Építész, jazztörténész, a Harmónia Műhely Alapítvány kuratóriumának elnöke. Gyermek- és ifjúkorában hosszabb ideig zongorázni tanult. Az 1990-es évek vége óta – jórészt Pallai Péterrel közösen – könyveket, tanulmányokat ír, rádióműsorokat készít az egyetemes jazztörténet tárgykörében. Legfontosabb munkái: Jazz portrék – A kezdetektől az ötvenes évekig (2005), Jazz portrék II. – Az ötvenes évektől az ezredfordulóig (2006), A jazz évszázada (2014). Utóbbi „alapvetően a műfaj 20. századi történetét meséli el, több száz zenei illusztrációval, amelyhez külön YouTube csatorna készült” (Wikipédia). Kerekes 1999 óta koncertrendezéssel is foglalkozik – előbb a Nyitott Műhelyben, majd a Budapest Jazz Clubban.
Ez a rész a jazz története egyik korai nagy alakjának, a kornettjátékos Joe Olivernek a „The Quintessence” című albumáról szól. Az album a Fremaux 220 jelzésű 2 CD-t tartalmazó kiadásban jelent meg és Joe Oliver 1923 és ’25 között készített felvételei hallhatók rajta.
A jazz több mint száz éves históriájának során számtalan remek lemez készült, szinte lehetetlen vállalkozás lenne ezeket mind bemutatni, különösen úgy, hogy azok ne valamiféle tematika szerint legyenek csoportosítva. Ebben a sorozatban a jazz fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű lemezek mellett, olyan felvételek is bemutatásra kerülnek, amelyek különlegesek és figyelemre méltóak. Lesznek olyan lemezek, amelyek stílusformáló hatásuk miatt fontosak, mások egy-egy jelentős személyiség munkásságának érdekes állomását reprezentálják, megint mások egy-egy, a fejlődés szempontjából talán nem a főirányhoz tartozó, ugyanakkor érdekes jellegzetességeket hordozó muzsikát tartalmaznak.
Az eredeti interjút 2010-ben Pallai Péter és Kerekes György készítette. Az azóta eltelt időről kérdezte Kerekes György a hazai jazz szcéna egyik legismertebb és legtekintélyesebb alakját, László Attilát.