Ebből az alkalomból készült vele interjú, de már a 2019-es Kerekes György és 2010-es Kerekes-Pallai interjújára építve.
- Irk Réka/Jazz.hu: Mi az, amit az utóbbi 10-20 évben tudtál megvalósítani és nagyon büszke vagy rá?
- László Attila: Szuverenitás… Nemrég az jutott eszembe, hogy be is lehet nagyjából „árazni”, kb. annyit ér, mint amennyi dologról lemond érte az ember.
Aztán az, hogy olyan zenész partnerekkel volt alkalmam együtt játszani hosszú távon is, akikkel folyamatosan erősítettük egymást, pl. Oláh Kálmán, Lattmann Béla, Charlie.
A Jazz Tanszéken/tanszakon a 35 év alatt, amióta ott tanítok, nagyjából 15 fős évfolyamokkal számolva több, mint 500 növendéket tanítottam big band, improvizációs és zenekari gyakorlatokon. Ez legtöbbjükkel több évi közös munkát jelentett.
- Irk Réka/Jazz.hu: Látsz fejlődést a jazzben az utóbbi évtizedekben? És ha igen, milyen irányban?
- László Attila: Persze, ez egy folyamatosan megújulni képes műfaj. Érdekes látni, ahogy a modern törekvések itthon is megjelennek különböző formációk és zenészek játékában. A jazz-zene fejlődését a részletekben is érdemes figyelni, nem csak nagy trendekben. Kurt Rosenwinkel vagy több modern gitáros pl. egészen más alapokon gitározik, mint mondjuk Wes Montgomery. Mégis az arpeggio játékának a folyamatosságával ki tud váltani egy olyan hatást, amit előtte nem ismertünk.
Felbukkannak új zenekarok, új hangzások, talán mostanában nem annyira a nagyívű irányzatok érdekesek, hanem az egyéniségek és az összjáték. Itthon is nagyszerű képviselői vannak a modern jazznek.
- IR/Jazz.hu: Ezt mondod a 2010-es interjúban: „Ha egy ilyen felvételt visszahallgatok – akár Eric Claptont, akár Jimi Hendrixet – olyan intenzitást érzek benne, ami közös a legjobb jazz-zenészekével.” Mi az, amiben mégis más egy rock zenész és egy jazz-zenész?
- LA: Sok mindenben, de az intenzitás szerepe azt hiszem, közös…
A lényeget máshol keresik a két műfajban. A rock zenében, inkább az „erőtől” várják az erőt. A jazzben a folyamatosság és az állandó kommunikáció jelenti az igazi erőt.
Persze kölcsönösen elismerik a másik műfaj nagyjait. Eric Claptont olyan jazz-zenészek is nagyon nagyra tartották már a ’70-es években, mint George Benson. Jimi Hendrixnek sokáig nem akadt méltó követője, de most azért van egy frenetikus blues gitáros, aki szerintem hasonló érzéseket tud kelteni, Eric Gales-nek hívják. Érdemes figyelni a játékát, nála a blues egészen belülről jön, ugyanúgy, mint Hendrixnél, nem „levett” figurákból rakja össze a szólóit.
- IR/Jazz.hu: Úgy érzem, számodra mindig fontos volt a jazzközösség, hiszen benne vagy az Artisjusban, elnök voltál az MJSZ-ben. De a Charlie Band miatt kívülről is tudod szemlélni a közösség életét.
- LA: A közösségi zenélés szerintem a közösségi élet egyik legszebb formája. Ezért is volt mindig fontos nekem, hogy a magam eszközeivel támogassam a lehetőségeim szerint.
A jazz-zene amúgy elsősorban közösségi zenélés, a lényegéhez tartozik, hogy sokszor real time zenei reakciókat használ, szóval életszerű… Ez a valós idejű zenei reagálás különbözteti meg többek között sok más műfajtól. Zenészként jó egy ilyen közegben játszani. A megírt részek persze fontosak, elég sokat foglalkoztam mindig a témák, hangszerelések kidolgozásával.
Az Artisjusnál is és a Magyar Jazz Szövetség elnökeként is arra próbáltam figyelni, hogy az előadók és szerzők zenei szándékai maradjanak előtérben, ne előzzenek be feltétlenül olyan dolgok, mint pl. a lobby érdekek.
A Charlie Band 30 éve működik sikeresen, ezt megélve valóban más oldalról is lehet szemlélni a dolgokat. Persze abban a zenekarban is többen jazzisták, mindig megtaláljuk a módját, hogy feldobjuk a koncerteket. A mostani koncertsorozat szinte mindig nagylétszámú közönség előtt zajlik.
- IR/Jazz.hu: Tanár vagy a Zeneakadémián, így pontosan látod a fiatalok helyzetét. Ha most lennél fiatal pályakezdő, mit gondolsz, hogyan tudnád felépíteni az életedet? Milyen kötelező és nem kötelező körökön kellene átmenned, hogy ilyen elismertséghez jussál, mint amilyenben most élsz?
