Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán, Szakcsi Lakatos Róbert, ifj. Szakcsi Lakatos Béla, 
John Patitucci, Jack DeJohnette 

A valaha élt egyik legnagyobb jazzdobost veszítettük el, játékában jelen volt az őserő, az afroamerikai életérzés és a nyitottság, a szabadság és a finom zenei megoldások éppen úgy, mint a robbanó, virtuóz technikai megoldások.
Kiválóan zongorista és zeneszerző volt. Felsorolni is nehéz, hogy hány lemezen működött közre és jelent meg a saját neve alatt! Szinte mindenkivel játszott, aki a jazzben számított, több generáció csodálta és nőtt fel az ő inspiráló és innovatív zenei játéka hatására.

Pályája elején már nagyon sok híres zenésszel dolgozott és készített lemezeket, mint pl. Charles Tolliver és Jackie McLean. De játszott Freddie Hubbard, Alice Coltrane, Joe Henderson, Sonny Rollins, Michael Brecker, Pat Metheny, John Abercrombie, Chick Corea és Herbie Hancock társaságában is. Saját elmondása szerint 17 évesen alkalma volt fellépni a John Coltrane Quartet chicagói koncertjén, ahol Elvin Jonest helyettesítette az estén.

Kivételes zenei intelligenciája és zenei alázata alkalmazkodóképessége új magasságokba emelte a jazzdobolás fogalmát. Kétszeres Grammy-díjas jazzdobos! A legmagasabb színvonalon játszott minden zenei stílust, legyen az free vagy fusion vagy post-bop.

Játéka egyedi és senkihez nem hasonlítható, az Elvin Jones és Tony Williams által létrehozott modern játékmód továbbgondolója.
Elévülhetetlenek a modern trió jazzdobolásban tett érdemei, a finom, dinamikus, szabad improvizáció, ami meghatározta a trió játékban a szólista szerepét és a ritmusszekció fejlődését ezen a területen. Azok a színek, effektszerű zenei megoldások és díszítések, amiket festett játék közben, a valaha élt legzeneibb dobosok közé emelte a játékát.

A Charles Lloyd Quartet tagja volt 1966-tól egészen 1969-ig, a zenekarban Keith Jarrett zongorázott, Ron McClure és később Cecil McBee bögözött! Közben 1968-ban csatlakozott Miles Davis együtteséhez, majd ugyanebben az évben turnézott Bill Evans triójának tagjaként. Az At The Montreux Jazz Festival és a 2017-ben Another Time: The Hilversum Concert címmel megjelent lemezeken játszott!

A hetvenes évek végén alakult meg a saját zenekara, amit Special Edition névre keresztelt. Főleg az európai ECM kiadónál készített felvételeket! Talán ennek is köszönhető, hogy nagyon sok európai zenésszel játszott és készített lemezeket is, mint pl. Jan Garbarek, John Surman és Kenny Wheeler.

Aztán - saját véleményem szerint - a sok csoda mellett megszületett 1980-as évek elején egy kivételes formáció, a Keith Jarrett trió, amelyben a bőgőnél Gary Peacock kapott helyet, és a dobokhoz természetesen a régi barát, Jack ült!
Ez a trió 35 évig játszott standardeket olyan kreativitással és egymásra figyeléssel, ami nem nagyon fordult elő a jazz csaknem 150 évében. Felsorolni is nehéz hány élő felvételt jelentetett meg az ECM kiadó, és Jack lemezeinek a felsorolása is nehéz, éppen úgy, mint a mások által készített lemezek felsorolása, amin Jack közreműködött.

A neve örökre fényes csillagként fog tündökölni a jazz-zene történetében éppen úgy, mint az emberi nagysága.

SZEMÉLYES TALÁLKOZÁS ÉS TAPASZTALATOK

A történet pontosan:

A Bartók Rádió jazz műsorainak akkori szerkesztője fejéből pattant ki az a remek ötlet, hogy jazztehetségkutató versenyeket rendezzen a rádió, és minden alkalommal egy igazi jazzlegendát hívtak meg zsűrielnöknek!
Így volt ez a kiváló dobos, Kovács Gyula bácsi nevével fémjelzett jazzdob versenyen is, amit Lakatos Pecek András nyert meg.

