fbpx

Michael Wollny, a Hold gyermeke

A könyvolvasást ajánlom Michael Wollny Mondenkind című új lemezének hallgatása közben. A hírek olvasását viszont semmiképpen sem (ott ugyanis a Holddal összefüggésben a holdra szállás évfordulójáról szóló megemlékezések óta például arról lehetett olvasni, hogy privatizálják, méghozzá potom áron, legalábbis a kőzetmintavételt). Ezekben a háborús hangulatra emlékeztető időkben a művészetre jobban oda kell figyelnünk, hogy megőrizzük józan ítélőképességünket. Wollnyt, a német zenekarvezetőt és pianistát nagyon fontos, érvényes alkotónak tartom, aki tudatosan építkezik, miközben hallgat egészen ösztönös mélyekből feltörő impulzusokra. Ő igazi játékos, a szó homo ludens értelmében is. Ez az új szóló zongoraalbum nyugalmat, bőséges lelki muníciót, és befelé fordulást kínál. De mondom, Wollny nem magába zárkózó alkat, ezekben a 2020 áprilisában rögzített darabokban is reflektál arra, ami a külvilágból eljut hozzá, pont mint a hold. Néhány lehetséges értelmezést, asszociációt ezek közül maga is megemlít a lemezkiadó honlapján. És akkor már az a könyv, amit az ember kézbe vett, legyen szimbólumszótár. Azt lapozgatva még újabbak ideillő vonatkozásokra bukkanhat.

            Az előadás homogenitása, az egységes hangkép persze annak is köszönhető, hogy csak egy muzsikust hallunk, csak egy hangszeren, csak akusztikusan (bár nem csak billentéssel, hanem kézzel is érinti a húrokat). A stílusok palettájáról a zongorista ízlésesen és bátran kevert élénk és pasztell színeket egyaránt. Aki el akar mélyedni a lemez hangulati váltásaiban, annak álljon itt egy Wollny által is idézett felsorolás: tudatosság, várakozás, megelégedés, bizalom, már-már ujjongás. Ugyanis amint arról beszámolt, Michael Collins űrhajós ezeket élte át 46 perc 38 másodperces fordulatszámmal. Éppen ennyi időbe telt, hogy Collins a Hold – földről nézvést – túlsó oldalán kontaktus nélkül körözött a világűrben, amíg kollégája, a nála sokkal világhírűbb Neil Armstrong lépkedett a holdon.

            Wollny az évfordulós megemlékezésekre is reflektálva rakta össze ezt a lemezanyagot, csakhogy az ő széles tájékozottsága és érdeklődése a számcímek kirajzolta program szerint eljut a hold felszínétől Luciferen át a boszorkányokig, egy Cyrano-parafrázisig és más bolygókig. A zenei referenciák sorolhatatlanul gazdagok, a megidézett klasszikus európai műveltségi szimbólumokhoz illően sokrétűen utalnak a klasszikus európai zene különböző formáira és emblematikus szerzőire, Bizet-re, Muszorgszkijra, Strawinskyra és másokra. Gondolatindító zenének vagy nyugtató hangok felhőjátékának, mindenképpen ajánlom ezt a gyönyörű lemezt.

 

ACT, 2020
Michael Wollny - Mondenkind
 

  1. lunar landscape ( Michael Wollny)
  2. father lucifer ( Tori Amos)
  3. things behind walls ( Michael Wollny)
  4. sonatine nr. 7 / 2. satz ( Rudolf Hindemith)
  5. velvet gloves & spit ( Timber Timbre)
  6. tale ( Michael Wollny)
  7. mondenkind ( Michael Wollny)
  8. enter three witches ( Michael Wollny)
  9. schliesse mir die augen beide ( Alban Berg)
  10. the rain never stops on venus ( Michael Wollny)
  11. un animal imaginé par mélies ( Michael Wollny)
  12. cyrano ( Michael Wollny)
  13. sagée ( Michael Wollny)
  14. spacecake ( Michael Wollny)
  15. mercury ( Sufjan Stevens, Bryce Dessner & Nico Muhly)

 

Közreműködik: 

Michael Wollny - zongora

 

 

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005