Három BMC kiadvány ajánlóját olvashatják: Aki Takase Japanic: Thema Prima, Daniel Erdmann’s Velvet Revolution Featuring Théo Ceccaldi & Jim Hart: Won’t Put No Flag Out  és Weidner/Dumoulin/Graupe/Terzic: Melanoia  című albumokat.

A Szabó Gábor-díjas Elek István a magyar zenei élet nagy formátumú szaxofon-művésze, klarinétosa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének legendás mestere, egyetemi tanára, a Magyar Jazz Szövetség vezetőségének tagja. A jazz, rock és a pop legmagasabb kvalitású formációinak zenekari tagjaként, vendégszólistaként a magyar zenei élet legszélesebb spektrumán mozog évtizedek óta, erről a Tea zenekarral kapott eMeRTon-díja is árulkodik.

Igazán nagyívű és minden összetevőjében változatos lemezzel rukkolt elő a SZEEG Quartet. A Szapudi István és Eichinger Tibor gitárosok, valamint Eged Márton basszusgitáros és Gavallér Csaba dobos által alapított négyes tagjai nem csak nevük kezdőbetűivel járultak hozzá közös formációjuk sikeréhez, hanem tetten érhető mind a négyük zenei világa a lemezen. A „Screams and Dreams” sokszínűségének záloga ugyanakkor nem csupán négyük szerzői és előadói egyéniségének összességében rejlik, a két szólista merőben eltérő zenei attitűdjének tudatos reflektorfénybe állítása éppen ilyen esszenciális jelentőségű a kiadványon. A több, mint egyórás anyag – ami, ismerve a jelen fogyasztói szokásokat, kifejezetten hosszúnak számít – egyfajta kordokumentumként szolgál, hiszen többen a zenekarból már régóta játszanak együtt különböző formációkban, a lemez pedig hű lenyomata a quartet máig kialakult sajátos világának.

A kiváló fuvolista és szaxofonos elkötelezett híve a műfajnak, és rendszeresen jelentkezik új projektekkel.

Fennállásának 25 éves jubileumának alkalmából jelentette meg legújabb lemezét a Márkus Tibor vezette Equinox zenekar. A „Travel Through Time” egyszerre állít emléket az elmúlt negyed évszázadnak, s haladja meg azt, betekintést engedve a legújabb felállás aktuális zenei törekvéseibe. Ezt a kettősséget az albumon közreműködő vendégzenészek jelenléte szavatolja, akik között a régi, ’93-as kvartett összetétel, valamint legújabb, már-már kamarazenekari méreteket öltő együttes oszlopos tagjai is feltűnnek. Az 5 énekest és 3 szaxofonost is foglalkoztató kiadványon Márkus Tibor remekül váltogatja az adott kompozíciókhoz legjobban passzoló apparátust, így az Equinox hangszerelési szempontból is egy igen változatos lemezzel örvendeztette meg a hazai jazzkedvelőket.

A két kitűnő zongoristának régi álma vált valóra ezzel az albummal. Ami a kompozíciókat illeti, békésen megosztoznak fele-fele arányban.

Nem hivatalos kifejezés ugyan, ha valaki „jazzel”, Elek István mégis ezt teszi csaknem fél évszázada.

Tizenhetedik szerzői albumát jelentette meg az izraeli Avishai Cohen. Az „Arvoles” igen változatos anyag lett, kis túlzással elmondható, hogy a jazz élvonalába tartozó nagybőgős, szinte valamennyi korábban megismert alkotói oldala visszaköszön új kompozícióiban – így joggal tekinthetünk a lemezre afféle összefoglalásként. Az eklektika ugyanakkor semmi esetre sem öncélú, a szerzemények esszenciáját továbbra is az izraeli népzene ritmus- és dallamvilágának, valamint a kortárs improvizatív és kamarazenei technikák széleskörű kihasználásának Cohenre jellemző fúziója adja, ebben a zenei univerzumban pedig boldogan megfér egymás mellett adott esetben több, látszólag különböző stílusú szám is. Nem elhanyagolható adalék, hogy a szerző saját bevallása szerint, élete legjobb lemezét tette le az asztalra.

A korszakos jelentőségű néhai bőgős, Charlie Haden özvegye a következő történetet adta közre: amikor 1993-ban férjével egy amerikai jazzfesztiválon jártak, az egyik terem előtt elhaladva, a zárt ajtókon keresztül egy zongora hangjai szűrődtek ki. Haden teljesen elbűvölten állt meg, majd bement a terembe, ahol Brad Mehldau-t találta a billentyűknél.

A fellegekből, mert a lemez Magyarországon nem is kapható a maga fizikai valóságában, csak hallgatható, és megfelelő programmal le is tölthető. Ifj. Szakcsi Lakatos Béla (Béci) hívta fel rá a figyelmemet, mint oly sok más értékes dologra. Megkérdezte, hallottam-e Horváth Ramónáról? Nem hallottam, de gyanítottam, hogy megint Béci egyik szupertehetséges tanítványáról van szó.

Manfred Eicher újabb „hódítása”: a nagy amerikai tenor szerződtetése. Keith Jarrett, John Abercrombie, Jan Garbarek, Chris Potter és Mark Turner után Joe Lovano is bekerült a „versenyistállóba”.

Noha a közönség általában a bossa novával társítja Pátkai Rozinát, ezen az albumon roppant sokoldalú, fáradhatatlanul kísérletező kortárs énekesnőt és komponistát hallunk.

A Winding Road a gitáros-zeneszerző Oláh Szabolcs olyan kompozícióit és hangszereléseit tartalmazza, amelyeket a MAO-nak készített az elmúlt évtizedben.  

A kitűnő muzsikus, komponista és zenekarvezető (aki még a jazzközélet főszereplője is) bámulatra méltó zenei aktivitásról tesz tanúbizonyságot már évek óta.

Szabó Gábor az egyik legnépszerűbb és szakmailag legelismertebb magyar jazz-zenész a mai napig. A hazai jazz szakma az Amerikában megjelent rendkívül sikeres, de populárisabb hangvételű lemezei miatt sokáig nem becsülte eléggé munkásságát, ezért neve még mindig jobban cseng külföldön, mint itthon.