Arra is kíváncsi lennék, mennyire forszíroznád a külföldi elismertséget úgy, hogy ma már a határok nyitva állnak? - LA: Az elismertségre sosem hajtottam annak idején direkt formában, ami jött, az jött… Arra viszont hajtottam, hogy azzal a zenével, amit komolyan veszek, azonosulni tudjak. Ha ez sikerül, azt megérzi a közönség, és talán el is hiszi. Ez pl. lehet alapja sikereknek, meghívásoknak, elismerésnek.
Szerintem nagyon nehéz dolga van most a fiatal zenészeknek abban, hogy ismertséget szerezzenek.
Minden eset más… De mindenesetre mi az improvizációs gyakorlat óráink egyikén évközben mindig „moralizálunk” egyet. Onnan kezdve, hogy hogyan érdemes koncerteken technikusokkal vagy stúdióban hangmérnökökkel beszélni annak érdekében, hogy a zenénkből a legjobb hatásfokkal átjöjjön a mondanivaló, odáig, hogy mit tegyünk például, ha már egy elvállalt időpontra érkezik egy jóval előnyösebb ajánlat. Szóval az iskolában elsősorban a zenei szempontokat vesszük előre. A marketing persze nagyon fontos, különösen a mai időkben, de az egy másik asztal… Nagyon jó példák, módszerek vannak már, amik hozzáférhetők. - IR/Jazz.hu: Ha lehetne egy kérésem, elmondanád a fiataloknak, hogy mi várjuk a lemezeikről az értesítést, mert lehetetlen megtalálni őket, érdemes az ingyenes reklámot kihasználni.
- IR/Jazz.hu: 1987 óta tanítasz a Jazz Tanszéken. A big band vezetése tudom, hogy nagy örömöt okoz, de milyen volt a kezdet? Kaptál óravázlatot vagy magadnak kellett kialakítani, külföldről beszerezni? Van big band tankönyv vagy írtál tankönyvet? Vannak gondolom alapok, amiket 36 éve tanítasz, de mennyire változott a többi része az évek alatt?
- LA: Amikor ’87-ben a Jazztanszakra kerültem Gonda János meghívására, miután Deák Tamás nyugdíjba ment, az első zenekari bemutató után Kovács Gyula fennhangon azt találta mondani: „Ezzel a zsokéval jól fut a ló”. Ez sokáig megmaradt bennem, és a jó hangulatot big band zenélés közben a mai napig igyekszem fenntartani. Fontos egy nagyzenekarnál is, érezhető, hogy a zenélésre jó hatással van. A zenekar programját magam állítom össze, sok éven át mindig voltak olyan darabok a repertoáron, amiket nagy kedvencek, pl. Rob McConnell, Thad Jones, Count Basie hangszereltek. Náluk a belső mellékszólamok is úgy vannak megírva, hogy vonzóak és sokat lehet tanulni belőlük, kedvet csinálnak. Mondjuk a Thad Jones hangszerelések más módon teszik ezt, de ott akár a bőgőzés is egészen más felfogás…
A darabok javarészt amerikai szerzők zenéi, de újabban egyre több hazai szerző műveit és hangszereléseit játsszuk. Nagyszerű komponistáink, hangszerelőink vannak, akik az utóbbi években jelentek meg itthon.
Big band tankönyvet nem írtam, viszont készítettem egy módszertani kiadványt „László Attila abszolút szolmizációs rendszere” címmel, ami segít a kottaolvasás tanulásában.
- IR/Jazz.hu: Miként állsz az újra divatba jövő vinil vagy bakelit lemezekhez?
- LA: Volt szerencsém a 70-80-as években az ilyen lemezeknek örülni, közreműködni felvételeken, amik akkoriban készültek és bakeliten jelentek meg, most is örülök, hogy a jó minőség vagy a szép borítók akár „szoba bútorként”, dekorációként is megint divatba jöttek.
Zenészként amúgy a jó megszólaláshoz leginkább a jó hangmérnökben hiszek…
- IR/Jazz.hu: Hogyan látod a lemezpiac és az online zenemegosztók helyzetét a jazz-zenészek oldaláról figyelve? Mikor kezdted, a kazetták, CD-k jól mentek, mára elenyészővé vált az eladásból származó haszon. Az EJI-nek nem rég volt egy meccse a Spotify-jal, azóta kicsit jobban járnak a zenészek a megosztókon történő zenehallgatással. Az Artisjusban is benne vagy, így valamennyire a számokat is talán tisztábban látod.
