Chris Potter: Eagle’s Point  –   Edition

Chris Potter ezen az albumon visszatér a klasszikus akusztikus jazz kvartett formátumhoz, ráadásul vele minden szempontból teljesen egyenrangú zenészekkel. Noha a zene nem illik bele a szving, a bebop, a cool vagy a hard-bop kategória egyikébe sem, sőt komoly harmóniai megoldásokat igénylő témákkal szolgál, ugyanakkor a témák jellegzetesek és az azokból fakadó rögtönzések emészthetők, követhetők. Potter kiváló zeneszerző, nem csoda, hogy az improvizációk szerves kapcsolatot tartanak a témákkal.
A szaxofonos zenekarvezető, aki itt nem csak tenor- és szopránszaxofonon, de basszusklarinéton is játszik, jobb társakat nem is választhatott volna. Mindegyik szám és mindegyik zenész megfelel itt Lester Young örökérvényű mondásának, miszerint minden darabnak egy történetet kell elmesélnie. Márpedig nem csak Potter, de a kifogyhatatlan leleménnyel rendelkező zongorista, Brad Mehldau, vagy a néhai Wayne Shortertől örökölt ritmus szekció John Patitucci és Brian Blade személyében, a négyesfogat minden tagja csodálatos mesemondó a saját hangszerén.

A nyitó szám, Dream of Home/Álom az otthonról/ a vágyakozó, lírai bevezetőből átmegy csapongó hangulatú, de zeneileg összefüggő fantáziába.
Az ezt követő Cloud Message-ben /Üzenet a felhőben/ Potter egyaránt felvillantja két elsődleges inspirációja, Rollins és Coltrane hatását, sőt a két mester örökségének lágy és kemény aspektusát egyaránt. Ez a szám beleillene a hard bop kategóriába annak ellenére, hogy Potter tónusa egyáltalán nem kemény. Az egész úgy hangzott nekem, mintha az elején a szaxofon kérdéseket tett volna fel, amelyeket Mehldau zongorája megválaszolt és a végén egy gyönyörűen koherens tematikus összegzést hallottunk szaxofonon. A ritmusszekció játékos könnyedséggel hajtotta a két szólistát.

A nyilván Potter magyar feleségének dedikált Indigo Ildiko gyönyörű tónusú basszusklarinéton, lírai hangulatban kezdődő szám, noha annak lírai jellegét, érdekes módon sem Patitucci bőgője, sem pedig Mehldau zongorája nem teszi magáévá, és maga Potter is kevésbé érzelmes hangulatú tenorszaxofonra vált az összegzésben. Sajnáltam, hogy nem aknázta ki teljesen a basszusklarinétban rejlő lágyságot.
A címadó Eagle’s Point könnyedén vegyíti a bop elemeket különböző kortárs groove-okkal. Ebben a számban figyelemreméltó a harmóniai összjáték a zongora és a tenor között.
Az Aria For Anna szopránszaxofonra írt gyönyörű ballada, amely iskolapéldája annak, amikor mindegyik zenész kiváltkép lassú tempóban nehezen játszható, összetett ritmikai képletekkel dúsítja az improvizációt, de mégis minden egyszerűnek hangzik és könnyen befogadható. Ugyanez mondható el a keringő beütésű Other Plansről is, ahol Patitucci bőgőjátéka is roppant érzelemdús.

A bőgővel nyitó, lassan induló, fokozatosan kibontakozó Málaga Moon az elején Patitucci sokoldalúságát és leleményességét dicséri.  Mondhatnánk azt is, hogy ez egy „kortársabb” hangulatú darab a többinél, olyan mintha a késői Wayne Shorter Quartet által kitaposott ösvényen haladna tovább. Mehldau szólója itt szerintem a legkiválóbb, míg Potteré a legérzelmesebb.
A záró Horizon Dance tematikájában kissé emlékeztet Sonny Rollins karibi beütésű, játékos számaira. Potter szárnyalva árasztja a jobbnál jobb ötleteket, amelyeket Mehldau gond nélkül fejleszt tovább.

Ami a ritmusszekciót illeti, az album minden felvételére érvényes a mondandóm: elképesztő szakmai alázattal tálalták fel a jobbnál jobb megoldásokat és ötleteket anélkül, hogy bármikor az előtérbe helyeznék magukat. Elképesztő rugalmasságukkal lehetővé tették, hogy Potter és Mehldau minden hirtelen született ötlete ne a pillanat szülöttének, hanem egy előre elgondolt koncepciónak hangozzék.
Érdekes módon úgy érzem, akár háttérként, akár elmélyülve hallgatná az ember ezt a lemezt, mindkét módon tökéletes megoldásnak tűnne.

1. Dream Of Home
2. Cloud Message
3. Indigo Ildiko
4. Eagle’s Point
5. Aria For Anna
6. Other Plans
7. Malaga Moon
8. Horizon Dance.

 Közreműködnek:

Chris Potter - Tenor saxophone, soprano saxophone, bass clarinet
John Patitucci - Double Bass
Brad Mehldau - Piano
Brian Blade - Drums

Pontos leírást ITT talál.