fbpx

A DownBeat 68. kritikusi szavazólistája

2020. július 19.

A DownBeat etalon a jazz világában. Az 1934-ben Chicagóban alapított magazin kezdetben havonta, majd félhavi rendszerességgel megjelenő kiadványai milliókat vezetettek be a jazz világába. Az archív példányokból nyomon követhetjük a swing korszaktól a jazz történetét, meghatározó művészeinek életútját, és az új irányzatok születését. A világ legtekintélyesebb jazzmagazinja csaknem a kezdetektől helyt adott olvasói véleményének is, sőt év vége felé szavazásra hívta őket. Ebből alakult ki az azóta is a decemberi számokban megjelenő „readers poll”. Jóval később, az ötvenes években a havi megjelenéshez visszatért magazin augusztusi számaiban az adott év legjobbnak ítélt muzsikusairól, zenekarairól, és a mikrobarázdás lemezek elterjedésével az „év jazzlemezéről” már a szakújságírók is szavazhattak. A 68 évvel ezelőtt indított „critics poll” hamar népszerű lett mind a zenészek, mind az olvasók között. 

Mindegyik fél kíváncsian várta kiket választanak az ítészek a hangszeres, zenekari kategóriákban, melyik lemez kapja a legtöbb szavazatot az év bőséges kínálatából, és kiket tartanak az év felfedezettjeinek. Az érdeklődés nem véletlen, ugyanis a Down Beat szerkesztői mellett többek között a NewYork Times, a Wall Street Journal, a Billboard, a Guardian befolyásos szakírói, valamint ma már az internet elterjedésével olyan rangos, ízlést formáló jazzportálok elismert „megmondó” munkatársai is pontoznak, mint a Jazz Time, az All About Jazz, TokyoJazz Site. Idén a 68. kritikusi szavazásban 154 újságíró vehetett részt. A lap szerkesztői jóvoltából idén is az augusztusi nyomtatott példány terjesztése előtt, a világhálón már e hónapban betekinthetünk az évtizedek során jócskán kibővült kategóriák első helyezetteit felsoroló oldalra. Olvasóinkkal azonban ennél bővebb információkat fogok megosztani.  

Már a hírekben megjeleníthető oldal tetején, és a nyomtatott formában hamarosan megjelenő augusztusi szám címlapján is kiderül, a „68th Annual DownBeat Critics Poll” szavazatainak összeszámlálása után az év jazzművészének (Jazz Artist) választott dobos zenekarvezető, Terri Lyne Carrington örülhetett a legjobban, aki ezen megtisztelő címen kívül még két kategóriában végzett az élen. A Terri Lyne Carrington & Social Science lett az év együttese (Jazz Group), és a tavaly megjelent „Waiting Game” (Motéma) kapta a legtöbb voksot a jazz albumok közül (Jazz Album of the Year).

A teljes listából azért a teljesség igénye nélkül néhány a szavazatot kapottak közül, melyek előtt Carrington lemeze lett a befutó; Chick Corea – „Trilogy 2” (Concord), Jazzmeia Horn – „Love And Liberation” (Concord), Pat Metheny. – „From This Place” (Nonesuch), Christian McBride – „The Movement Revisited: A Musical Portrait Of Four Icons” (Mack Avenue), Charles Lloyd, 8: Kindred Spirits „(Live From The Lobero)” (Blue Note), Dave Holland/Zakir Hussain/Chris Potter (aka Crosscurrents Trio) – „Good Hope” (Edition)…. A „Waiting Game” után egyébként a második helyezett a számomra kevéssé ismert zongorista, Kris Davis „Diatom Ribbons” című lemeze lett, melyen Carrington dobolt. Az erősen avantgárd vonalat képviselő Kanadában született hölgy meglepetésemre az év jazzművészei között is a második, a zeneszerzők között pedig a harmadik helyre került, sőt, még nagyobb meglepetésemre a zongoristák között a veterán Kenny Barronnal azonos számú szavazatot kapva az első helyen végzett. Ezzel a megosztott első helyezéssel, valamint a két „ezüsttel” és egy „bronzzal” mindenesetre Kris Davis is a mennybe ment, ismertté vált világszerte, ezt mi sem bizonyítja jobban, lemezét egyből letöltöttem, bár első tapasztalataim alapján nem fogom rongyosra hallgatni.

No, de a jelenből térjünk vissza egy kicsit a múltba. A pontozás összesítését közzé tévő oldalon lefelé pörgetve először hagyományosan a hírességek csarnokába javasoltakra, azaz inkább magyarítva az életmű díjra jelöltekre leadott szavazatok eredményét mutatja. Az olvasók egyből az új kategória megjelenésétől, 1952-től, a kritikusok 1961-től választhattak életművük megítélése alapján arra érdemesnek tartottakat a hírességek csarnokába (Hall of Fame), amelybe most az idén meghalt legendás szaxofonos, Jimmy Heath (1926-2020) is bebocsátást nyert. Megjegyzem, a virtuális csarnokba élő, pályafutásuk csúcsán lévő muzsikusok is bekerülhettek, többek közt, Cecil Taylor (1975), Chick Corea (2010), Wayne Shorter (2003), de példa erre az éppen tavaly megválasztott Benny Golson, és az alábbi képen a Heath mellett látható listán most szavazatot kapott, többségében javában élő, ereje teljében alkotó zenész is.

