Néhány olvasóm most biztos felkapja a fejét erre a címre! Egyáltalán; jazzfesztivál Tiszakécskén? Ráadásul már a nyolcadik? Pedig ez így van évek óta: már 2014-től egy napra a tiszakécskei Arany János Művelődési Központ előtere, nagyterme – akár külön-külön vagy egyszerre, mint most is! – a jazz-zene otthonává vált (A címhez kapcsolódóan: 1 a 2-ben, azaz egy fesztivál 2 színpadon…). Magam eddig szorgalmasan tudósítottam – a tavalyi, csak hálón, közönség nélkül megtartott kivételével! – ezekről különféle fórumokon (Librarius, Facebook).

Az argentínai San Juan nem is olyan kicsi város a maga 112 ezer lakosával, de nyilvánvalóan kívül esik a nemzetközi jazzélet rádiuszán. Mégis innen indult útjára az énekes és bőgős Candelaria Buasso és a billentyűs Paulo Carrizo alkotta duó. Persze, már rendelkeztek valamilyen komolyabb zenei előélettel.

Egy név, melyet minden (főleg idősebb) jazzrajongó ismer, és egy közel hat évtizedes zeneszerzői-előadói pálya, mely gyaníthatóan már jóval kevésbé ismerős. Egy szólista, akinek virtuóz trombitajátékára sose figyelt fel eléggé a közönség – talán főképp azért, mert ez csupán járulékos elem volt a szokatlan kanyarokat vevő, a sokszor kortárs irodalmi anyagra épülő, és a klasszikus zene, a jazz és a jazz-rock alkotta háromszögben kifejtett művészi tevékenységben.

Hétfőn a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben a Biblia óegyházi szláv nyelvre történő lefordításában Szent Cirill és Metód tanítványaként résztvevő, és az első bolgár állam hivatalos írásformájává vált cirill ábécé tökéletesítését befejező Ohridi Szent Naum halálának 111. évfordulójára nyílt kiállítás, kortárs magyar és bolgár művészek alkotásaiból. A kerek évfordulóra tervezett nyitány egy évet csúszott a pandémia miatt, idén viszont az Ars Sacra Fesztivál és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programjai közé kerülve nagyobb nyilvánosságot kaphatott. A megnyitó után egy oldalunk profiljába illő ősbemutatóra is sorkerült. Az intézet igazgatója, Plamen Peykov a koncertterembe invitálta a megjelenteket, ahol Binder Károly a Bulgária hét apostola közt számon tartott Ohridi Szent Naum tiszteletére írt zeneművét Borbély Mihály közreműködésével mutatta be.

László Attila a magyar jazzélet jelentős szereplője, aki gitárosként és zeneszerzőként is komoly életművet tudhat magáénak, valamint Borlai Gergő a nemzetközi színtér egyik legsikeresebb magyar jazz-dobosa, akinek legutóbbi lemeze Grammy előjelölést kapott, hamarosan újra egy színpadra lépnek. Az interjúban nem csak a közös fellépés került szóba.

A magyar jazztermés legjavát ízlelheti meg szeptember utolsó hétvégéjén a közönség a megújult, 12 produkciót összesen ötven zenésszel felvonultató Szentendrei Jazz- és Bor Fesztiválon a Szentendrei Kulturális Központ és Ferenczy Múzeumi Centrum rendezésében. A szüreti időszakhoz illően ugyanekkor 15 borász kínálja portékáját a Dumtsa Jenő utcában, ami Budapest felől a város nevezetes Fő terére vezet. A fesztivál helyszíne a Barcsay Múzeum udvara, amely szintén a Dumtsa utcáról nyílik. A szabadtéri színpadon szeptember 24-26-án mindhárom nap délután háromtól kétóránként váltják egymást a zenekarok, így a szünetekben a kóstolásra, városi sétára is jut idő.

Az ősz beköszöntével beköszönt a Harmónia Jazzműhely is. A nyári szünet után a háromtagú koncertszervező csapat visszatért a BJC-be, és az elmúlt több mint egy évtized során nagy népszerűségre szert tett „Jazz Péntek” sorozat ősztől folytatódik. A hagyományokhoz híven, a szeptember első pénteki évadnyitón idén is a Szakcsi Lakatos Béla Trio lépett fel.

Meglepő fordulatokat hozott a vasárnapi közgyűlés a BJC-ben. A tíz órától fél 4-ig tartó fórumon 13 napirendi pontot tárgyaltak át a résztvevők. A jelenlévők pedig zenészek, jazzkedvelők, szervezők, újságírók voltak. Úgy tudom, ilyen nagy számban még soha nem vettek részt közgyűlésen a tagok. Sok fiatalt és élvonalbeli muzsikust lehetett látni a hátsó sorokban is.

A Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Kollégium nyolcadik alkalommal hirdet nyílt pályázatot a Hangfoglaló Program keretén belül induló és kezdő előadók, zenekarok hang- és képfelvételének elkészítésére, turnék és fellépések, valamint ezek kommunikációjának megvalósítására.

Egy egész világ választja el egymástól Bill Evans és John Coltrane zenéjét, abból a szempontból azonban mégis összehasonlíthatók a muzsikusok, hogy mindketten fiatalon haltak meg (Coltrane 41, Evans 51 évesen), viszonylag kevés idejük maradt az alkotásra, de amikor végigtekintünk pillanatnyilag ismert, publikált életművükön, mindig meghökkenünk termékenységükön, valamint zenéik magas színvonalán.

Somogyvári Péter nem jazz-zenész, hanem a zenészeket írásaival segítő, támogató jazzkedvelő újságíró. A MagyarJazzhez több mint egy éve, pont a koronavírus megjelenésekor csatlakozott. Szerencsére azóta már elindult újra a zenei élet és számtalan érdekesebbnél érdekesebb beszámolót írt.

Jól tudjuk, hogy a nagy John Coltrane rövid életének jelentős részében már nem az a megszokott modern jazz muzsikus volt, hanem egy rendkívül spirituális művész, akit már a földi lét kicsinyes dolgai nem befolyásoltak, hanem úgy járta a saját útját, mint nem sokan a zenei nagyságok közül. Nem véletlenül ilyen attitűd hatotta át második feleségét Alice McCloud zongoristát is, hiszen mi másért találtak egymásra? Alice egész további élete és munkássága ennek jegyében zajlott, és most megjelent albuma is ezt tükrözi.

Szeptember 9-én indul a 2. Hendrixfeszt. az Arena Gardenben. Ehelyett a már jól megszokott helyen, a Muzikumban!

A Trafóban Nagy-Britannia legfrissebb latin-jazz zenekara lép színpadra szeptember 11-én.

Másfél évtizedes hagyománya van immáron augusztus utolsó hétvégéjén a három napos jazzfesztiválnak a Müpában. Mostantól JazzTime nevén „fut tovább” a korábban New Orleans-Swing elnevezésű jazzünnep. Ahogyan azt a neves trombitás, Szalóky Béla találóan felkonferálta, ez lehetne, akár az első fesztivál is az új megnevezés alapján, mindenesetre várhatóan a műfaj modernebb stílusirányzatai felé is nyitnak majd a jövőben. Egy biztos: jazzre éhes telt ház volt a Fesztivál Színházban pénteken este.