fbpx

A jazz arca – Kleb Attila fotókiállítása

2020. április 01.

Kleb Attila nevét nagyon gyorsan megtanulták a jazzbarátok az utóbbi öt évben. Soha, senki sem hozott még ennyi jazzikont ebbe az országba, mint a Get Closer koncertrendező-iroda, amelynek Attila a művészeti vezetője. És miután jómagam 1964-től, azaz immáron 56 éve élek a fővárosban, így van némi rálátásom a legnagyobb jazzikonok hazai fellépéseiről Louis Armstrong 1965 júniusi koncertjétől kezdve, ami a Népstadionban került sorra. A közel százezres nézősereg bizonyította, hogy van némi érdeklődés Magyarországon a jazz iránt…

Hogy a Get Closer ki mindenkit léptetett fel , a teljesség igénye nélkül felsorolom néhányukat: Kenny Garrett, az Oregon együttes, Charles Lloyd, Gregory Porter, John Scofield, Chris Potter, Dave Holland, John McLaughlin, Zakir Hussein, Chick Corea, Dee Dee Bridgewater, Patricia Barber, Joshua Redman,  Randy Brecker, Dave Liebman, Ron Carter, Madeleine Peyroux, Peter Cincotti, de sorolhatnám még sokáig az impozáns névsort.(Quincy Jones 85. születésnapját is a Get Closer rendezte meg a Papp László Arénában.) De Kleb Attila és a Get Closer koncertrendezéseit itt most tovább nem is elemzem, mert egyfelől nem ez, hanem jazzfotó-kiállítása jelen cikk témája, másrészt pedig ezeken a hasábokon számos olyan koncertbeszámoló olvasható, amelyek éppen a Get Closer koncertekről születtek.  

A koncertrendezés tehát „csak” az egyik aktivitása, az eredetileg fotós Kleb Attilának. A másik nagy szerelem persze „tanult mestersége” a fotózás, és ezen belül, ami minket, mint jazzbarátokat érdekel, az a jazz-fotóművészeti tevékenysége. Történetesen jómagam is vagy öt évtizede megszállott rajongója vagyok a jazz-fotográfiának. Legkorábbi barátaim közé tartozott a Jazz társadalomban Fejes László, de igen jó kapcsolatban voltam és vagyok: a nemrég elhunyt Markovics Ferenccel, valamint a jazzfotósok doyenjével, a 90. évén túl járó Schwanner Endrével, „stábunkban” pedig Somogyvári Péterrel és Stépán Virággal. A hazai viszonylatban alighanem a legnagyobb fotóalbum kollekció van birtokomban, amelyben olyan fotós óriások könyvei találhatók, mint az amerikai William Claxton, Herman Leonard, Chuck Stewart, Dennis Stock, Francis Wolff és Jim Marshall, az angol Valerie Wilmer és David Redfern,  a dán Jan Persson és Ole Brask, a francia Christian Rose és Guy Le Querrec vagy az olasz Giuseppe Pino – tényleg csak néhányukat említve.

Nos, életem egyik legnagyobb meglepetése volt az V. Get Closer Jazzfesztivállal laza kapcsolatban álló fotókiállítás megnyitása az óbudai Fényes Adolf utcában található Godot Művészeti Intézetben, éppen a fesztivál harmadik napjának délutánján, március 6-án. A megnyitó ünnepségen jelen volt a magyar fotóművészet számos kiválósága, a szokatlanul terjedelmes, elemző és értékelő megnyitó beszédet pedig Koltai Lajos, Kossuth-díjas operatőr vállalta magára. Persze a Magyarjazz.hu részéről ott nyüzsögtünk hárman mi is, azaz Irk Réka és Somogyvári Péter, akiknek több érdekes fotót köszönhetünk az eseményről. Kleb Attila pedig volt szíves rendelkezésünkre bocsátani néhány remek portré-fotót, hogy ezzel is illusztrálhassuk a kiállított anyagot.

A tárlaton látható kb. 180(!) fotóról néhány szót. Higgyék el nekem, hogy ez a fajta megközelítés, amit Kleb Attila követ, a fotóművészetben csaknem egyedülálló, nem is beszélve a jazzfotózás területét. A helyzet ugyanis az, hogy a jazz-zenészeket szinte mindenki „akció”, azaz játék közben fotózza, az már különlegességnek számít, ha az öltözőben, netán családi körben vagy szabadidejükben kapják lencsevégre őket. De azt, hogy egy fekete háttér előtt a legkifejezőbb portrék szülessenek, azt tényleg csak nagyon kevesen valósítják meg. És ehhez még azt is tudni kell, hogy Kleb Attilának erre nem egy kényelmes stúdióban van lehetősége, hanem a koncert helyszínén, és a rendelkezésre álló idő 10-15 perc a fellépés előtt vagy után. Hiszen ezek a nagy jazzbölények gyakran már másnap reggel továbbutaznak a turné következő állomására.

A tárlat színhelyéről csak annyit, hogy a kb. 700 négyzetméteres kiállítótér a Goldberger gyár egykori üzemcsarnoka, amely kiválóan alkalmas a hatalmas méretű nagyítások bemutatására a vakító fehér falakon. Végre egy hely, ahol a nézőknek nem kell egymást lökdösni vagy kerülgetni, mint akár a legpatinásabb helyeken is, mondjuk a Műcsarnokban.

 Kárpáti József, Dódi

Snétberger Ferenc

Mivel a fotózás általában is nagyon érdekel, én egyetlen olyan fotóművészt ismerek (és van tőle három albumon), aki ilyen koncepcióval (fekete háttér előtt) és minőségben készítette portré-felvételeit. Ő Yousuf Karsh, örmény származású kanadai fotóművész. Nos, neki olyanok álltak modellt, mint Kennedy elnök, Churchill, Tennessee Williams, a zenészek közül pedig Leonard Bernstein, Dizzy Gillespie vagy Dave Brubeck. És alighanem több idő állt rendelkezésére, mint egy negyedóra…

No, de itt be is fejezem lelkes beszámolómat: beszéljenek a képek önmagukért. Csak imádkozni lehet, hogy pár hét (vagy hónap?) elteltével a maguk valóságában láthatóak legyenek ezek a nagyszerű képek, amelyek hitelesen adják vissza a jazz-muzsikusok varázsos egyéniségét. Mert nemcsak az élő koncertek nagyszerűségét nem helyettesíti a gépzene, de egy remek kiállítást sem pótol egy mégoly’ igyekezettel elkészített beszámoló.

 

Újra nyitva: 2020. június 23. - augusztus 7.
Godot Institute of Contemporary Art / Godot Kortárs Művészeti Intézet
Budapest, III., Fényes Adolf utca 21.

Fotó: Somogyvári Péter, Irk Réka,
Kleb Attila képeinek további felhasználása tilos!

 Chick Corea

 Eric Truffaz

 Lizz Wright

 Omara Portuondo

 Pharoah Sanders

 Suzanne Vega

 John McLaughlin

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005