- LA: A lemezpiacon nagyjából most van az a váltás, amikor a CD visszaszorul a piacokról az online megosztók javára. Az autókba, laptopokba már nem is nagyon építenek CD lejátszókat. Ilyesmi játszódott le annak idején a bakelit kontra CD esetében is. Az online nézettségben elsősorban pop zenei produkciók viszik a prímet, a jazzfelvételek nem veszik fel a megtekintések számában velük a versenyt. De nem is céljuk. Aztán persze vannak nagyobb nézettségű jazz vagy jazz-rock ihletésű felvételek is, a piac ebben a tekintetben nagyjából szabályozza magát. A hozzáférhetőség ára sokszor nem túl magas, olykor ingyen van. Az EJI eredménye a Spotify-jal történő tárgyalásban példamutató nagyobb kitekintésben is.
Voltak olyan felvételek, amiken közreműködtem korábban, és igen nagy példányszámokban keltek el. Ilyenek voltak pl. a Charlie lemezek itthon, vagy IlaiyaRaaja indiai zeneszerzővel a Londonban közösen felvett album, ami 1 millió induló példányszámban jelent meg Indiában a Sony kiadásában. Az Artisjus idehaza nagy és sokféle zenei kínálatban igyekszik képviselni a szerzők érdekeit, ez manapság olykor nem is egyszerű dolog.
- IR/Jazz.hu: Ma már egész máshogy nézzük az emberek korát, jóval tovább aktívak a zenészek is, mint anno. Csak pár éve egészen új zenekart alapítottál fúvósokkal, ami már régi álmod volt, miközben a régiekkel is sikeres koncerteket adsz. Egyben biztos vagyok, sok terved van még. Elárulhatsz ezek közül valamit a Jazz.hu portál olvasóinak?
- LA: Igen, ez a néhány éve alakult László Attila Fusion Circus zenekar a szívügyem.
Különböző generációk muzsikusaival játszunk együtt benne, mégis egyfelé tartunk, nem sokat magyarázunk.
Volt januárban egy „László Attila 70 - Time to Groove” című koncert a Müpában. Alkalmam volt nagyszerű zenésztársaimmal együtt olyan zenei időszakainkat megidézni, amikben a zenekaraimmal évekig vagy olykor évtizednél is tovább zenéltünk együtt. Nem csak simán egy zenei project volt ez ezekkel a csodás zenészekkel, hanem a sok együtt töltött idő és közös muzsikálás után itt néhányukkal hosszabb idő után volt alkalmunk újra együtt játszani… Egymásra néztünk, és rázendítettünk.
No, de az a nézés… Azt nem lehet mással pótolni.
Ennek a koncertnek az utómunkái lesznek a közeljövőben. Érdekesség volt még, hogy a saját szerzeményekből álló műsor első részében a hangszeres darabjaim, a második részben az énekesek számára írott zenéim hangzottak el. Szerintem életem legjobb koncertje volt.
Szeretném majd az L.A. GuitarLessons című gitáros oktató videósorozatomat is népszerűsíteni úgy, hogy minél több érdeklődőhöz eljusson.
- Irk Réka/Jazz.hu: Mennyire egyezik azzal a képpel, a jelenlegi életed, ahogy elképzelted anno? Helyeden vagy? Hol hallhat a közönség a legközelebb?
- László Attila: Ezt a képet azért figyelem én is, és visszatekintve azt mondhatom, hogy egészen jól stimmel. Sőt nagyon sok olyan dolog történt, amiről álmodni sem mertem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a pályámon ilyen alkalmak összejöttek - nem mellékesen - szeretetteljes légkörben, zenész barátok és érdeklődő közönség társaságában. Volt itt India, Amerika és sok hazai „csemege”...
A László Attila Fusion Circus, a Charlie Band, Szőke Nikoletta Jazzplosion együttesekkel sok koncertünk lesz a nyáron.
Az MTV 5 csatorna a közeljövőben (2023. július 11-én, 23:14 - a szerk.) leadja a 2020. március 10-én a Müpában felvett „It’s Already That” című koncertünket, amin jazz gitárversenyemet játszottuk, a második részben pedig a Fusion Circussal muzsikáltunk.
Kívánok a szerkesztőség nevében sok örömet, egészséget a következő 20-30 évre, és a közönségnek, olvasóinknak pedig még sok-sok olyan László Attila kompozíciót, amiből jazz standard lesz.
Fotó: Sztraka Ferenc, Nagy Attila
Kapcsolódó cikkek:
„A ritmus meghatározó számomra” - interjú László Attilával
László Attila cirkuszba invitál - interjú
László Attila: „A fúvósokkal megtámogatott ritmikus hangzás „nyerő” tud lenni.”
„egyik kulcskérdés az ízlés…. „ – interjú László Attilával
Exkluzív interjú László Attilával és Borlai Gergővel közelgő közös koncertjük alkalmából
Interjú László Attilával a Müpa Tehetségkutató kulisszatitkairól