fbpx

Ágnes Lakatos Special Zone – I’m Just Singing a Song

2021. máj. 15.

Lakatos Ágnes, mint koncertjein általában, a stúdióban is életerővel teli, robusztus vokális teljesítményt nyújt.

A nyitószám címe, „Danger Zone” (Veszélyes Körzet) nem is annyira magát a nevezett darabot, mint az album egészét jellemezi. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy baljós veszélyérzet vesz erőt az emberen a zene hallgatása közben, hanem arra gondolok, hogy a kiváló énekesnő, aki egyben művészetét is magas fokon tanítja, soha nem riadt vissza a kihívásoktól, a kockázatvállalástól, vagyis imádja művészeti veszélyeknek kitenni magát. De ő az a fajta kötéltáncos, aki nem kér hálót maga alá, de nem is esik le.

Ez már a második felvételen teljesen szembe-, mondanám inkább, fülbetűnő. Az énekesnő bőgős férje, Csuhaj-Barna Tibor, aki a kilenc számból, hetet szerzett, köztük ezt a „Folk’s fun” (Emberek Szórakoznak – lenne saját fordításomban) címűt is, szabad teret ad saját és felesége humorérzékének és kiváló improvizatív készségének. A „nomen est omen” klasszikus esete ez a darab, mivel nem csak Lakatos Ágnes, de az egész zenekar jól szórakozik a változó ritmusú, leleményes és roppant jó hangulatú szám közben.

Ezen a ponton már illene beszélni a többiekről is. A férj-feleség együttműködés régre nyúlik vissza, talán a legpregnánsabb példája a Voice & Bass nevű duó formációjuk. Csuhaj-Barna Tibor, aki feleségéhez hasonlóan szintén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanít, roppant empatikus és érzékeny zenész, aki nem csak az énekesnő, de minden zenésztársa minden rezdülésére azonnal reagál. Párján túlmenően is, Lakatos Ágnes mindig tökéletesen tudta megválasztani a hozzá illő, képzett és eredeti zenészeket. Pozsár Máté zongora és billentyű játéka egyszerre hozza a klasszikus fegyelem és a teljes szabadság üdítő ötvözetét, míg Pusztai Gábornál alkalmazkodóbb és rugalmasabb ütőst nehéz elképzelni ebben a keretben.

Az album csattanós és rövid címadó száma az énekesnő saját szerzeménye, amely ugyanazt a felszabadult, játékos életérzést sugározza, mint a korábban méltatott „Folk’s Fun”. Csuhaj-Barna Tibor témái, első hallásra, megtévesztően egyszerűnek tűnnek, de kimeríthetetlen rögtönzési lehetőségeket teremtenek a zenészek számára, a rögtönzés pedig feleségének és a többieknek is nagy erőssége.

Az album egyik fénypontja számomra a nem meglepően, elégikus hangulatú szám volt, amelyet Pozsár Máté szerzett Regős István emlékére, ahol csodás a közös érzés zenébe öntése, és hogy mindegyikük ösztönösen tudta, ebben az esetben a kevesebb a több.

Méltánytalan lenne nem említeni Enyedi Sugárka négy kifogástalan angol nyelvű dalszövegét, amely mindegyik esetben, mondhatni, feldobta a dalt. Végezetül, senkit se tévesszen meg az album címe, ami magyarul „Csak egy dalt éneklek”, mert ennél jóval többről van szó.

 

Hunnia Records, 2020

  1. Danger Zone
  2. Folk's Fun
  3. Farwell
  4. Forbidden Zone
  5. I'm Just Singing a Song
  6. Dance of Boots
  7. Without a Pedal
  8. Winter Solistice
  9. No-one is Likea Stranger

 

Lakatos Ágnes - ének
Csuhaj-Barna Tibor - bőgő
Pozsár Máté - zongora
Pusztai Gábor - ütőhangszerek

 

 

 

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005