Hogy ez mennyire igaz, azt a Blue Note-nak a 2000-es évek elején megjelentetett sorozata mutatja, amelyben vezető jazzmuzsikusoknak (még csak nem is énekeseknek) a kiadó által megjelentetett albumairól vett számokkal adtak ki olyan válogatásokat, mint a „Blue Note Plays the Beatles” stb. Ez utóbbin például tizenegy Beatles sláger hallható abszolút hiteles jazz interpretációban Lee Morgantól Bud Shankig, Grant Greentől Kevin Hays-ig. (Hays az itt tárgyalandó lemezen is felbukkan.)  Azt hihetnénk, hogy az említett hatás elsősorban az énekesek körében érhető tetten, a Cohen-lemezen található tizenkét dal előadóinak nagy része valóban vokalista, Norah Jonestól Gregory Porterig. Mégis akadnak olyan „márkás” hangszeresek is – mégpedig a jazzelit jeles képviselői, mint Bill Frisell vagy Immanuel Wilkins – akik instrumentális változatban is szívesen játszanak Leonard Cohent. Éppen úgy, mint ahogyan az említett BN lemezsorozatban is felvették repertoárjukra a legnagyobb jazz-zenészek Sting szerzeményeit, vagy akár Burt Bacharach slágereit. Az említett sorozatban szerepelnek Ray Charles és Antonio Carlos Jobim szerzeményeit tartalmazó válogatások is, de ne legyen kétségünk: az ő kompozícióik azért kevésbé „feltűnőek” a legkényesebb jazz ítészek számára is, mert annyira bevonultak a jazz „téma-készletébe”.

A lemez címadó dala, a Here It Is – Cohen és Sharon Terea Robinson szerzeménye, amit Peter Gabriel ad elő. Ha a bevezetőben az „érdekes” szót használtam az albumra, annak az az oka, hogy tulajdonképpen egy hangszeres formáció előadásáról van szó, ehhez kapcsolódik számonként egy-egy híres vokalista. A hangszereseket a rendkívül sokoldalú gitáros, Bill Frisell, valamint az új generáció egyik szenzációs fúvósa, Immanuel Wilkins altszaxofonos vezeti. Ez a lemezhez csatolt precíz diszkográfiai közleményből derül ki. A ritmusszekciót sem akárkik adják: Kevin Hays zongorázik és Estey orgonát is használ minden számban, Scott Coley bőgőzik és Nate Smith dobol. Tehát ehhez az alap formációhoz csatlakoznak még további hangszeresek és tíz dalban neves vokalisták. Kivételt képez két szám: Cohen Avalanche és Bird on the Wire c. szerzeményei, amelyeket csak az imént felsorolt kvintett ad elő énekes nélkül. Az viszont további érdekesség, hogy az előbbi Wilkins, az utóbbi pedig Frisell nevén jelenik meg a korongon. (Ismereteim szerint az Estey orgona egy hagyományos sípokkal felszerelt hangszer.)

Azt azért el kell mondani, hogy a műfaji határok divatos eltörlésének, de legalábbis fellazulásának gyakorlata, valamint az olyan „kiegészítő” hangszerek alkalmazása, mint a pedálos steel gitár (Gregory Leisz) vagy az Estey és a Hammond orgona (Kevin Hays ill. Larry Goldings) inkább a jazz orientációjú popzene irányába tolják el a produkciót. Már az első két szám Norah Jones, illetve Peter Gabriel előadásában is ezt sugallja.  Mondanom sem kell, hogy kifejezetten élvezetes hallgatnivaló minden zenekedvelő számára. (Mint ahogyan Cohen előadásában is azok voltak ezek a remek melódiák…) Az említett szeptett kíséri még Sarah McLachlant, James Taylort, Iggy Popot, Dave Grayt és Nathaniel Rateliffet, míg Gregory Porter, Luciana Souza és Mavis Staples „beéri” az alap-kvintett kíséretével.