A csak a kritikusoknak, és közülük is a legtekintélyesebb kiválasztottnak 2008-tól létrehozott új kategória, a veteránok bizottsága (Veterans Committee Hall of Fame), a bölcsek döntése után idén két csodálatos énekesnő, Carmen McRae (1922-1994) és az 1930-as években a "Swing királynője", és "Mrs. Swing" néven ismert Mildred Bailey (1907-1951) került a halhatatlanok közé.

A legendás albumok közül (Historical Album) John Coltrane a „Crescent” és a „A Love Supreme” között a kanadai „Le chat dans le sac” filmhez 1964-ben felvett kompozícióit tartalmazó „Blue World”, az ebben az évezredben lezárult jogviták után végül az Impulse! kiadó gondozásában tavaly szeptemberben megjelenhetett lemeze kapta a legtöbb kritikusi szavazatot.

A múltértékelés után, térjünk vissza újra a jelenbe! A hölgyeké az elsőbbség, pláne, hogy Carrington mellett akadt közülük még többszörös győztes. A nagyzenekaroknál (Big Band) a kortárs kreatív zene és a jazz határán mozgó Maria Schneider Orchestra trónja megingathatatlannak bizonyult idén is, érzésem szerint, amíg Fekete-Kovács Kornél nem költözik New York-ba, nem is fog inogni. A hazánkban is komoly rajongó táborral rendelkező, Wynton Marsalis vezette Jazz at Lincoln Center Orchestra a negyedik helyen végzett. Maria Schneider egyéniben további sikereket aratott, ugyanis az év zeneszerzőjének (Composer), és hangszerelőjének (Arranger) is őt választották. Ez a három elsőség azonban az ő esetében megszokottá vált az utóbbi időkben, így nem keltett már különösebb szenzációt.

A hölgyek egyébként a meghirdetett kategóriák több mint egyharmadán végeztek az élen. A szopránszaxofonos Jane Ira Bloom, a klarinétos Anat Cohen, a fuvolás Nicole Mitchell, a hegedűs Regina Carter, és a különleges hangszereknél (Miscellaneous Instrument), ahová az összes önálló kategóriát nem kapott hangszert sorolták be, Tomeka Reid csellós is az élen végzett. Első helyük egyáltalán nem meglepetés, de, hogy a gitárosok közül immár negyedik éve a jazz és a kísérleti rock különböző avantgárd ötvözeteit játszó Mary Halvorson kapta a legtöbb kritikusi szavazatot idén is, bevallom, idén is megdöbbentett.

Tovább szemlézve az elsőket; harsonán Wycliffe Gordon, trombitán Ambrose Akinmusire, az altszaxofonosoknál a Kenny Garrett, Rudresh Mahanthappa, Miguel Zenon hármasból ezúttal Rudresh Mahanthappa került az élre. A tenorosoknál Charles Lloyd, a baritonszaxofonosoknál James Carter lett az első helyezett. A tenorszaxofonosok között azonos számú szavazatot kapva, a kis jóindulattal félig már magyarnak tekinthető Chris Potter és Joe Lovano osztozott a második helyen.

 A billentyűsöknél Herbie Hancock, az orgonistáknál ismét az elsőségét töretlenül őrző Joey DeFrancesco nevét olvashatjuk a lista elején.

A bőgősöknél ismét Christian McBride, a basszusgitárosoknál Steve Swallow, a dobosoknál Brian Blade, az ütőhangszereseknél Zakir Hussain, még a vibrafonosoknál Stefon Harris lett a befutó.

Adós maradtam még a női és férfi énekesek eredményével. Cécile McLorin Salvant továbbra is megőrizte elsőségét, a Kurt Elling - Gregory Porter „párharcból” idén Gregory Porter került ki győztesen. A lemezkiadók közül az ECM, a producereknél Manfred Eicher találtatott legjobbnak, és végül érdemes átnézni a blues, valamint az ún. „beyond” kategóriába sorolt zenészeket és lemezeiket.

Természetesen, mint minden lista, ez is helyenként vitára adhat okot, de nem is akar szentencia lenni. Nem a megállapíthatatlan legjobbra, hanem az adott időszakban aktív, lemezt kiadó, koncertező, ezáltal legjobb benyomást keltő zenekarra, muzsikusra adják szavazataikat a decemberi számban az olvasók, és az augusztusiban az újságírók. A mai információdömpingben, pláne a jazzel most ismerkedőknek, jól jöhet egy iránytű, amely segít a keresésben. Az itt felsorolt neveket, albumokat be lehet ütni a keresőbe, és el lehet indulni a rengetegbe. Magam is ezt teszem az általam eddig ismeretlenek esetében, megtanulgatom az új neveket, nekiállok felkutatni lemezeiket. A felívelő pályát mutató tehetségek listáját (Rising Star Categories) nem részletezem, azok az olvasóim, akik mélyebben szeretnék tanulmányozni a most nyilvánossá tett top listát, és érdeklődésüket felkeltettem a DownBeat régebbi példányai iránt is, ajánlom, hogy ide kattintsanak. Ezen a kissé nehezen elérhető oldalon ugyanis mindenfajta előfizetés, regisztráció nélkül szabadon megtalálható, megtekinthető, és akár le is tölthető a magazin 2008 szeptemberétől pdf formátumba digitalizált mai napig megjelent összes száma, így, ahogy a cikkből is kiderülhetett, a már nagyon várt augusztusi is. Jó böngészést!

 

 

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005