A zsűri elnöke Jack DeJohnette volt. Mellette olyan magyar hírességek ültek, mint Ráduly Mihály, Berkes Balázs, Balázs Elemér, Borbély Mihály és Jeszenszky György.
A versenyzőket Szakcsi Lakatos Róbert és Barcza Horváth József kísérte.
A döntőt Budapesten, a Rádió Márványtermében rendezték 2002. május 17-én.

Nagyon jól sikerült a verseny, mindenki boldog volt, és Jack is elismerően nyilatkozott a fiatal versenyzőkről.
Ráduly Misi elmondása szerint, Jack nagyon fáradt volt. Misi próbálta lecsábítani az akkor még működő Jazz Gardenbe, ahol aznap este az Apám játszott, de nemet mondott a meghívásra.

Elkezdődött a verseny, sorra jöttek a dobosok, jó volt a hangulat, és aznap este magukhoz képest is fantasztikusan játszottak a kísérőzenészek, Szakcsi Robi és Barcza Józsi! Ahogy telt az idő, Jack odaszólt Misinek, hogy mindenképpen szeretne játszani a zongoristával és a bőgőssel, mert ilyet ritkán hallott Európában, és mégis lemenne a Jazz Gardenbe. Tulajdonképpen ennek köszönhető a további kapcsolatunk, mert aznap este a klubban reggelig jammeltünk vele. Ott volt Oláh Kálmán, Oláh Cumó Árpád, Robi, Barcza Józsi, Egri János, az Apám és én is.

Nagyon jól sikerült, és Jack fantasztikusan dobolt, lekísért mindenkit, majd mondta, hogy szeretne folytatást, és a lemez is szóba került! Nagyon örültünk, el sem hittük, hogy mi történt akkor este velünk!
Aztán a gálakoncert is fantasztikusan zajlott, amin Jack apámmal és Egri Jancsival játszott trióban. (Valahol meg lehet a rádióban, érdemes lenne megkeresni.)

Kis idő elteltével, Jacknek köszönhetően, sorra történtek csodadolgok Budapesten. A lemezünkön John Patitucci bőgőzött! A Jazz Baltica fesztiválra kaptunk meghívást, ahol Jack dobolt, Palle Daniellson bőgőzött és Ravi Coltrane saxizott!
Legendákkal találkoztunk, Jack bemutatott minket sok zenésznek, mint pl. Hank Jones, George Mraz, Chick Corea, Don Friedman, Joe Lovano, Roy Haynes és még sorolhatnám.

Aztán játszottunk vele Budapesten is a jazzfesztiválon, ami szintén felejthetetlen emlék.
A lemezkiadásról hosszú ideig tárgyaltunk, Jack még a híres Blue Note kiadót is megpróbálta elérni. Végül a BMC vezetője megmentette a helyzetet, és kiadta a felvételeket.

Még abban az évben, 2006-ban Kálcsi (Oláh Kálmán – a szerk.) „Always” című száma nyert az amerikai Thelonious Monk International Jazz Composers Competition dalszerzőversenyen, és nem sokkal később Jackkel és Ron McClure-rel (bőgő) felvettek egy lemezt New Yorkban.

Két évvel később, Kálcsi elhívta Budapestre a Müpába játszani őket. Én aznap este a Colombus Jazzhajón játszottam egy híres angol tenorossal, Mornington Lockettel. Arra emlékszem, hogy egyszer csak odajött hozzám zongorázás közben, és azt mondta: „Hi Béla”!!
Elájultam ... Be is szállt aznap este, és olyat dobolt, hogy mindenki „kifeküdt”!

Apámat is nagyon szerette és mi is nagyon szerettük. Nagyon szomorú vagyok, hogy Jack elment a földi világból!
De emléke és a páratlan zenei és emberi nagysága örökre a szívünkben fog élni!

Köszönök mindent Jack! Az inspirációt, a kedvességedet és mindent! Még találkozunk.

Szakcsi Jr., 2025. 10. 27.

Fotó: Szakcsi Jr. archívum, Sztraka Ferenc