A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban - 2019. ÁPRILIS 26-án, PÉNTEKEN - 20.00 órai kezdettel a Ludányi Tamás Quartet koncertjével örvendezteti meg a nagyérdeműt
Két hete a kijevi Hotel Ukraina liftjében adta a kezembe búcsúzóul Carlos Bica legújabb CD-jét, miután két koncerten is játszhattam ezzel a csodálatos bőgőssel.
Talán nincs is annál lehengerlőbb jelenség a jazz világában, mint amikor egy nő egy egyáltalán nem nőiesnek tartott hangszert ragad magához, és minden sztereotípiát legyőzve, bámulatos virtuozitással, muzikalitással és fantáziával szólaltatja meg azt. Ilyen jelenség Tia Fuller, a példás szólókarriert befutó szaxofonos, aki a Jazztavasz egyik vendégeként végre a Müpában is bemutatkozik.
Jane Monheit amerikai énekesnőt a New York Times kritikusa szerint fenomenális hanggal áldotta meg a sors, ennek megfelelően napjaink egyik legjobb és legfontosabb énekeseként tartják számon, a tengerentúlon Diana Kralléhoz mérhető népszerűségnek örvend.
Ida Nielsen dán basszusgitáros (és multiinstrumentalista zeneszerző) 2010-ben került be a zenei köztudatba, amikoris Prince meghívta zenekarába, a New Power Generationbe és a 3rdeyegirl nevű projektjébe. 2019-ben jelent meg Time 2 Stop Worrying (bout the weird stuff) című szólóalbuma, melynek anyagát május 3-án hallhatja a Müpa Jazztavasz közönsége.
Pallai Péter interjú-sorozata a magyar jazzvilág meghatározó zenészeivel.
Két nappal a jazz-rock úttörőjeként is emlegetett John McLaughlin gitárpápa húsvéti budapesti koncertje előtt egy fiatal magyar gitáros, Gotthárd Mihály is megmutatta kvalitásait és azt, hogy a fúziós műfajnak lehet még jövője Magyarországon.
Nagykanizsa a ’70-es évek óta a hazai jazz-élet egyik fontos központja. A város fénykorában két nemzetközi jazz fesztivállal büszkélkedhetett és két jazz klub is működött itt. Miközben Magyarországon egyre több lett a jazzfesztivál, addig a 35 fesztivált szervező helyi kulturális központ már nem szervez fesztivált. Helyette Jazzkanizsa néven egy napos nívós programmal próbálja annak hiányát betölteni.
A jazz több mint száz éves históriájának során számtalan remek lemez készült, szinte lehetetlen vállalkozás lenne ezeket mind bemutatni, különösen úgy, hogy azok ne valamiféle tematika szerint legyenek csoportosítva. Ebben a sorozatban a jazz fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű lemezek mellett, olyan felvételek is bemutatásra kerülnek, amelyek különlegesek és figyelemre méltóak. Lesznek olyan lemezek, amelyek stílusformáló hatásuk miatt fontosak, mások egy-egy jelentős személyiség munkásságának érdekes állomását reprezentálják, megint mások egy-egy, a fejlődés szempontjából talán nem a főirányhoz tartozó, ugyanakkor érdekes jellegzetességeket hordozó muzsikát tartalmaznak.
A Harmónia Műhely Alapítvány célul tűzte ki magának, hogy fiatal tehetségeket is bemutasson a Budapest Jazz Clubbal közösen rendezett koncerteken. Negyedévente van lehetőségük általában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói közül egy-két zenekarnak bemutatkoznia a közönségnek. Ez a lehetőség igen jelentős, mivel általában telt ház fogadja a fellépőket.
A Csillagvizsgálóban mindig egy fiatal tehetségnek adunk bemutatkozási lehetőséget.
Sebestyén Patrikot februárban választották Az év fiatal jazz-zenészének, mégpedig a közönségszavazatok alapján. A versenyen már kitűnt azzal a fiatal trombitás, hogy talán ő működött legjobban együtt a zenekarral, sőt Elek Istvánnal külön duót is játszottak.
Áprilisban jelent meg Rafael Mário második lemeze, amit Rafael néven jegyez, és a címe „Black Butterfly”. A lemez bemutatóját az Opus Jazz Clubban tartotta. Az új lemez eltérő hangzású, mint a fiatal zongorista két éve megjelent első lemeze, a „My Hope”, de mindkettőt a Hunnia Records adta ki. Az új lemez jóval modernebb, fúziós, az elektronikának nagy szerepet adó, énekesnővel és DJ-vel kiegészült zene. A lemezbemutatón a színpadi arculatra is - amennyire a hely engedte - odafigyeltek. A lemezborító piros színe megjelent több helyen is. Márioval egy rövid interjút is készítettem.
Az eredeti interjút 2010-ben Pallai Péter és Kerekes György készítette. Az azóta eltelt időről kérdezte Kerekes György a hazai jazz szcéna egyik legismertebb és legtekintélyesebb alakját, László Attilát.
2015. január 22-én, csütörtök este a kiváló alt szaxofonos nem először és reményeim szerint, nem utoljára lépett fel a BJC londoni iker klubjában, a turisták helyett a virtigli jazz közönséget vonzó 606-ban. Ez a koncert is része volt a két rangos klub között már évek óta nagy sikerrel folyó “cserekereskedelemnek”, amelyben partner a londoni Magyar Kulturális Központ és néhány önfeláldozó, de diszkréten névtelenséget kérő magyar jazzrajongó is.
1939-ben születtem igazi középosztálybeli körülmények közé: édesapám orvos volt, édesanyám muzsikus. Apám olyan gimnáziumba járt, ahol minden gyereknek legalább két hangszeren kellett tudni játszani, így megtanult hegedülni és trombitálni. A családban a zenei örökség anyai ágról való, édesanyám ugyanis Zeneakadémiát végzett. Bárdos Lajos tanítványa volt, énekesnő, később pedig elsősorban énektanár lett.
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|