Persze, ha nem jön a járvány, már tavaly élvezhettük volna triója játékát a MoM-ban, de ami késik, nem múlik: az előzetes tervek szerint szeptember végén megvalósulhat az elmaradt koncert.
De ki is ez a remek muzsikus? Nevét a világhírű bőgős, Avishai Cohen triójában ismerhettük meg, aki nem tévesztendő össze az azonos névre hallgató trombitással. Mindenesetre biztosra vehettük, hogy kiváló adottságai okán előbb-utóbb saját együttese élén fogunk találkozni vele. Nos, valóban már 2010 óta létezik a neve alatt „futó” triója, amely eddig hat nagylemezt produkált, és az itt tárgyalásra kerülő „Human” a második ECM albuma, a három évvel korábbi „The Dream Thief” után. (Erre emlékeztet a „The Thief’s Dream” c. szám ezen a lemezen.)
Érett játékát hallva azt hihetnénk, hogy sokkal idősebb művészről van szó, holott csak harmincas éveinek közepén jár. Tökéletes tudatosság és arányérzék, művészi alázat és kivételes technikai tudás jellemzik játékát. A lemezen a mai elvárásoknak megfelelően tíz saját kompozíció bizonyítja, hogy a zeneszerzői adottságoknak sincs híján. (Igaz, hogy egy Ellington örökzöld – az „In A Sentimental Mood” – is felkerült a repertoárra.)
A trió természetesen a hosszú idő óta együtt muzsikáló formáció, azaz Jorge Roeder bőgőzik és Ofri Nehemya dobol. Ezúttal azonban van egy fúvós vendégszólista is: a trombitás Philip Dizack. Azt hiszem, nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy még a legpatinásabb, leginkább „befutott” zongoratrióknál is különleges élményt jelent akár koncerten, akár a lemezstúdióban egy vagy két fúvós vendégjátéka, amely nagyon színesíti a produkciót. Nos, esetünkben a lemezen kiemelkedő szerepet kapott Dizack, szinte dominálja az előadott zenei matériát. Egyébként őt a Down Beat magazin a legígéretesebb ifjú trombitások között tartja számon, aki olyan jazz-sztárok partnere volt már, mint Bobby Watson, Dr. Lonnie Smith, Kendrick Scott, Eric Harland vagy Greg Hutchinson. Bölcsesség, élettapasztalat és szépség árad játékából, ami igazán jól illik a lemez – ha szabad ezt mondani – ECM-es hangzásvilágához.
Az afro-perui bőgős, Jorge Roeder érdekes duó felvételekkel tűnt fel, amikor is Julian Lage gitárossal debütált és a lemezük mindjárt Grammy nevezést kapott.
A zongorista-zenekarvezető mellett a négyes másik izraeli muzsikusa a dobos Ofri Nehemya, ugyancsak a nemzetközi színtéren jegyzett muzsikus. Játékát Omar Avital „New York Paradox” c. lemezén ismerhettük meg éppen egy évvel ezelőtt honlapunk lemezajánló rovatában.
Ha a „Human” c. album számomra legkedvesebb számait kellene megnevezni, akkor mindenekelőtt Maestro édesanyjának dedikált „Ima” c. számát említhetném, és egy másik tisztelgő kompozíciót, a „Hank and Charlie”-t, amely természetesen a nemrégiben elhunyt két jazzikon: Hank Jones és Charlie Haden emlékét idézi. Egyébként az egész produkció tipikus ECM hangzásvilágot képvisel, mégpedig annak legjobb változatát. Az album címéhez méltó humanizmus árad belőle, jó ízléssel, mindenki által befogadhatóan, remek témaválasztásokkal. Érezhető a klasszikus zenei gyökerek, és a szinte megkerülhetetlen Keith Jarrett hatása, ami persze nem jelent valamiféle epigon szerepet. Shai Maestro egyértelműen saját arculattal bíró jelentős muzsikus, aki újabb gyöngyszemmel gyarapította a kiadó gazdag zenei kínálatát!
SHAI MAESTRO: HUMAN (ECM – Hangvető)
- Time
- Mystery and Illusions
- Human
- GG
- The Thief’s Dream
- Hank and Charlie
- Compassion
- Prayer
- They Went to War
- In a Sentimental Mood
- Ima (for Talma Maestro)
Shai Maestro, zongora
Jorge Roeder, nagybőgő
Ofri Nehemya, dobok
Philip Dizack, trombita
Shai Maestro Budapesten: GetCloser/MoMKult • 2021. szeptember 27. • 20:45