Ez nem az a trió, amikor egy kivételes tehetséget szolgált ki kellő alázattal két partnere. Ez a kegyelmi pillanatok triója, mikor három egyenrangú, egymásra figyelni tudó teremtő tehetség ült le a hangszerek mellé.  

Mi adja a kubai jazz igazi egyedi ízét és zamatát? Az, hogy ott soha nem szakadt el a jazz és a tánc egymástól. Egy fieszta sosem fordul köldöknézős elborultságba, mert a közösség élni akarásának és életörömének kifejezése. Pallai Péter kérdésére tehát, hogy lehet-e táncolni a jazzre, ők a világ legtermészetesebb módján válaszolják: kell. Aki kételkedik ebben, az hallgassa meg a nyitó felvételt érvként: ez a Lágrimas Negra. Az 1920-as évek kubai slágere hamisítatlan afro-kubai boleróvá változik, még annak is meglepetést okozva, aki ismeri a Buena Vista Social Club interpretálásában. Rubalcaba két szerzeménye a Promenade és a Siempre Maria a kubai lélek melankolikus árnyalatát teszi fel a vászonra, jól passzol ebbe a trendbe a lemezen a másik kubai standard a Novia Mia is. A trióprojekt első lemezén Carter is kettőt tett a közösbe a Gypsy-t (eredetileg 1979-ben került fel a Chick Coreával közös albumára) és a Quite Place-t, DeJohnette hozta a Silver Hollow-t (a New Directions interpretálása 1978-ból megszállottaknak ismerős lehet) és Ahmad the Terrible kottáját.

A végére pedig egy valódi kuriózum került. A felvétel véget ért, de a triumvirátus úgy döntött, hogy örömködnek egyet. A hangmérnök is merjen rögtönözni, Jeff Anderson kiment a stúdióból, de minden műszert bekapcsolva hagyott. Az utolsó felvétel, a RonJackRuba tehát neki köszönheti lemezre kerülését.  

A swing örök újjáéledésének ünnepe ez a lemez. Nem lehet megunni.

Album: Skyline
Kiadó: 5Passion Records
Megjelenés: 2021

A felvételek:

1. Lagrimas Negras 6:52
2. Gypsy 9:02
3. Silver Hollow 6:42
4. Promenade 6:44
5. Novia Mia 3:26
6. Quite Place 4:46
7. Ahmad the Terrible 7:36
8. Siempre Maria 7:55
9. RonJackRuba 7:37
   
   Teljes hossz: 60:40

Zenészek:

Ron Carter - bőgő
Jack DeJohnette - dobok
Gonzalo Rubalcaba - zongora