Lucian Ban zongorista Kolozsvártól keletre Teaca-ról (Tekéről) származik. Nem említi ugyan sehol magyar származást, de jelzésértékű Kallós Zoltán 1965-ben a mezőségi faluból gyűjtött
"Tekei korcsos" című népdala, ahol Gáspár Béla prímás zenekarában Bán Kálmán bőgőst hallhatjuk muzsikálni. -  http://db.zti.hu/24ora/mp3/8202d.mp3  -  A falu egyébként német többségű volt kevés magyarral, ma már elsősorban románok lakják, így mindez lehet természetesen véletlen egybeesés is.
            Ez év májusban jelent meg Bartók népdalgyűjtésein alapuló tematikus lemeze, a fúvós hangszereken játszó John Surman és Mat Maneri hegedűs társaságában. Későinek tűnhet a publikálás dátuma egy olyan anyagnál, ami a gyűjtések száz éves jubileumára emlékezik, ám tudva, hogy Manerivel már 2013-ban kiadott Ban egy 2011-es marosvásárhelyi duó koncertfelvételt az ECM kiadónál Transylvanian Concert címen hasonló tematikával, tudható, hogy az átdolgozásokkal kapcsolatos munka régóta megkezdődött.

https://www.ecmrecords.com/shop/143038752837/transylvanian-concert-lucian-ban-mat-maneri

            Nem véletlen esett Ban választása épp a brooklyni származású hegedűsre. Robert Koff – aki a Julliard String Quartet tagjaként a mai napig jegyzett Bartók felvételeket készített – tanítványaként, Maneri már fiatalon találkozott a magyar zeneszerző műveivel. Az album (egyébként nagyon informatív) kísérőfüzetének tanúsága szerint elsősorban az fogta meg őt Bartók művészetében, ahogy a népzenei hatásokat megjeleníti kompozícióiban. Szintén sok szállal kötődik Bartók Béla életművéhez az angol John Surman, aki az 1960-as években zenei tanulmányainak zárásaként a "Concerto" elemzését választotta, amin keresztül számos más Bartók művel is megismerkedett. Hármójuk közös munkájának eredménye nem is igazán jazz abban az értelemben, ahogy a műfaj kereteire gondolunk. Sokkal inkább nevezném kortárs improvizációnak, a Thirdstream korszak modern folytatásának. A megszólalás leginkább Bartók "Kontrasztok" című klarinét-hegedű-zongora trióra komponált művét juttatja a hallgató eszébe, elsősorban a hasonló hangszerelés és talán kevésbé a jellemző bartóki megoldások folytán.

            Az, hogy egy zenekarvezető ne Bartók valamelyik kompozícióját, hanem népdal feldolgozásait értelmezze újra jazz közegben, nem példa nélküli, gondoljunk csak Uri Cane 2006-os Trafó-beli projektjére (a magyarországi jogörökösök tiltása miatt döntött egy népdalok feldolgozására épülő koncertműsor mellett ahelyett, hogy a zeneszerző kompozícióinak átiratai csendültek volna fel) vagy Binder Károly triójának szintén nemrég napvilágot látott CD-jére, ahol a "Gyermekeknek" füzetek darabjai között is találhatóak népdalok (és ne feledkezzünk meg a lemezajánló Párniczky András quartetjének 2018-as lemezéről, a Bartók Electrified-ről sem - a szerk.).

https://magyarjazz.hu/lemezajanlo/202-binder-trio-bartok-bela-gyermekeknek

Mégis figyelmet érdemel ez a bensőséges anyag, ami szakítva a jazz klisék pufogtatásával mélyebbre megy, és olyan valakihez fordul inspirációért Bartók személyében, aki minden zenész számára példaértékű.

Sunnyside Records, SSC 1580, 2020.

Kompozíciók:

• The Dowry Song
• Up There
• Violin Song
• The Return
• The Mighty Sun
• What a Great Night This Is
• Carol
• Bitter Love Song
• Transylvanian Dance

Zenészek:

Lucian Ban – zongora
John Surman – bariton és szoprán szaxofon, basszus klarinét
Mat Maneri – hegedű