De siker alapja csak a zenei produkció minősége lehet. Fenyves Márk stílusbeli jártasságát és műfaji tájékozottságát tükrözik az album dalai, mindegyik az ő szerzeménye. A Don’t Miss the Band a jazz-blues gitározás modern hangoskönyve. Nem tudom, miért ismételgetik velük kapcsolatban a régi idők feelingjét. Szerintem simán odaillenének a Párizs külvárosában működő jazzklub, az Eddy színpadára (a Netflix népszerű sorozata). Legfeljebb a tulaj megpróbálná rábeszélni őket egy kvintett formációra. Az „Almost Forgotten” például tipikusan egy szellősen komponált, szellemesen hangszerelt dal, amit koktéllal a kézben kell hallgatni. „Kids Tropical” karibi felhangokkal szólal meg, ezt a bőgő ellenpontozó szólama és az intenzívebb ritmusalap teremti meg. Az „If It Were the Blues” a zenei névjegy másik domináns motívuma. A trió nagyon érzi a bluest, ezt már korábbi felvételeken (például az „Under the Mississippi esetében) lehetett hallani. De nem fordul köldöknéző irányba a muzsika. A „Detective Suite” vagy lemezzáró „Blues After Dusk” jó példa rá, hogy ez nem egy állat feltámasztva hallgatandó zene, a tizenesek, huszonosok, harmincasok elpusztíthatatlan energiáját célozza. Erre nyugodtan lehet táncolni is egy klubban.
Itt lehet belekóstolni a zenékbe:
Megjelent: 2019. október
Tracklista:
- Almost Forgotten
- Easy Blues
- Kids Tropical
- Detective Suite
- For My Love
- If It Were the Blues
- Happy Hours
- Blues After Dusk
Fenyves Márk – gitár
Mihalik Ábel – dob
Miskolczi Márk – nagybőgő
MJ - Fake broadcast (részletek)
3 GITÁROS
MJ: A gitár lehet egy komplett zenekar, de egyben kiváló szólóhangszer is - értő kezekben. Kik a legmeghatározóbb hatású zenészek?
A jazz esetében sok kiváló zenészt ismerek, igazán az érdekes a számomra, amiben különböznek, amiben egyediek. Emlékszem, Wes Montgomery Full House és az Incredible Jazz Guitar című anyaga egy 90 perces kazettámra pont ráfért. Rongyosra hallgattam. Szerintem Kenny Burrell-é a Midnight Blue-n minden idők legszebb gitár hangja, és itt vannak e legszebb szünetek. Tőle tanultam meg, hogy ez milyen fontos. A harmadik egy friss legyen: Julian Lage. Nála egyszerre van jelen nagyon egyedülálló módon a hiteles érzelem, a tévedhetetlen ízlés és technikai tudás profizmusa.
A rock és blues gitárosok: Jimi Hendrix, akiről ritkán szokták megállapítani, hogy milyen eredeti komponista, a zenekarait pedig ma is inspiráló hallgatni. Ráadásul balkezes, mint én. Tony Iommi, a Black Sabbath műfajteremtő gitárosa. Ő is balkezes. Kreatív kompozíciók és egyedi dallamvilág a védjegye. Pályafutása és élete folyamatos küzdelem volt a zenészekkel és a betegségekkel. Angus és Malcolm Young: elképesztő time-mal játszó gitárosok. Az ő pályájuk is a kitartásról, tragédiák túléléséről szólt. Malcolm az utolsó turnéja alatt már demenciával küzdött, és minden fellépés előtt elgyakorolta a teljes műsort, hogy ne felejtse el.
3 KONCERT
MJ: Vannak zenei élmények, amelyek egy életre elkísérnek. Néha csak utólag válik a jelentősége egyértelművé.
Kezdjük a jazzel: A Luiza Zan-Gyárfás-Sárik-Fonay-Gálffy koncerten a BJC-ben olyan energia volt, hogy repült a terem. John Pizzarelli szintén a Budapest Jazz Clubban megmutatta, hogy egy különleges karizmatikus zenész el tudja varázsolni a közönséget. Az előbb említett Julian Lage trióját is a BJC-ben hallottam, különös élmény volt, talán a legjobb kifejezés erre az, hogy csukott szemmel tökéletesen kommunikáltak. A ráadás legyen John Scofield, aki a MOM-ban lépett fel a Country for old man turné egyik állomásaként. Aki ott volt koncertjén, érti, miért választottam ide grátiszként. Mivel már négyet mondtam, a rockból legyen kettő. Mindkettő Ausztriában volt. Az egyik a Black Sabbath mágikus koncertje, néha az volt az érzésem, hogy na, most fog megnyílni a Föld. A másikon az AC/DC 120 ezer ember előtt lépett fel. Az egyik dalnál olyan time volt, hogy „megállt” az idő.
3 AKTÍV FORMÁCIÓ
MJ: Minden formáció más kihívás egy zenésznek.
Csak kettő van. Jelenleg a Fenyves Trióra koncentrálok, nem vagyok tagja más aktív jazz formációnak. A trióból szeretném a legtöbbet kihozni. A másik egy ír folkrock zenét játszó zenekar, a Jolly Jackers, akikkel évi 40 koncertet adtunk Európában, készült két nagylemez. Fontos, hogy itt is születnek saját szerzemények.
3 SECRET OF HEAD ARRANGEMENT
MJ: A zene mindig fejben dől el.
A legnagyobb kihívás és ezért a legfontosabb a jó ötletre rátalálni. Ez a legnehezebb, még akkor is, ha utólag egyszerűnek és evidensnek tűnik. Aztán kezdődik a kidolgozás, amihez idő kell, hogy a legjobb megoldást megtaláljam. Általában ötletből sok van, időből meg kevés. A trió felállás esetében tényleg csak a jó dallamok és akkordvezetések működnek, nem lehet elbújni. Igaz, ha az alap jó, akkor végül is mindegy hányan vagyunk. Gitárosként talán a legnehezebb nem másolni. Nem akarok versenyezni senkivel. A kedvencek iránymutatásával a magam útját járom.
Fotó: Fenyves Márk