A lemezen a Trypl Horns fúvóstrióval kiegészülve játszik az Oláh Krisztián Quartet, a lemez címe pedig Music for 24/7, ami nem azt jelenti, hogy háttérzenének használja bárki is a nap 24 órájában ezt a muzsikát, de az viszont igaz, hogy ha elkezdjük hallgatni, a bűvkörébe kerülünk és a varázslatos zene nem enged, nonstop ez fog szólni bárhol is vagyunk. A Trypl egyik része már lassan hazánkba is költözhet, annyit lépnek fel nálunk a groovos, latin-jazz melódiákat játszó csapat fúvós (trombita és szárnykürt, harsona, tenorszaxofon és fuvola) tagjai, Ryan Quigley, Trevor Miles és Paul Booth.

Oláh Krisztiánt legújabb lemezéről és az angol trióval közös munkájáról kérdezem.

• Irk Réka / Jazz.hu: A klasszikus zenei múltad le sem tagadhatod, általában a zongoraszólóiddal indulnak a dalok, amik a kortárs zenét hozzák előtérbe, majd csatlakozik a jazz-zenekar, és kiteljesedik a fúvós szekcióval a jazz felé a zenéd. Az első szám kivételével, mindegyik darabod a nyugalomból indul, aztán kitör, már-már őrületbe hajlik, de szép ívet rajzol az összes kompozíció, mintha egy színházi előadást nézne közben az ember. Mennyire irányítod ezt a folyamatot, ha egyáltalán így van, ahogy leírtam?
• Oláh Krisztián: Abszolút tudatos építkezésről van szó, ezt a fajta dramaturgiát már az előző két albumon is próbálgattam, de talán a Music for 24/7-en sikerült a leginkább az egész folyamatot felépíteni. Míg a zongoraszólók a klasszikus zenei múltamból (is) táplálkoznak, ez a fajta építkezés, illetve a formák és a hangszerelés pedig a klasszikus zenei jelenemnek köszönhető, illetve az is közrejátszhatott, hogy ezt az albumot írtam meg eddig a legkoncentráltabban, tavaly augusztustól októberig szinte csak ezzel foglalkoztam, így könnyebben beláttam a nagy formát és a kis egységeket is.

• Irk Réka / Jazz.hu: A zenekaroddal már sok éve dolgozol együtt, nagyon érezhető ezen a lemezen is, senki nem akar előtérbe helyezkedni, mindenkinek van szép szólója, bár a legtöbb testvérednek, Oláh Kálmán Jr.-nak, aki gyönyörű improvizációkat játszik szopránszaxofonon. Az első számban, az Orleans-i énekben (Chant of Orléans) különösen hosszan szaxofonozik, méghozzá rendkívül jól Kálcsi. Rá külön figyeltél, hogy ne legyen könnyű helyzetben? Bemutatod a zenekarod tagjait?
• Oláh Krisztián: Nem győzöm ismételni, mennyire hálás vagyok, hogy megtaláltam azt a három zenészt, akikkel hosszútávra el tudtam köteleződni a saját projektemben, akik folyamatosan inspirálnak, akikkel a legszabadabban tudom artikulálni a saját zeném és akikkel emberileg is megértjük egymást. Serei Dániellel immáron tizenegy éve koptatjuk a színpadokat, Orbán Györggyel is lassan tíz különböző formációkban, Kálcsival pedig… :) Mindegyikük hoz valami különlegeset és egyedit a zenekarba. Dani amellett, hogy hazánk egyik legkiválóbb dobosa, folyamatosan kísérletezik az új hangzásokkal és ütőhangszerekkel. Ez a rendkívül színes ütősréteg az Quartet soundjának egyik meghatározó eleme lett, éppúgy, mint Gyuri egyedülálló bőgősoundja és tempója, illetve az az energia, amivel megszólalnak éppúgy a megírt részek, mint a teljesen szabadok, és természetesen Kálcsi rendkívül sokrétegű szaxofonjátéka, mely a szemem előtt fejlődik, alakul, érik, változik, és ezt öröm hallgatni, mindig meg tud lepni a színpadon, mindig fel tud dobni egy olyan labdát, amire nem számítok! Valóban, sokszor kiemelkedik a szoprán szólam nehézségben, de nem a testvéri szál miatt…:) Egyszerűen minél többet játszunk együtt a Quartettel, évről-évre egyre jobban magaménak érzem a többiek zeneiségét, és egyre személyre szabottabban komponálok. Azt hiszem egy olyan izgalmas fázisába értünk a közös munkának, amikor minden új anyagban egy picit felülmúljuk az előzőt, mind a zene komplexitásában, nehézségében, kamarajátékban és improvizációban. Természetesen a TRYPL tagjainak sem adtam könnyű feladatot, de mivel velük csak néhány alkalommal játszottam együtt (ráadásul külön-külön) olyan anyagot szerettem volna írni nekik, mellyel azonnal tudnak kapcsolódni hozzánk, hogy ne a 4+3 felosztást érezze a hallgató, hanem a 7 egységét. Feltétlenül szeretném még kiemelni Fenyvesi Márton munkáját, aki egy személyben elképesztő minőségben felvette, keverte és masterelte az anyagot.

