció pedig a sajátja volt a bőgős Sam Jones és a dobos Philly Joe Jones személyében, mindkettő múlhatatlan érdemekkel a hard bop akkortájt uralkodó világában.

A címadó és egyben nyitószám szédületes tempóban, erős bebop beütéssel nyit. Terry kürtjének gördülékenysége és könnyedsége inkább szaxofonosokra semmint a rezesekre jellemző, amit talán megmagyaráz az is, hogy a trombitások közt ő volt a körkörös légzés úttörője. Monk kísérete tökéletes, szólóban pedig megőrzi sajátosságait, viszont igazodik is egyben, kifejezetten szvingel és az ezzel párosuló gazdaságossága gyakran a derűs minimalista, Count Basie játékát juttatja az ember eszébe. A blues-alapú, de kimértebb One Foot In The Gutter kidomborítja a ritmus szekció zsenialitását. Nincsenek gyors futamok, minden egyes hang számít, mindenki tökéletesen a helyén van, Monkot is belelértve, aki egy rövid részen veszi Clark Terry humorát és gond nélkül átvált keringő ritmusba. Ezt leplezetlen szerelmi érzelem követi, ugyancsak mind a négy zenész részéről a Trust In Me c. balladán. Terry nagyszerű komponista. Az album tíz száma közül öt a sajátja. A Monk repertoárból csak egyet hallhatunk, a humoros Let’s Cool One-t egy kiváló Philly Joe Jones dobszólóval fűszerezve.

Az album iskolapéldája, miként kell könnyed, emészthető, jó hangulatú jazzt játszani a lehető legmagasabb szinten.

 Közreműködik:

Clark Terry -  szárnykürt
Thelonious Monk – zongora
Sam Jones – nagybőgő
Philly Joe Jones - dob