Úgy tűnik, hogy nem engedélyezte a cookie-k fogadását a böngészőjében. Nem tudja telepíteni az alkalmazást, ha ez a funkció letiltott. Emellett probléma merülhet föl a kiszolgáló session.save_path beállításával is. Ha ez az eset áll fönn, és ha ezt nem tudja saját maga ellenőrizni vagy javítani, akkor forduljon tárhelyszolgáltatójához,.
Az iCagenda nem tud betöltődni a következő ok(ok) miatt:
iC Könyvtár nincs telepítve vagy nincs betöltve.
Kérlek, ellenőrizd, hogy az iC Könyvtár és az iC Könyvtár rendszer beépülő telepítve és engedélyezve van.
Tóth Viktor tavaly szeptemberben fellépőként és zsűritagként vett részt és írt is a MagyarJazzre az ott töltött időről. Idén, mint zsűritag jutott el a jazzfesztiválra, köszönhetően a Waclaw Felczak Alapítvány támogatásának.
Lengyelország legnagyobb múltú jazzfesztiválja idén már az 58. évét tapossa. Ami különbség volt a tavalyitól, hogy a sok online is követhető közvetítés elmaradt sajnos. Tóth Viktortól viszont remélhetőleg betekintést kapunk ebbe a híres fesztiválba. Utána Viktor a további terveiről is fog beszélni.
Irk Réka/Jazz.hu: Hogyan képzeljük el a fesztivált? Egésznapos a rendezvény vagy csak az esti órákban vannak események?
Tóth Viktor: Ez az egyik legkomolyabb fesztivál, ahol valaha jártam. Az Umbria Jazzhez, a New Orleans Jazzfesztiválhoz vagy a Rochester Jazz Feszthez hasonlítanám. 3 különböző helyszínen folynak az események. A Vertigo jazzklub ad helyet a jazz versenynek, ahol délután 2-től Jeremy Pelt és Darek Oles társaságában mint zsűri - hallgattuk a versenyzőket. A fő színhely a Capitol színház nagyterme, a Late night session koncert és az azt követő jam session ugyancsak a Vertigoban kap helyet.
Irk Réka/Jazz.hu: Mondj néhány szót a lengyel jazz helyzetéről, ami nagyon más, mint az itteni állapot, egyrészt a jazz megítélésében, másrészt a jazz-zene mainstream és free vonulatába ott más tartozik.
Tóth Viktor: Ez érdekes kérdés… A lengyel jazznek hihetetlen nagy hagyományai vannak… Ők már a szocialista érában is amerikai zenekarokat léptetek fel… A jazz ismert mindenfelé… Vidéki városokban is a jazzklubok falait és mindenféle klubét jazz fotók díszítik, az emberek nyitottak rá. A lengyelek a jazz művészi aspektusával foglalkoznak inkább, ami nem csoda hiszen a jazz hagyományvonal legnagyobb Mesterei ezt az artisztikus megközelítést sugározták feléjük. Rengeteg jazz iskola létezik, a szakmai szint nagyon magas. Mégis – ez szubjektív – de mégis azt gondolom, hogy a fiatalok érzelmi hőfokán még lehetne dolgozni… Sok fiatalon a hihetetlen magas képzettségi fokot érzem, de a jazz lelki-spirituális aspektusa vagy akár a forradalmi, szabadságharcos aspektus hiányzik.
IR/Jazz.hu: Lengyelországból sokkal több zenész jutott el Amerikában az ismertségig, mint itthon. Miben látod a különbséget? Miért ismertebbek az ottani jazz-zenészek?
TV: Az elmúlt évek során nagyon sok lengyel-amerikai kollaboráció volt… Már a 70-es évektől sokak kimentek, turnéztak kint. Ez, azt gondolom, a szocializmus, ott az ezt megengedő aspektusa miatt volt így, míg itt, a kijutást megnehezítő aspektusa miatt.
IR/Jazz.hu: Mit kellene itthon változtatni a nemzetközi vérkeringésbe kerüléshez szerinted?
TV: Én azt tapasztalom, hogy a világ jazzkedvelőinek egy részét a “különleges” érdekli. Ami baj. A giccs, a harsány, az egyszerhasználatos-csillogó is lehet különleges. A másik részét - ahogyan a jazz tradícióiban is lényeges volt: az egyéniség és őszinteség érdekli. A kettő nagyjából egybecseng. Azt hiszem, ha valaki saját zenéjét imává tudja emelni a kreativitás és határtalanság oltára felé vagy egyszerűen le tud s mer meztelenedni, valamint szégyentelenül és mindenféle divathullám követése nélkül önmaga mer lenni a művészetben - eléri a közönségét.
IR/Jazz.hu: A legutóbbi fellépésed a Müpában volt, Dresch Mihály meghívottjaiként. Júliusi interjújában mondta, hogy nagyon várja az erdélyi mesterkurzust és veled a beszélgetést. Láttam, fel is vették. Mi került szóba, kiknek ajánlod a megnézését?
TV: Azt gondolom, mindenkinek, aki a zenét szereti, Misivel készült beszélgetésünk élmény lehet. Nekem, ha nem ismerném Misi életművét, a beszélgetésből az jönne le: egy zenész mesél mindenféle konvenció és félelem nélkül a “kis” dolgairól, amivel a mindennapokban foglalkozik. Vicces és mély.… De mivel ismerem Dresch Mihály életútját/életművét, így jóval több.… Minden zenésznek vagy zenét tanulónak példaértékű, ahogyan a mester egy nagy sziklából kifaragta, kiformálta azt a parány, mégis igen fényes ékkövet, ami az Ő zenéje és művészeti-emberi koncepciója. A beszélgetésben közben a nehézségekről, könnyekről beszél, a Magasról, a tisztaságról, nevetve-szabadon.
IR/Jazz.hu: Tervezel következő lemezt valamelyik formációddal vagy egészen újjal?
TV: Mindig készen állok az újra. A lemezek akkor születnek meg, amikor az idejük eljön. A lehetőségek amikor megérkeznek, mi beteljesítjük őket.
IR/Jazz.hu: Mire számíthatunk még ebben az évben tőled?
TV: Folyamatosan úton vagyok, a Kolozsvári Filmtettfeszten a Magyar Népmesék Szaxofonnal című improvizációs előadásomat játszom, ami gyermekeknek és felnőtteknek szól egyaránt. A Tóth Viktor Arura Trióval hamarosan az Opus színpadán leszünk, a BEYOND című vetítéses szólókoncertemmel Lengyelország több színhelyén is látható leszek. E sorokat Erdélyből, Gyimesből írom, ahol új kompozíciók születésén dolgozom.