• Irk Réka / Jazz.hu: Mióta ismered a három remek angol fúvóst? Miért pont őket választottad a fúvósszekcióba? A márciusi Zene Házában rendezett koncerten ezt a lemezt mutattátok be?
• Oláh Krisztián: Külön-külön ismertem őket már kb. 5-6 éve. Ryan Quigley-vel 2017-ben játszottunk együtt, amikor a BJC Big Band-hez hozta saját anyagát, Paul Booth-szal a Harmónia Műhely hozott össze, vele 2018-ban játszottam Londonban. Amikor külön-külön és együtt is Budapestre látogattak, igyekeztem szervezni egy-két koncertet, így Ryan vendégeskedett már a Quartetnél 2021-ben, illetve amikor mindhárman itt voltak latin műsorukkal, utána hajnalig jammeltünk a BJC-ben, és megbeszéltük, hogy mindenképp szeretnénk még együtt dolgozni. Március 3-án teljes egészében a Music for 24/7 anyagát játszottuk a Magyar Zene Házában. Ezt megelőzően november 20-án a felvételek után eljátszottuk élőben az anyagot 50 támogató jelenlétében, egy stúdiókoncert keretein belül, mindkettő felemelő élmény volt, és külön jót tett az anyagnak a szűk 4 hónap szünet, hogy mindenkiben megérjenek a zenei folyamatok. Külön élmény volt, hogy a koncertre több mint két héttel az esemény előtt elkelt az összes jegy a Zene Háza nagytermébe.

• IR / Jazz.hu: Vágjunk egyből a közepébe, mert a harmadik szám címe egy Liszt-átiratra utal, „Resignazione (S.187a)”. Miért volt fontos számodra ez a darab? Van még egy kiegészítés a címben, „In Memoriam”. Kinek az emlékének szenteled ezt a kompozíciót? Ugye minden darab a lemezen saját kompozíció, ezesetben átirat?
• OK: Minden darab saját szerzemény, viszont van két kakukktojás, pont az egyik a Resignazione - In memoriam. Itt az eredeti Liszt darab első verziója (a szerző később kibővítette a szerzeményt, de engem az első változat fogott meg, és inspirált, melynek “nincs befejezése”) hangzik el zongorán. A zenekar beszállása után, a zongoraszólam kivételével minden anyagot én írtam, egy teljesen új, az eredetitől elütő, de néhány ponton azt metsző szövetet szerettem volna létrehozni. Ezalatt a zongorán hangról hangra megismétlődik Liszt szerzeménye.

  Szakcsi Lakatos Bélának dedikáltam ezt a szerzeményt, és az egész albumot is, amellett, hogy családi szál is fűzött hozzá, ars poeticája és zenéje hihetetlenül nagy hatással volt és van rám.

