A többszörös versenygyőztes zongorista, már jó pár éve a saját zenekaraival foglalkozik.

• MagyarJazz: Gratulálunk a szakmai és a közönségszavazatokhoz egyaránt, mellyel az év legjobb fiatal jazz-előadójává választottak! Rengeteg szavazat érkezett rád. Mit gondolsz, miért irányul irányodba ekkora szeretet?
• Oláh Krisztián: Köszönöm szépen, megtisztelve érzem magam, hogy kritikusi és olvasói oldalról is ennyi szavazatot kaptam. Ilyenkor gyakran eszembe jut: körülbelül két és fél éve az amerikai Thelonious Monk versenyről hazatérve új alapokra szerettem volna helyezni a pályám, szakmai és emberi oldalról is. A legfontosabb változás, hogy azóta mindenekelőtt őszinteségre törekszem, illetve mindenhol igyekszem a tőlem telhető legmagasabb szinten teljesíteni. Az irányomba érkező sok szeretet és elismerés mind fontos visszacsatolás, hogy jó úton járok, és természetesen motiváló is a következő projektjeimet illetően.

• MagyarJazz: A múlt év még félig a pandémia miatti lezárásokkal telt, aztán nyártól viszont egymást érték a fesztiválok. Neked hogy sikerült az év utolsó hat hónapja?
• Oláh Krisztián: Az elmúlt fél év talán a legsűrűbbek közé tartozott, júniusban elindult a koncertezés, ami a kezdeti tűzijátékot követően abszolút kemény munka volt, vissza kellett állni a 2020 előtti, vagy inkább még feszítettebb tempóra. Sokat koncerteztünk a Quartettel, a Pankastic-kal, a Nagy Emma Quintettel - mellyel több hazai fesztivál színpadán kívül eljutottunk Spanyolországba és Lengyelországba is, emellett ősszel két - azóta már megjelent - nagyjátékfilm, a Nagykarácsony és Az Unoka zenéjéhez járulhattam hozzá 1-1 dallal.

• MagyarJazz: Ki tudtad használni a kényszerszünetet is, ami közönség nélkül telt?
• Oláh Krisztián: A nehézségek mellett, melyeken az egész társadalom keresztül ment/megy, abszolút! Az első hullám alatt hoztam meg életem egyik legjobb döntését, jelentkeztem újra a Zeneakadémiára ezúttal alkalmazott zeneszerzés szakra, így 2020 tavaszán teljes mértékben lekötött a felvételire való készülés, a klasszikus zongora tudásom magasabb szintre való fejlesztése, a komponálás és a sportolás. A későbbi lezárások alatt is - a bizonytalanság és a koncertek hiánya mellett - voltak új biztos pontok az életemben, mint a zeneszerzés tanulás és a tanítás, így szerencsésnek tartom magam, mert mindvégig azt éreztem, hogy van dolgom. Ugyanakkor nem tagadom, hogy volt mélypont is, tavaly tavasszal úgy éreztem, hogy amit lehetett kivettem az itthoni életből, érzékelhető volt, hogy hiába van rengeteg idő komponálni, ha mindig ugyanazok az ingerek érnek, véges számú ötletből tudok csak gazdálkodni.

• MagyarJazz: Gratulálunk az új munkahelyedhez! Tanítasz a konziban és az egyetemen is? Milyen érzés, hogy ilyen fiatalon bizalmat szavaztak neked? Fél év után mi a tapasztalatod? A zeneiskolai oktatást otthagytad vagy azt is folytattad?
• Oláh Krisztián: Köszönöm szépen! Az idei tanévtől a Bartók konziban jazz-elméletet és néhány órában főtárgyat, az egyetemen pedig főtárgyat tanítok, a Tóth Aladár Zeneiskolában sajnos nem tudtam folytatni a munkát, de kiváló kollégám Szabó Gergő felügyelete alatt nagyon jó kezekben vannak a zongoristák. Felemelő érzés, megtiszteltetés és felelősség is egyben, hogy ennyi bizalmat kaptam. Fogékony és szorgalmas növendékekkel dolgozom együtt. Akinél szükséges, az alapok minél magasabb szintű és szervesebb elsajátításával kezdjük. Ezen túl mindenkit arra buzdítok, hogy fedezze fel magának a zenének azt a szeletét, amit a leginkább magáénak érez. Egy szint felett mellőzöm az “ez egy rossz akkord” típusú kritikát, és igyekszem úgy fogalmazni, tanácsot adni, hogy ne az én zenei ötleteim, megoldásaim kerüljenek előtérbe, hanem inkább asszociációkat ébresszek és inspiráljak.

