Azt már egy idő óta megszokhattuk, hogy a kortárs zenére, a jazzre és a folkra ne úgy tekintsünk, mint külön entitásra. Meggyőz erről minket évek óta Borbély Mihály, de Harcsa Veronika Debussy-session-je is elég hatásos érv az állítás mellett. Ez a lemez újabb bizonyítéka annak, hogy a zene végképp megváltozott, mára nincs értelme használni az eddig unos-untalan emlegetett poros kategóriákat. De akkor hogyan közelítsünk a szaxofonos az ECM számára készített második albumához?  A 2015-ös debütáló dupla lemez egyik korongján egy nagy létszámú együttes szerepelt, a másikon pedig egy zongora, szaxofon és cselló kamaratrió. Az utóbbin akkor megteremtett műfajt, a rövid meditatív rögtönzés tökéletesített változatát halljuk a Manfred Eicher kiadójánál készült friss albumon. Mire érdemes figyelnünk? Ez a lemez nem a koncentrált figyelmünkre épít, beéri a hallgató türelmével és nyitottságával. Aki szeret nagy erdei sétákat tenni vagy órákat üldögélni egy vízparton, az rögtön érteni fogja, hiszen a természetben létezés sem attól különleges élmény, ha mindenre éberen figyelünk és értelmezünk – a kegyelmi pillanat attól különleges, mikor elengedjük a praktikus racionalitást, és átengedjük magunkat feltétel nélkül egy nagyobb rendnek. A lemez koncepciózusan a természeti törvényeket követi, miközben hangjait, dallamait beemeli az ember komponálta zenébe, vagy ha úgy szimpatikusabb, a természetben létező látszólagos mozdulatlanságot, finom rezdüléseket közvetíti a zene áramlása, a trió interakciója. (Erre az erdei madarak is ráérezhettek, mert kora reggel elképesztő koncertet rögtönöztek a trió játékától inspirálva. Még jogdíjra sem tartottak igényt.)

Ahogy a természet sem akar győzni – csak létezik végtelen változatosságban és csodálatos harmóniában, úgy ezek a muzsikusok, a tenorszaxofonos Mette Henriette, a svéd zongorista Johan Lindvall és az ausztrál csellós Hamann Judith sem technikai virtuozitásának illusztrálására törekednek. Bár az akusztikus album a finoman disszonáns megoldásaiból érzékenységük kiderül. Egy organikus együttes szól, nincs szükség a szólókra. A rövid kompozíciók egy-egy téma meditatív variációi. Borítékolható, hogy az action art és főleg a tánckoreográfusok felfedezik maguknak ezeket a különös hangulatú és roppant inspiráló munkáikat. Mert a természetben a változás és elmúlás nem tragédia, csak pillanatnyi történés. Az csak az ember késztetése, hogy állandóan magyarázatokat kreáljon, ráadásul még kéretlen tanácsokat is osztogatva. A természetnek sem sietős semmi, az idővel csak az ember harcol állandóan. De Mette Henriette a kivétel, röpke két év alatt 2020 és 2022 között vették fel a pár perces kompozíciókat (ezért most a szokásos tracklistát is elhagyom). Valamennyi felvétel a szaxofonos szerzeménye (a Rue de Renar a kivétel, ahol társszerző). Akadnak különlegességek, mint az oslói Munch Múzeumban található töredék zenés folytatása, a Ciedda, de amikor a téma kínálná a hagyományos szerkezetet és kibontást bővebb terjedelemben, mint Drifting, Oversoar, Indrifting You, A Choo, Chassé vagy Across the floor esetében, akkor is – az eredeti konceptet követve – kitartanak feszesebbre szerkesztett változatnál.

Aki kedveli a neten a relaxáláshoz mixelt zenéket, annak most a gyűjteményébe kerül a tökéletes verzió. Választhat, hogy a fjordoknál, a végtelen erdőkben vagy a tengerparton szeretne rácsodálkozni a természet látszólagos nyugalmára, varázslatos sokrétűségére. Ha szerencsés, még a madarak is megérkeznek.  

Mette Henriette: Drifting
Kiadó: ECM
Megjelenés: 2022