A forradalom leverése után Amerikában letelepedett művész öt évtizedes távollét után 2006-ban tért vissza Budapestre és azóta is tevékeny résztvevője a hazai zenei életnek. Hosszú külföldi tartózkodása során mindvégig megőrizte magyarságát, és minden alkalmat megragadott, hogy a forradalomról zeneművek, koncertek révén megemlékezzen. (Budapest 1956 c. zeneműve évente hangzott el a forradalom Los Angelesben lévő emlékművénél tartott ünnepségeken.)  Most sem tesz másképpen és Forradalmi sorozat címmel új, eredeti öt tételes modern kortárs zenei projektjével állít emléket a magyar történelem kiemelkedő eseményének.

Bár hölgyek esetében nem szoktuk firtatni az életkort, de hősnőnk nyugodtan letagadhatna legalább egy évtizedet. Így aztán sztoikus nyugalommal fogadja félévszázados „fennállását”, és olyan koncertet adott zenészbarátaival pénteken este, amelyben megmutatta, hogy művészete mennyire különleges színfolt a hazai jazz palettáján. Igyekszem is minden fellépésén ott lenni, legutóbb tavaly november 24-én élvezhettük játékát ugyanitt, amelyről mi is beszámoltunk ezen a fórumon.

Ahogyan mondani szokás „angyal szállt át” a klub felett kedden este, mert a magyar jazz három kiemelkedő muzsikusának koncertjén olyan élményben volt része a vírus-hiszti ellenére megjelent szépszámú közönségnek, amely tényleg nem mindennap adódik bárhol is a világon.  Mint aki gúzsbakötésből szabadult, hihetetlen vehemenciával játszott, és ünnepelte meg születésének 30. évfordulóját minden idők legkiemelkedőbb hazai triója.

A minden évben megrendezésre kerülő big band napot áprilisról elcsúsztatták szeptember 20-ára, tehát most vasárnap kerül sor a 2. kerületben erre az előadásokból, szakmai programokból és koncertből álló egész napos eseményre.

A Kada (és a későbbi Kada Ad Libitum) egyike a progresszív zenei törekvések legkitűnőbb hazai zenekarainak.  A gitáros-zenekarvezető, egyben a hazai akusztikai szakma kiemelkedő képviselője, Válik László hangmérnök immáron harminc éve alapította a Kada együttest, amely azóta is búvópatak módjára létezik. Egy évtizede már, hogy koncerten nem találkozhattunk velük, de a tavalyi őszön egy szenzációs albummal jelentkeztek. A rejtélyes cím a Hamvas Bélától (Scientia Sacra) is ismert fogalom, a Csinvat azt a hidat jelenti, amely összeköti a láthatót és a láthatatlant, a szellemi és anyagi világot, az Eget és a Földet.

Múlthét pénteken pótolhatta be márciusban a korlátozások miatt elmaradt koncertjét Bencze Alma a Budapest Jazz Clubban. Ahogy az elmaradt márciusi koncertre, a Harmónia Jazzműhely ősszel újra beindult jazzpéntekjére meghirdetett eseményre is tavaly alakult kvartettjével kapott lehetőséget, melyben a fellépést megelőző napokban egy változás történt. A dobos Richter Ambrust máshová szólította a kötelesség, őt Joubert Flóra helyettesítette, a többiek viszont, a formáció zongoristája Gyárfás Péter, és bőgőse, Miskolczi Márk eljöttek, és a Bencze Alma Quartet egy remek, jó hangulatú koncertet adott.

A műfaj évszázados történetében ez az egészen egyéni hangvételű zenész olyan jelentős hatást gyakorolt a zongoristákra, mint Miles Davis a trombitásokra vagy John Coltrane a szaxofonosokra. Az intellektuális jazz legnagyobb képviselője olyan lírai, árnyalatgazdag, „impresszionista” stílust fejlesztett ki, amelynek visszafogott, melankolikus hangvétele merőben eltért az akkoriban népszerű virtuóz jazzpianistákétól. Játéka az egyensúlyt kereste a szenvedély és az értelem között.

Az idei évben a járványhelyzet kihirdetése után rengeteg koncert és fesztivál maradt el világszerte. A Nemzetközi Jazznap hazai programjait is törölni kellett. Nagykanizsán a Vörös Niki Quartet és Subicz Gábor fellépését terveztük április 30-ikára, amit most szeptember 11-én tartottunk meg. Személyes koncertélményemet az alábbiakban osztom meg a magyarjazz.hu olvasóival.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Szeptember 3-ára virradóra meghalt Kósa Zsuzsa. A szomorú hírt húga osztotta meg a közösségi portálon. Az 1968-ban a jazztanszakon elsőként végzett három énekesből – Kósa Zsuzsa, Miklósi Péter, Papp Márta – őt tartották a legnagyobb tehetségnek. Legtöbbet talán a Benkó Dixieland Banddel koncertezett, de fellépett a Vukán trióval, Pege Aladár, Kovács Gyula, Gallusz György zenekaraival, és ahogy mondani szokták, még sokan másokkal. Az 1943-ban született énekesnő állapotáról már augusztusban aggasztó hírek érkeztek, betegsége súlyosbodott, végül álmában érte a halál.

A 2016-ban alakult Antal Gábor Trió nagyszabású koncertre készül a MOMKultban szeptember 17-én.  Az energikus játékáról híres trió vendége ezen az estén, a különleges és egyedi hangú énekesnő, Szőke Szandra lesz. A zenekar az áprilisban elmaradt koncertjét pótolja csütörtökön.

Most vált aktuálissá 1981-es lemezének címe: Voice from the Past. Elment a jazz bőgőzés egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású képviselője, 85 éves korában elhunyt Gary Peacock.

Idén is meghirdeti tehetségkutató versenyét a Magyar Jazz Szövetség. Legjobb kitűnési lehetőség! Idén hatodik alkalommal hirdeti meg az MJSZ ezt a versenyt, ahonnan már Hász Eszter, Richter Ambrus, Rafael Mário, Raboczki Balázs, Oláh Krisztián is győztesként kerültek ki, a 2020-as verseny abszolút győztese pedig Horváth Albert lett.  Érdemes megnézni a videót, amiben Hász Eszter, - aki 2019-ben lett szakmai díjas,- el is mondja, mit kapott a versenytől, a 2020-as győztes Horváth Albert pedig, hogy mit vár ettől a díjtól.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban szeptember 11-én, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Bencze Alma Quartet

A lengyel jazzélet kétségtelen erőssége a kísérletező kedv. Mindig így volt ez a hatvanas évektől kezdve, vagyis akkortól, amikor a lengyel jazz igyekezett eltávolodni az amerikai fősodortól. Eltávolodni, de nem szakítani azzal, ám kialakítani azt a nyelvezetet, gondolkodásmódot és zenei logikát, amelynek egyik főbb jellemzője például a lengyel népzenei elemek használata. De fontosak lettek a klasszikus zenei hagyományok és a kortárs zenei hatások is. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy Lengyelországban nem számít komoly jazz-zongoristának az, akinek nincsenek Chopin feldolgozásai, nincs Chopin lemeze.