• MagyarJazz: Mennyi időd maradt a tanítás mellett a zenekarodra? Könnyen megoldod, hogy egyszerre taníts, komponálj és koncertezzél is?
• Oláh Krisztián: Belekérdeztél, épp az egyensúly beállítása dolgozom. :)
  Az idő valóban egy sarkalatos pont az életemben, a legjobb megoldás talán az lenne, ha mostantól 30 óra lenne egy nap minimum. Viccet félretéve, azt veszem észre, hogy rohamosan fejlődik a teherbíró képességem, ami két éve megerőltető mennyiségű munka volt, ma már könnyedén megy, így néhány nagyon sűrű hetet leszámítva mindenre jut idő és energia. Ennek előfeltétele, hogy hagyjak magamnak néha egy-egy napot (negyedévente egy picit többet), hogy kikapcsolódjak, pihenjek és töltődjek.

• MagyarJazz: A szerzeményeid egyre inkább a kortárs zene felé húznak. Ez tudatos vagy a klasszikus zenei képzettséged miatt alakul így?
• Oláh Krisztián: Úgy gondolom mindent, amit eddig csináltam a klasszikus zenei képzettségem is formált. Mindig szeretnék fejlődni, hogy ne csak klasszikus zenei alapképzettségem legyen, hanem ha úgy tetszik, továbbképzettségem. Természetesen rengeteg dolog van rám hatással, mindig igyekeztem nyitott füllel létezni, egy idő után viszont elkezdtem tudatosan keresni, illetve szűrni azokat a forrásokat, melyek folyamatos kölcsönhatásban lehetnek az én zenei elképzeléseimmel, ilyen a XX. századi és kortárs klasszikus zene is. Ez egyrészt a Zeneakadémián tanító mestereimnek köszönhető, másrészt gyerekkoromban édesapám által a jazz mellett rengeteg Bartók és Stravinsky mű szivárgott a tudattalanomba, melyek - ha nem is teljesen tudatos módon - úgy érzem erre az útra predesztináltak. Hogy a kérdésre is válaszoljak:

  Itt is az egyensúlyra törekszem, tudjak a zenei megérzéseimre hallgatni, hogy hiteles legyen amit csinálok, ugyanakkor a megérzések alapján igyekszem kijelölni az irányt, amerre fejlődni szeretnék a jövőben.

• MagyarJazz: Számomra látványosan fejlődött saját magad menedzselése. A kezdeti introvertáltság után hirtelen nyitottál a tágabb környezeted felé is. A koncertjeiden már kommunikálsz a közönségeddel, ami szerintem nagyon fontos. Ez tudatos elhatározás volt vagy ahogy fejlődött a személyiséged, úgy alakult át a közönséghez való viszonyod is?
• Oláh Krisztián: Mindkettő igaz, bár tény, hogy az egész egy tudatos elhatározással kezdődött 2019-ben, amikor megalapítottam a Quartetet. Az elhatározás megvolt, az eszközeim és a rutinom kevésbé, de rengeteg segítséget kaptam kollégáktól, például Palya Beától - akivel időnként van szerencsém fellépni - így ahogy a zenében is, a színpadi jelenlétben is ki tudtam kísérletezni azt a megszólalási módot, ami önazonos, és komplementer tud lenni a zenével. Megengedem magamnak, hogy úgy legyek a színpadon, ahogy éppen vagyok. Ha kicsit befelé forduló időszakom van, akkor lamentáltabb lesz a zene is és a szöveg is, ellenkező esetben pedig fordítva. Nem érzem magamon azt a popkultúrai nyomást, hogy mindig nagyon jól kell lenni, és ez nagy könnyebbség. Ehhez a témához kapcsolódóan a legfontosabb dolog talán, hogy nem szabad a közönség fülét alábecsülni. Az “úgysem értik” narratíva mára egyáltalán nem állja meg a helyét, gyakran a legösszetettebb, legexperimentálisabb dolgokra tud nagyon mélyen reagálni a közönség. Ha előtte néhány mondatot mesélek róla, az még közelebb hoz minket egymáshoz zenekart, darabot és hallgatóságot. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy játszhatunk bármilyen modern zenét, ameddig tud azonosulni a közönség az érzésekkel, amiket a zene kivált, addig élvezhető is lesz számukra.