  Szerencsésnek tartom magam, hogy sokszor órákon keresztül hallgathattam, ahogy zenéről beszélt, különösen fontos volt számára Liszt öröksége, mint zongoraművész, improvizatőr és zeneszerző, ezért úgy gondoltam, ezzel a darabbal tudok kiváltképp tisztelegni örökségük előtt.

• IR / Jazz.hu: Amikor gyakorolsz, akkor milyen zenéket szoktál elővenni?
• OK: Ha nem utazom egész nap, akkor minden nap igyekszem akár csak 1-2 órát gyakorolni. Prioritást élveznek azok a programok, melyek az éppen aktuális koncerteken előkerülnek. De emellett van egy klasszikus zenei checklistem, melyből igyekszem mindig valamennyit elővenni. Bach Wohltemperiertes Klavier, Mozart, Beethoven szonáták, Chopin etűdök. Ha ezekre nincs időm, érzem a hiányát… Emellett igyekszem minél több XX. századi és kortárs művet elővenni és újabban elkezdtem szisztematikusan jazz-zongora gyakorlatokat gyártani magamnak.

• IR / Jazz.hu: Van egy magyar című dal is a lemezen, az „Úrfi”. Miért adtál pont ennek magyar nevet?
• OK: Mindig van egy munkacím, mely általában az első szó, ami eszembe jut a kottanyomtatás előtt. Egy ideje gyakran becézgetjük egymást - “ironikusan urizálva” - Úrnak vagy Úrfinak, ezért lett a munkacím Úrfi, mely olyan osztatlan sikert aratott a többiek körében, hogy “kénytelen voltam” meghagyni.

• IR / Jazz.hu: Van még egy kompozíciód, a „Gubbio notturno”, ami emléket állít, méghozzá egy írónak. Gubbio amúgy egy olasz város, gondolom szép emlékek fűznek oda és a regényhez is. Ez az éjszaka zenéje, megannyi rejtéllyel. Kiről van szó és miért pont ezt a várost választottad a címhez?
• OK: Szerb Antal Utas és holdvilág regényére utal. Rengeteg részén jártam már Olaszországnak és sok szép emlék fűz oda, azonban Gubbioba még nem jutottam el, de így megvolt az a szabadságom, hogy a kompozíciót kizárólag az a kép inspirálja, ahogyan Szerb Antal Gubbio városát leírja.

• IR / Jazz.hu: A Szent lépések, „Sacred Steps” rendkívül vidám és sok improvizációt tartalmazó zárása a lemeznek. 
• OK: Szeretem, hogy mindenkiben mást indítanak el ezek a kompozíciók, számomra ez az egyik legvadabb track az albumon, és az érdekessége, hogy egy live take, tehát ezt a fent említett stúdiókoncerten rögzítettük élőben. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy a figyelembe ajánljam 24/7 Insight című videósorozatunkat, melynek utolsó része, a Sacred Stepst épp itt debütál. A tavalyi Crescendo Insight sikerén felbuzdulva idén is mesélek a kompozíciók keletkezéséről, hátteréről és egy-két kulisszatitkot is elárulok 3-4 perces videó formájában. Bevallom ezért is voltam kicsit szűkszavú a kompozíciókról szóló kérdésekben, szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a durván 7 x 3,5 percet, mely afféle digitális fülszöveg az albumhoz, és természetesen hála a fantasztikus stábnak: Lokody Ákos rendező, vágó, Besenczi Richárd operatőr, Kristóf Barbara smink, Sipos András kommunikáció.

• Irk Réka / Jazz.hu: Lesz bemutató, amikor már a lemezt is meg lehet vásárolni? Egyáltalán megjelenik lemezen a felvétel vagy csak online lesz elérhető?
• Oláh Krisztián: A márciusi koncertre már megjelentek fizikai formában a lemezek és jónéhányan már vásároltak is belőle! Jelenleg gondolkodunk, hogy kiadjuk-e ezt az albumot is bakeliten, illetve online az összes platformon elérhető már a teljes album. Ha valaki szeretne vásárolni, az MZK Publishing-nél megjelenet albumaink és bakelit rendelhető a webshopból. ITT

Fotó: Oláh Krisztián