Ma már tucatszám lehet sorolni közismert és népszerű afrikai muzsikusok és énekesek nevét. A magamfajta veterán még jól emlékszik arra, hogy az 50-es években mekkora szenzációnak számított az a rendkívül ritka „echte” afrikai művész, akinek felvételei nagyritkán hallhatók voltak a nyugati rádióadásokban, még ritkábban a keleti blokkban. Ilyen volt Miriam Makeba énekesnő, a hangszeresek közül pedig Dollar Brand zongorista, aki később Abdullah Ibrahim néven lett még inkább ismert, de Hugh Masekela is az ismert afrikai jazz-zenészek közé tartozott. Ma pedig már elképesztően sok észak-afrikai, elsősorban arab művészt jegyez a zenei világ, de nem maradnak le a fekete-afrikai muzsikusok sem, sokan közülük Amerikában vagy a nyugat-európai országokban csináltak karriert.  Egyik legismertebb a Zöld-foki-szigetek „mezítlábas dívája” Cesária Évora, a Maliból származó Rokia Traoré, de többek között az afrikai „etno” nagyágyúit, Salif Keitát és Habib Koitét vagy a jazzvilágban magasan jegyzett gitáros, Lionel Loueke nevét is említhetjük. (Egyébként szinte mindegyikük volt már vendége fővárosunknak, Loueke például többször is, a New Yorkban élő Németh Feri dobossal jó barátságban lévén.)

Angélique Kidjo tevékenysége persze aligha tartozik az esszenciális jazz körébe, de mióta a world music, a műfaji határok spontán és olykor céltudatos átlépése úgymond divatba jött, azóta már megengedőbbek lettünk. Nagyon sok fórumon (mint pl. a Fidelio internes változata) a Jazz/World rovat a bizonyíték az imént elmondottakra). Egyébként a háromszoros Grammy-díjas Kidjo is a ma már idősebb világzenei nagyságok közül való, olyannyira, hogy az idén éppen júliusban tölti be 60. életévét! Éppen az említett „divat” miatt sok hírességgel lépett fel és készített lemezt hosszú pályája során. Igazi világzenei szakember, aki rendkívül népszerű a nyugati nagyvárosok fekete diaszpóráinak körében.

A lemez érdekessége (és ezt maga Kidjo büszkén közli a kísérőfüzetben), hogy elkészítésének „karbon lábnyoma” a lehető legkisebb. Ezt úgy tudták elérni, hogy a lemez ugyan Párizsban készült, de a különböző számokban közreműködő afrikai művészek (Zimbabwéből, Nigériából, Maliból és Zambiából, sőt még amerikai is akad köztük) nem utaztak oda, hanem az új technikák felhasználásával működtek közre a távolból. Bravúros megoldás, bár konzervatívabb ízlésűeknek kicsit hajmeresztő. Persze a jó szándék tiszta és egyértelmű, amit az is mutat, hogy olyan jótékonysági szervezetek támogatására is felhívja a figyelmet, mint az UNICEF, az Amnesty vagy az Oxfam, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Az album tizenhárom száma közül tizenegynek Kidjo a szerzője és producere. A legelterjedtebb nyugat-afrikai Yoruba nyelven, valamint franciául és angolul énekel. A kísérőfüzetben elsősorban az egyes számokra vonatkozó részletes információkat találjuk meg, a legfontosabb természetesen, hogy kik is játszanak és milyen hangszereken. Érdekes, hogy különleges afrikai instrumentumok nem szerepelnek a kínálatban, csak gitár(ok), billentyűsök, modern ritmushangszerek, és a technikai újdonságok (dob program), és sok-sok háttér vokál, amit az afrikai zenében szokásos felelgetős (felhívás-válasz) igényel.

A zenei anyag persze igen változatos, hiszen az egyes számokban közreműködő művészek is a legváltozatosabb afrikai hagyományokat, stílusirányzatokat képviselik, olykor pedig az ott is rohamosan tért hódító nagyvárosi életformáról szólnak. Az ősi mesemondó és krónikás vándor griotoktól és djallóktól a nigériai Banku énekes Mr. Eazi-n át a dél-afrikai sztár Yvonne Chaka Chaka vagy az Earthgang együttes urbánus művészetéig terjed a  tarka paletta. De a két – számunkra is jól ismert – már említett művész: Salif Keita és Lionel Loueke neve is olvasható a közreműködők sorában.

Nem érdektelen megismerni az afrobeat, a pán-afrikai zenei vízió összetevőit: a még élő spiritualitás és hagyomány világának fontosságát, a fekete egyenjogúság és öntudat jelentőségét, a közösség erejét, a női egyenjogúságért folytatott küzdelmet vagy éppen a generációk közötti szakadék felszámolásának igényét és sok más olyan problémát , amelyek az előadó személyes érzékenységéről tesznek tanúbizonyságot. Mindezek pedig csak akkor megvalósíthatóak, ha az album címét képező Anyatermészettel (Mother Nature) harmóniában törekszünk élni!

Verve, 2021

MOTHER NATURE – ANGELIQUE  KIDJO

1. Choose Love
2. Dignity  with Yemi Alade
3. Africa, One of a Kind  with Mr Eazi & Salif Keita
4. Mother Nature
5. Do Yourslef   with  Burna Boy
6. Meant for Me   feat. Shungudzo
7. Omon Oba   with Zeynab & Lionel Loueke
8. Free& Equal  with Sampa The Great
9. Fired Up  feat. Blue Lab Beats & Ghetto Boy
10. Take I tor Leave It  with Earthgang
11. Mycelium  with  -M-
12. One Africa  (Indépendance Cha-Cha)
13. Flying High