A repertoár tényleg Cohen legremekebb számait hozza, elég csak a „Hallelujah” vagy a „Suzanne” említése.  Magam is meglepődtem, hogy Cohen legismertebb dalára, a „Hallelujah”-ra vonatkozó leírás az interneten olyan terjedelmű és minden részletre kiterjedő, ami igazán ritkaság, de ugyanez mondható el a Cohen életére és munkásságára vonatkozó szócikk esetében is.  A „Hallelujah” évtizedek során sem vesztett népszerűségéből, rádió és tévé műsorok darabja, több száz (!) feldolgozást ért meg, és a napokban is hallhattam élőben egy karácsonyi műsorban a Szent Efrém Férfikar előadásában…(A fülbemászó melódia kiválóan alkalmas a közönség „megénekeltetésére” is.)

Ha valaki minőségi vokális lemezt akar hallani, mégpedig olyat, ami igazán változatos, akkor ez ideális választás lehet. Mégpedig azért, mert az egyetlen szerző miatt a dallamvilág, a szerzemények struktúrája meglehetősen egységes képet nyújt, míg az előadók váltakozása azonos kísérők mellett kifejezetten üdítő egy olyan lemezhez viszonyítva, amit egyetlen énekes ad elő. A változatosságot (mely – tudjuk – gyönyörködtet) még tovább fokozza a két teljesen instrumentális szám.

Meglepetés a hallgató számára a jazz új generációjához tartozó Immanuel Wilkins lírai játéka az énekesek kíséretében, a saját nevén „futó” instrumentális számban viszont megmutatja „oroszlánkörmeit”, alighanem ez a szám az, amely leginkább képviseli a kortárs jazzt.  Bill Frisell hatalmas rajongótáborához nagyban járul hozzá sokoldalúsága, amelyet hosszú pályája során mutatott, legutóbb Charles Lloyd együttesében találkozhattunk vele. Az amerikai country zenében is használatos pedálos steel gitáron játszó Gregory Leisz is régi ismerős, az utóbbi években ugyancsak Lloyd együttesében játszott, mi több, mi is élvezhettük játékát négy éve a RaM színházban.

A tíz énekes és a hét hangszeres művész ballada albuma méltó megemlékezés Leonard Cohen csodálatos művészetéről. Mindenkinek melegen ajánlom, mind a kezdő, mind pedig a már elmélyült jazzrajongók számára egyaránt!

HERE IT IS:  A TRIBUTE TO LEONARD COHEN     (Blue Note)

1. Steer Your Way / Norah Jones / énekes szám
2. Here It Is / Peter Gabriel  / énekes szám
3. Suzanne / Gregory Porter / énekes szám
4. Hallelujah / Sarah McLachlan / énekes szám
5. Avalanche / Immanuel Wilkins / hangszeres szám
6. Hey, That’s No Way to Say Goodbye / Luciana Souza  / énekes szám
7. Coming Back to You  / James Taylor  / énekes szám
8. You Want It Darker / Iggy Pop  / énekes szám
9. If It Be Your Will / Mavis Staples  / énekes szám
10. Seems So Long Ago, Nancy / David Gray / énekes szám
11. Famous Blue Raincoat / Nathaniel Rateliff / énekes szám
12. Bird on the Wire / Bill Frisell / hangszeres szám

 Minden szám szerzője Leonard Cohen, a 2. szám társszerzője Sharon Terea Robinson,
a 8. számé pedig Patrick Leonard

Közreműködnek:

Bill Frisell   gitár
Immanuel Wilkins   altszaxofon
Kevin Hays   zongora, Estey orgona
Scott Colley    bőgő
Nate Smith    dobok
Gregory Leisz    pedálos steel gitár   1, 2, 4, 7, 8, 10, 11
Larry Goldings   Hammond orgona      1, 2, 4, 7, 8, 10, 11