Azt hiszem, hogy ebben a témakörben már régóta aktuális lenne a megszólalás. Most megtört a jég: Pallai Péter kollégánk igen érdekes fejtegetésében megemlítette a magam helyzetét jól jellemző „hivatásos jazzrajongói” státuszomat, így késztetést éreztem arra, hogy – mint érintett személy – megosszam véleményemet olvasóinkkal.

Minden idők egyik legrangosabb jazzikonja – mindannyiunk szerencséjére – meglehetősen nagy hangzó örökséget hagyott maga után. A 70-as évek is nagyon termékeny időszakot jelentett a sok-sok nehézséget átélt hiperérzékeny művész számára. Ez az új kiadvány nem kevesebb, mint hét Mingus stúdió-albumot tartalmaz, amelyek a kreatív, sokoldalú muzsikus életművének nem kevésbé fontos, egyben utolsó szakaszát reprezentálják.

Már második alkalommal rendezik meg a Cigány dal napját szerte az országban augusztus 8-án, amin neves cigány énekesek, muzsikusok lépnek fel.

Múlt heti beszámolóm második része következik a Magyar Jazz Szövetsége Udvar rendezvényeiről, ahol számomra meglepő módon az előadáson és a koncerteken is rengeteg fiatal jelent meg érdeklődve.

A Hangfoglaló Program kezdő zenekaroknak írt ki pályázatot, egy török fesztivál pedig fellépők jelentkezését várja.

A tündérek mögött pedig ördögien jó zenekarok adták a ritmust: a Modern Art Orchestra és a Park Stickney - Sam Knight - Michal Selep - Dés András kvartett.

Augusztus 5-6-án immáron 6. alkalommal rendezik meg a Sárkányszelídítő Jazz Napokat.

A Harcsa Veronika Udvar szerdai második fellépője a Gadó Gábor kvintett volt. Az évtizedek óta Franciaországban élő és alkotó Gadó Gábort ritkán lehet hazai színpadon látni, különleges alkalom, hogy a Művészetek Völgyében találkozhattunk vele. Feltehetően komoly része volt ebben Harcsa Veronikának is, akit szervezői minőségén kívül a kvintett tagjaként is üdvözölhettünk.

Nem csak Kecskeméten, Székesfehérváron és Esztergomban, hanem Paloznakon is szólni fog a jazz a hétvégén, egészen pontosan augusztus 3-5. között.

A kora délutáni kezdés ellenére szinte teljesen megtelt a Harcsa Veronika Udvar a MAO koncertjére. Ez annál is inkább örömteli tény, mivel a méltán kedvelt jazz-színtér idén sajnos elköltözött megszokott helyszínéről a falu szélére, meglehetősen távolra az események epicentrumától, minimumra csökkentve az eshetőségét, hogy egy nem kifejezetten jazzkedvelő látogató, egy-egy koncertre spontán beesve szerezzen újszerű zenei élményeket.

Idén is augusztus első hétvégéjén rendezik meg Kecskeméten a Jazzfővárost, ami sokban különbözik a hagyományos fesztiváloktól.

A Budapest Jazz Clubbal szorosan együttműködve a Kult13 szervezésében június 16-án kezdődött nyári mini-fesztiválon a jazz legfiatalabb generációjának képviselői lépnek fel hétvégenként a Hollán Ernő utca sétálószakaszán felállított dobogón. Augusztus 19-ig minden pénteken és szombaton a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jelenlegi, vagy frissen végzett hallgatói játszanak itt, többnyire egy-egy már némi ismertséggel bíró énekesnő társukkal duóban vagy trióban, de szerepelt a programban instrumentális nap is. Múlt hét szombaton sportnyelven szólva a még az LFZE növendékeként induló, de már a BJC-ben is több teltházas koncerten sikert arató, Castagno Claudia, a már diplomát szerzett, de még továbbra is nagyon fiatalnak számító Egri Jancsival duóban adott egy bensőséges koncertet.

Óriási szerencse kell ahhoz, hogy valakinek az egyik kedvenc jazz-zongoristája éppen akkor repüljön New Yorkból (ez esetben Brazíliából) a nyaraló helyére, amikor épp egy hétig ott tartózkodik. Nem is beszélve arról, mikor a két hónapja a New York-i Village Vanguardban hallott dobos jön velem szembe az egyik festői falu utcáján. Ám az Isztriai-félsziget zenei élete példás, így a helyi zenészek sem maradhatnak ki a beszámolóból, sőt egy jazzfesztiválon is jártam. New York, Milánó, Velence után a hazánkban is oly népszerű üdülőhelyről készült egy kis ismertető.

A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Ez a fejezet a hatvanas-hetvenes évek avantgárdjával foglalkozik és a zene nem mindenkinek lesz a kenyere. Lesznek roppant hosszú felvételek is, amelyeket természetesen nem köteles az olvasó végig hallgatni.

Augusztus első hétvégéjén „jazzrajongók Mekkája” lesz Magyarország.