A négynapos ünnepen az első két nap a fiataloké lesz a főszerep, az utolsó nap pedig a női jazz-zenészeké.

Bangó Adrienne még csak a Bartók konziba jár ének- és hegedűszakra, de már kétszer is közönségdíjas lett, méghozzá ’Az év fiatal jazz-zenésze’ versenyen 2021-ben, majd a Müpa tehetségkutatóján, idén februárban. Mindkét esetében az éneklését díjazták.

Szombaton a Bartók Tavasz rendezvényeként Branford Marsalis professzor előadása csábította Pestre a kortárs jazz kedvelőit. Tartott is a szerkesztőségünk egy kihelyezett megbeszélést az első emeleti páholyban, mert a beígért mínuszok és a hó természetesen nem tarthat távol egy vérbeli szakírót. Világpremierekre járunk mostanában a Müpába, hiszen a megrendelt, de a járvány miatt be nem mutatott művek kottái végre életre kelhetnek. Legutóbb Chick Corea kompozíciója, a Concerto for Trio posztumusz előadását élvezhettük itt. Elvégre a kotta mégsem olyan, mint egy színdarab könyv változata, amit akkor is értőn tudunk „olvasni”, ha színpadon nem játsszák el nekünk.

Szabó Dániel crossover és a Rezervátum Orchestra free jazz-zenéjére is ezen a héten kerül sor.

November 22-én hirdették ki a Grammy-díjra jelöltek névsorát. A Grammy-díj átadást 2022. január 31-éről elhalsztották április 3-ra. Természetesen Jon Batiste több kategóriában is nyert, de Chick Corea is két kategóriában lett nyertes. Két jazzfilm is győzött, melyekről írtunk tavaly.

Idén is sor kerül a Big Band napra a Marczibányi Téri Művházban április 9-én. Kollmann Gábor a szervezője a több mint másfél évtizedes eseménynek.

Van Kafkának 1917-ből egy örökbecsű reflexiója arról, hogy leopárdok törnek be egy szentélybe, és az utolsó cseppig kiisszák a vizet az áldozati korsókból. A hívők (nyilván) elképednek vagy felháborodnak. Az eset még jó néhányszor megismétlődik, míg végül elfogadottá válik, majd része lesz a szentélyben szokásos ceremóniának.

Március 30-án Nagykanizsán a Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében adott koncertet a Bacsó Kristóf vezette TRIAD. A Móricz Zsigmond Művelődési Házban tartott rendezvényen a vendég fellépő Barcza Horváth József basszusgitáros volt. A zenekarban Bacsó Kristóf – szaxofon és effektek, Tálas Áron - zongora és effektek, Juhász Márton - dob, Barcza Horváth József - hathúros basszusgitár játszott.

A Filharmónia Magyarország idén is kiválasztotta azt a három fiatal jazz-zenészt a jelentkezők közül, akiket érdemesnek talált erre a díjra. Ezt a díjat 15 éve hozta létre a Jazz Szövetség László Attila elnöksége alatt. A tavalyi online közvetítés után, idén újra élőben adták át a díjakat.

A Szikra-díjat a hazai keresztény könnyűzenei élet szereplői kaphatják. Idén már hatodik alkalommal osztották ki a díjakat, mely jelentős alkotói  vagy koncerttámogatással jár.

Nagykoncertre készül a Vintage Dolls a MoMKultban április 9-én.

A Muzikumban rendezi meg Tomor Barnabás az ünnepi koncertjét pénteken, április 1-jén.

Bántóan keveset tudunk a görög jazz jelenéről (és múltjáról), pedig némi internetes kutakodás után kiderül, az Akropolisz árnyékában is virágzó jazzélet folyik nívós együttesekkel és nemzetközi mércével mérve is jelentős szólistákkal. A legismertebb görög hangszer, a lantfélék családjába tartozó hosszú nyakú, általában pengetővel megszólaltatott buzuki ugyan ritkán kap szerepet jazzkontextusban (kivételt jelentenek például Nina Simopoulos lemezei), viszont a gitár annál népszerűbb jazzhangszer, melyet szólóban és együttesben egyaránt nagy sikerrel alkalmaznak görög muzsikusok. Közéjük tartozik a kitaposatlan művészi ösvényeket járó negyvenkét éves Giorgos Tabakis is.

Ornette Coleman jelentőségét a jazz történetében mindenki ismeri, aki kapcsolatba került a műfajjal az elmúlt hét évtizedben. Első lemezei az 50-es évek legvégén jelentek meg és óriási feltűnést keltettek, mint a kritikusok és a „szakma”, mind pedig a közönség körében. Most mindenki hozzájuthat a korszakalkotó felvételekhez.

Számomra a megmondóemberi állapot most nem játszik! Kritikusi életem folyamán ugyan volt néhány alkalom, amikor értékítéletet mondtam egyes zenészek megjelent lemeze vagy koncertje után, de erre a „hibámra” nem szívesen emlékszem. Nem vagyok ugyanis híve annak, hogy ledrongoljam egy szuverén alkotó aktuális érzelmi állapotát tükröző alkotást – amennyiben persze elfogadjuk az esztétika ezirányú tételeit. Sokszor inkább hallgatok vagy esetleg „érted haragszom, nem ellened” hozzáállással mondok el egy-két észrevételt. Mint ahogy most is…