Hat éve már, hogy egy 2015 őszén, a Fonóban rögzített emlékezetes koncert lenyomataként megjelent Borbély Mihály „Polygon” című lemeze, melyen a cimbalmos Lukács Miklós és az ütőhangszeres Dés András mellett vendégként a bolgár kaval világhírű művésze, Theodosii Spassov is játszott. A cím a geometriában önmagát nem metsző sokszöget jelent, de a matematikusok arra jutottak, megengedhető, hogy egy sokszögű határ átlépjen önmagán, csillagsokszögeket és más önmetsző sokszögeket hozva létre.
A Bécsben élő Dés András megjegyzésére, hogy az osztrák jazzt a magyar közönség szinte alig ismeri, nem könnyű ellenérvet találni. Az, hogy néha eljutunk a Porgy and Bessbe, de jellemzően az oda érkező sztárok kedvéért, még nem bizonyítja, hogy ismerjük az ottani zenészeket, produkciókat. Az 1962-ben Stájerországban született Christian Muthspielről például vajon hányan tudják, hogy képzett klasszikus zenész, kiváló zongorista és harsonás, idővel pedig elismert karmester és komponista lett, miközben a jazz vonzásába került.
Karácsony közeledtével mindenütt megjelennek a nagy ünnepre utaló lemezek. Olykor élő művészek készítenek új albumot, máskor régi hírességeknek a karácsonyra és a téli örömökre vonatkozó dalait adják ki újra.
Kodály Zoltán meg volt győződve arról, hogy az emberiség boldogabb lenne, ha mindenki megtanulna zenélni. Fenyves Márk pedig úgy véli, hogy ezt legpraktikusabb a gitározással kezdeni. Ezért elkészítette a programhoz a módszertani útmutatót. Míg a nevezetes módszer kitalálója meggyőződéssel vallotta, hogy nem érnek semmit a bölcs elvek, ha nincs senki, aki szívvel-lélekkel és kellő megszállottsággal úgy tudja ezt közvetíteni, hogy közben még azt is elhiteti hallgatóival, játszani öröm. Boldogabb leszel, ha megpróbálod. A Fenyves Quartet ennek szellemében készítette ezt a lemezt.
Ez a lemez mindenféle listákon szerepel, Coltrane legjobb lemezeinek ajánlóitól a jazztörténeti fontosságú Blue Note kiadó legjobb albumainak felsorolásáig. A most kiadott kétlemezes változat a session minden rögzített felvételét tartalmazza.
Ha megnézzük Pozsár Eszter diszkográfiáját (a Városi meséktől a Lélekzetig) azonnal szembeötlik, hogy minden albumán kiérlelt zenei anyaggal lépett a nyilvánosság elé. Emellett a muzsikusok és a formációk igényes megválasztását is mindig az adott zenei matéria optimális szolgálatába állította.
A Blue Note a 2020-as első kiadás fogadtatásán felbuzdulva hozta ki a második válogatáslemezt az újragondolt régi Blue Note felvételekből. Az alapötlet ugyanaz: felkérték a brit jazz, soul és R&B szcéna feltörekvő tehetségeit, készítsenek modern feldolgozásokat a maguk szája íze szerint.
Bill Frisell korunk egyik legjelentősebb jazz-zenésze, jazzgitárosa. Pat Metheny, John Scofield és Mike Stern kortársa, velük együtt tanult a bostoni Berklee School of Music-ban. Pat Metheny ajánlotta be Paul Motian együttesébe, és onnan indult máig tartó töretlen nemzetközi karrierje.
Nem tudni, hogy a kitűnő gitáros címadó szerzeménye arra céloz-e, hogy egy álom vált valóra ennek a lemeznek az elkészültével. Mindenesetre már régen vártuk, hogy Szalay Gábor művészetének megismerését egy saját nevén megjelenő album révén is elmélyíthessük.
Hans Lüdemann 1961-es, hamburgi születésű német muzsikus: zeneszerző, zongorista. Klasszikus zongora szakot a hamburgi konzervatóriumban, jazz-zongorát a Musikhochschule Kölnben és a Banff Centre-ben (Kanada) tanult. Kölnben szerezte meg az (első) jazz- mesterdiplomáját, emellett Joachim Kühnnél magánúton is tanult.
Mi a pálya Emmet? Cohen válasza egyértelmű. Ez az album is Harlem öröksége előtt tiszteleg. A 2020-ban elindított Live From Emmet's Place-szel megírta a GPS-t, a 2021-es nálunk is méltatott Future Stride-dal ezen a nyomvonalon haladt tovább, most pedig felrakta a legfrissebb CD-t a térképre. A fiatal jazz-zongorista generáció egyik „ékköve” úgy tiszteleg a tradíciók előtt, hogy egyben új életre is kelti azokat. Nem régész, aki előás ősi relikviákat megelégedve a leporolással, hanem az „ősi” technikai és kompozíciós hagyományokat követve a jazzreneszánsz művelője.
Az alábbi lemezajánlót felfoghatják kedves olvasóink koncertajánlónak is, hiszen a sztárcsapat éppen ezzel a zenei anyaggal lép fel november 3-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Ahogy az várható volt, a két évvel ezelőtt megjelent, a szaxofonos Molnár Sándor közreműködésével készült „At The Back Of My Mind” után, idén tavasszal megjelent a folytatás, Oláh Krisztián második, kizárólag saját kompozícióit tartalmazó lemeze, a „Crescendo”. Az alakulása, azaz 2019 óta változatlan felállású kvartetthez, melyben öccse, Oláh Kálmán Jr. szoprán- és altszaxofon, Orbán György bőgőn játszik, és Serei Dániel dobol, ezúttal a cimbalom virtuóza, Lukács Miklós csatlakozott.
Ez a lemez azt juttathatja eszünkbe azonnal, hogy a mainstream jazz otthona 2020 óta egy ötödik emeleti lakás New Yorkban. A járvány kitörése után neki jutott eszébe, hogy a nappaliból Live From Emmet’s Place címmel lehetne egy sorozatot közvetíteni a megvonási tünetekkel küszködő jazzereknek. Emmet Cohen a Harlemben lakik egy komfortos kicsi helyen, kezdetben megtette a mobil, de a közvetítések sikere után már kezdte megtölteni a lakást a profi világítás és hangosítás kelléktára, így egy előadásra 8-10 protekciós tudott csak „regisztrálni”, hogy a helyszínen hallhassa. Az ötlete annyira bejött, nézettsége akkor és azóta is olyan elképesztő mutatókkal bír, hogy tanítani fogják a médiatörténeti szemesztereken.
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
8
| ||||||