• MagyarJazz: Tudom, hogy rendkívül fontos a szülői háttér, támogatás számodra, de talán előző év volt a fordulópont, hogy már nem a híres édesapád miatt hívtak több koncertre, hanem mert megalkottad a saját imidzsedet, hangodat, és a saját közönséged követ a koncertjeidre, akik között sok a fiatal. Neked fontos, hogy egy saját arculatot, saját közönséget alakítsál ki magad körül?
• Oláh Krisztián: Természetesen fontos, de ezt is a zene felől közelítem meg, elsősorban az jár a fejemben, a következő projekt milyen zenei világot fog festeni, és milyen kérdéskört fog körbejárni, emellett persze számít, hogy hogyan kommunikálok online/offline, ma igényli a közönség, hogy rálássanak az emberre, aki a hangok / hangszer mögött van. Szándékosan kerülném az imidzs szót, melyről leginkább a mai mainstream pop tervezőasztalon megrajzolt médiaszemélyiségei jutnak eszembe, sokkal inkább arról van szó, hogy többet mutatok magamból. Ha az új album zenéje enyhén lázadó, kérdéseket tesz fel, de mindeközben mélységesen respektálja az elmúlt 4 évszázad zenei örökségét, akkor minden bizonnyal most én is ilyen vagyok.

• MagyarJazz: Ha jól tudom, több lemezfelvételt is készítesz. Mondanál ezekről néhány szót? Esetleg azokon is lesz saját kompozíciód?
• Oláh Krisztián: Valóban több album is most készült el egyidőben szinte: karácsony előtt vettük fel a Quartettel “Crescendo” című második szerzői lemezemet, melyen külön öröm, hogy Lukács Miklós, a hazai kortárs klasszikus zenei- és jazzélet meghatározó művésze is közreműködik. Novemberben Orbán György Coltrane Legacy formációjával rögzítettük az első lemezünket, mely a Fonó Records gondozásában fog megjelenni. A Coltrane témákat én hangszereltem és dolgoztam át, egy Orbán György szerzemény mellett egy új - erre a formációra írt - szerzeményem is rákerült az albumra. Jelenleg pedig a Nagy Emma Quintet következő albumán dolgozom, melyen szintén szerepelni fog saját kompozícióm.

• MagyarJazz: Nemrég derült ki, hogy a hamarosan nyíló Magyar Zene Házában is fellépsz. Volt kérés a szervezők részéről, hogy mivel készülj, előtte, utána mennyi ideig nem lehet koncerted?
• Oláh Krisztián: Épp a következő lemezbemutató helyszínén gondolkodtam, amikor tavaly tavasszal megkeresett Harcsa Veronika, hogy szeretne meghívni saját formációmmal az idén nyíló Magyar Zene Házába, kurátori hétvégéjére, amit hatalmas örömmel fogadtam. Az év további részében a részleteket egyeztettük a szervezőkkel. Egy-egy nagyobb koncert, lemezbemutató esetén mindig része a szerződésnek, hogy a koncert előtt és után ne legyen nagyobb fellépés, ami egy abszolút elfogadott nemzetközi gyakorlat, amiből mi előadók és a helyszín is profitál, hogy koncentráltabban tudunk embereket bevonzani a kiemelt eseményre. Talán az interjú vége fele megengedhetek magamnak egy kis reklámot:
  március 19-én Oláh Krisztián Quartet - Crescendo lemezbemutató koncert, Lukács Miklós közreműködésével, a Magyar Zene Házában. (https://magyarzenehaza.com/esemeny/olah-krisztian-quartet-crescendo)

• MagyarJazz: Végül, hadd kérdezzem meg, a fentieken kívül, még milyen terveid vannak erre a félévre, esetleg évre?
• Oláh Krisztián: És akkor még egy kis reklám: a következő időszak a lemezmegjelenés köré szerveződik, de a következő nagyobb projekt is kilátásban van már, április 30-án a Nemzetközi Jazz Napon három fantasztikus angol jazz-zenész, Paul Booth, Trevor Mires és Ryan Quigley érkezik Budapestre, ahol a Quartettel fogunk közösen fellépni a Budapest Jazz Clubban, ezt követően két napra stúdióba vonulunk, és terveink szerint 2023-ban nagy hangsúlyt fog kapni a projekt itthon és Angliában is egyaránt.

Fotó: Bodnár Dávid, Hegyi Júlia