A vasárnap este 8-tól fél 12-ig tartó versenyen 8 versenyző indult.

Idén nem kellett sokat várnunk, hogy folytatódjék az immár több mint egy évtizedes múltra visszatekintő, békeidőben rendszerint havonta jelentkezett „Világsztárok a BJC-ben” sorozat. A járvány az utóbbi években sok felfordulást hozott, beharangozott turnék maradtak el. A hol fellángoló, hol lanyhuló hullámokat ebben a sorozatban is nyomon lehetett követni, tavaly például februárban még Kendrick Scott itt járhatott, de Bill Frisell májusra, majd szeptemberre meghirdetett koncertje is elmaradt. Októberben viszont Emmet Cohen megérkezett, viszont novemberben Christian Sands koncertjére újra hiába készültünk. Az év végére megint enyhült a helyzet, és a Bill Stewart Trio december 11-i teltházas koncertje után, reméltük, ez már nem fordul vissza. Szerencsére nem fordult, így januárban újra teltház fogadhatta múlt szombaton, az újév első világsztár fellépőit a Budapest Jazz Clubban. A Kubában született Alfredo Rodriguez és Pedrito Martinez duója forró karibi hangulatot hozott a fagyos pesti télbe.

1958-ban az Esquire magazinnak bedolgozó fotós, Art Kane elhatározta, hogy a Harlem 17-es keleti körzetében, a 126. utcában korának legnagyobb jazz-zenészeiről csoportképet készít. Ötvennyolcan fogadták el felkérését, “55 cats and 3 chicks”, és rendeződtek el az instrukciók szerint a 126. utca az Ötödik és a Madison Avenue közötti szakaszán kiválasztott ház előtt. 1958. augusztus 12-én délelőtt 10 órakor elkészült az „A Great Day in Harlem”, amely az Esquire 1959 januári számában jelent meg. A képre ötvenheten kerültek, a nagyszerű zongorista, az 1897-ben született Willie „The Lion” Smith, elfáradt az álldogálásban, és a szomszédban ült, amikor Kane exponált.

Múlt csütörtökön folytatva a hagyományokat, a Budapest Jazz Club adott otthont az évek során a bor és a jazz kedvelői találkozójaként népszerűvé vált Glass of Jazz sorozat 12. estjének. Az ez évi első, téli rendezvényen ezúttal a pezsgők, gyöngyöző és habzó borok kerültek fókuszba, de a buborékokért egyelőre még nem kifejezetten rajongókat a szervezők megnyugtatták, a kiállítók egyharmad részben az ún. csendes boraikkal is készültek a kóstolóra. Az italok ismertetésével egybekötött kóstoló a hagyományoknak megfelelően már este hattól elkezdődött, a koncertteremben pedig szintén a szokásos időpontban, este nyolctól szólt a jazz. Ezúttal a RIEGER RHODES QUARTET lépett fel, és tavaly a patinás svájci jazz kiadó, az UNIT Records gondozásában megjelent első, „Long-lost Brothers” című lemez anyagát adta elő.

Charles Lloyd, a már több mint fél évszázada folyamatosan a világ legnagyobb szaxofonosai  és fuvolistái között jegyzett legenda, legutóbb a 2018-ban, az az évben megjelent „Vanished Garden” európai lemezbemutató turnéján járt Budapesten. „The Marvels” nevű új formációjával, a RaM Colosseumban valóban csodás felállású zenekarában nagy örömünkre Lukács Miklós is helyet kapott. Lloyd idei európai koncertnaptárában, gondolom a pandémia miatt, eddig mindössze két bejegyzés szerepelt, a budapesti MÜPA koncert előtt Hamburgban lépett fel.

Gonda János tavaly márciusban hunyt el, a Széchenyi- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész, főiskolai tanár idén január 11-én lett volna 90 éves. Az életét végig tudatosan élő Tanár úr már életében intézménnyé vált, sokrétű, szerteágazó tevékenységét gondosan szervezte, hogy elérendő céljaira mindig biztosítsa a megfelelő időt. A halálra is felkészült, felbecsülhetetlen értékű, kéziratokból, kottákból, könyvekből, fényképekből, hanglemezekből, CD-kből, film és videofelvételekből, magnószalagokon, kazettákon rögzített hangfelvételekből, levelezésekből álló hagyatékát, valamint zongoráját a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Zenei Gyűjteménynek adományozta.

Múlt szombaton ünnepelte tizennegyedik születésnapját a Budapest Jazz Club. Tizennégy év hosszú idő, sok egykor népszerű, nagy reményekkel elindult klub feleennyi időt sem élt túl, így a 2007-ben nyitott klub a valaha volt leghosszabb ideje aktív, és a jelenleg fennállók között, a legrégebbi jazzklub Budapesten. A BJC mozaikszó három betűje fogalommá vált, csaknem másfél évtizednyi működése alatt a főváros kulturális életének fontos része lett.

Az ünnepek után szerencsére már városszerte beindultak a koncertek. A múlt évezred végén Pallai Péter és Kerekes György ma már jazztörténetinek mondható találkozásának köszönhetően létrejött, eredetileg komolyzenét, jazzt, világzenét és népzenét sugárzó rádióállomásnak gondolt, Harmónia Jazzműhely évadnyitójára az Új év, szilvesztert követő első hetének pénteki napján került sor.

Teltház fogadta szombaton az év utolsó világsztár fellépőit Budapest Jazz Clubban. A 2011-ben indult sorozatban évről-évre a jazzvilág elitjét figyelhettük testközelből a klub színpadán. Jöttek a még élő legendák, a kortárs jazz meghatározói, és a közelmúltban feltűnt tehetségek, akik igazolták, méltán kaptak meghívót az immár egy évtizedes múltra visszatekintő „Világsztárok a BJC-ben” sorozat koncertjeire. A Bill Stewart Trio december 11-i érkezését is a szokásos nagy érdeklődés előzte meg, hiszen a formáció bőgőse, Larry Grenadier legalább akkora vonzerővel bír, mint a zenekarvezető dobos, és a tenorszaxofonos Walter Smith III is jó névnek számít.

Pénteken emléktáblát avattak Kovács Gyula, azaz Mr. Dob egykori lakóhelyén. A hazai jazzélet egyik legszínesebb, stílusteremtő egyénisége 1956 és 1974 között élt a Murányi utca 25. szám alatti házban. Innen indult fellépéseire a pesti éjszakába, itt fogadta tanítványait is, akikből valamennyien a következő generáció meghatározó dobosai lettek, és akik közül aki tudott, eljött az avatóra.