Potter pedig kihívásokat keresett, ezért az új lemez, a Circuits, már az Egyesült Királyság exkluzív kiadójának gondozásában jelent meg. Chris Potter képességeit mi is jól ismerhetjük, hiszen Németh Feri és Dreschék jóvoltából gyakran lép fel Pesten. Az előbbi trió BJC-beli koncertjéről írt beszámolómban meg is említettem, hogy kétség kívül az utóbbi két évtized egyik legkreatívabb és legvirtuózabb szaxofonosát hallhattuk. Stílusa egyedi, úgy hat játéka a fiatal zenészekre, mint annak idején Michael Brecker: viszonyítási pont technikában és hangzásban. Mióta először felbukkant Red Rodney veterán bebop trombitás oldalán, rengeteg albumon közreműködött. A legkülönbözőbb zenei világokba tud zökkenőmentesen beilleszkedni: illett ő (a teljesség igénye nélkül) Pat Metheny's Unity Bandjébe, Dave Holland bőgős, Lionel Loueke gitáros vagy Dave Douglas trombitás mellé is. A már előbb említett Németh Feri-féle Freedom formációban is brillírozott.

Potter style

A lemez zenei anyaga jelzi a koncepciójának lényegét: teremteni egy új hangzást a tradicionális jazz és az ősi keleti zenei kultúrák kombinálásával, nem hagyományos akusztikus alapokon, hanem ötvözve az új elektronikus hangzás lehetőségeivel. Talán pont ezért Circuits (kapcsolódó) Áramkörök az album címe. Saját karakteres zenei névjegyét nyújtja át a lemezen: intenzív improvizációk, korlátlan kreativitás. Mi az, ami egyedivé és érdekessé teszi a jazzt a zsúfolt világpiacán is? Az, ahogy az improvizációról gondolkodik. Nem a hangszer megtanulható sémái érdeklik, ezek a kisujjában vannak. Minden kompozíciójában érződik, hogy a kollektív improvizáció hangzására figyel. Ezért olyan társakra van szüksége, akik ezt tudják hangszerükön: találékony improvizátorok, lendületes és könnyed virtuozitásra képesek. James Franciest, a Blue Note istállójában feltűnt zongoristát az amerikai szaksajtó szerényen csak úgy méltatja, hogy sok ígéret közt ő üstökösként nyílegyenes pályán száguldott fel a jazz egére (és még mindig csak 25 éves). A virtuozitását a lemezen is igazoló dobos Eric Harland és a tűpontos kaméleon basszusgitáros, Linely Marthe jól passzol ebbe a koncepcióba.

A lemezanyag ennek szellemében lett szerkesztve. Az „Invocation" (az albumon kettő kivétellel minden Potter kompozíció) ötletes megszólítása a hallgatónak. A basszusklarinéton fújt nyitó téma többszólamú fúvósokon előadott korállá válik. A „Hold It" az egyik kötelezően meghallgatandó „hangminta” a korongon. Párhuzamos tenor- és dobszólóval hozza témát, intenzív improvizációt hallunk, melyek stabil alapot Francies billentyűfutamai és az ellenpontozó basszus adja. Potter szólója igazi mestermunka, lendületes, technikás, de nem öncélú. A fűszerezés az ételben is akkor jó, ha alig érezhető, de pont annyi, ami karakteressé teszi az ízt. A tempóváltások és az elektronikus hangzás beillesztése a kompozíció második harmadában bravúros.

New Orleans revival: a jazz új Babilonja

A jazz történetében a New Orleans-i korszakot úgy jellemzik, mint ahol az afrikai zene, az európai klasszikus hagyomány, a marching bandek, a templomi kórusok szintézise megteremtette a jazzt. Potter viszont bebizonyítja, hogy a szintézisteremtés ma sem fejeződött be, csak a koktél akkor nem létezett elemekkel és összetevőkkel bővül folyamatosan. Az improvizáció teremtő gyakorlata és varázslata összehozza ezeket a látszólag távoli zenei formákat.

A „Nerve" például lassan indul, mint egy ősi szertartászene a billentyűkön, dobokon és basszus komótos lépésein, majd a tenor ráteszi a keleti motívumokat idéző dallamot, és lassan sodró lendületűvé extatikus ünnepléssé válik. Igazi finomság a hangszerelésre figyelőknek. Amenoudji Joseph Vicky szerzeménye a „Koutomé" egy Potter által kezdett tánctémával nyit, az ütőhangszerek megérkezése pedig egy nyugat-afrikai ihletésű törzsi tánc celebrálásának kellős közepébe repít minket. Ahol a fúvós szólam arról árulkodik, hogy megszólaltatója gyakran hallgatja az ott fogható jazzadókat. A „Circuits” mutatja meg ennek a Potter-szintézisnek minden ízét a kompozícióban és hangzásban. Dinamikus kortárs zenét játszanak a kreatív improvizáció „szabadon engedésével”. A „Queens of Brooklyn” elbűvölő közjáték a sorban, Potter szólóval startoló komótos klasszikus hagyományok szerint építkező meditáció. A lemez végére pedig hatásos fináléként odatették Francies bravúros témáját, a „Pressed for Time"-ot, elektronikus nyitó sounddal, a kollektív virtuozitás száguldó himnusza a zenészek számára.

A jazz örök újjászületésének legfrissebb bizonyítéka.

Edition Records (EDN1123), 2019

Tracklista:

1. Invocation
2. Hold It
3. The Nerve
4. Koutomé
5. Circuits
6. Green Pastures
7. Queens of Brooklyn
8. Exclamation
9. Pressed For Time

Total time 61:35

Közreműködnek:

Chris Potter: tenor és szoprán szaxofon, klarinét, furulya
James Francies: billentyűsök
Eric Harland: dobok
Linley Marthe: elektromos basszus